Hétfőn kezdődik a VI. Székelyföldi Verstábor

Hétfőn kezdődik a VI. Székelyföldi Verstábor

Nagy-nagy várakozás és izgalom van bennem, hiszen pár nap és kezdetét veszi a Verstábor. Számomra a Verstábor mindig egy mágikus hely volt. A tábor végére mindig azt éreztem, hogy ezen a helyen az emberek leveszik a külvilágban hordott, védelmező „nagykabátjukat”, nyitottan és felszabadultan vesznek részt a programokban, és fordulnak egymás felé. És pont ezért a tábor után kicsit mindannyian fáznak, és nem találják a helyüket. Mindig megérint, ahogy a diákok összebarátkoztak a 10. nap végére, sírva ülnek fel a haza induló buszra, és őszintén csodálom, hogy a helyiek – a mi kedves falunk, Csíkcsomortán lakói – micsoda érdeklődéssel és segítőkészséggel kísérik az egész rendezvényt.

Ezt a varázslatot eddig jobbára csak kívülről figyeltem, azonban 2016. január 11-e óta a Verstábor számomra örökség, küldetés és feladat. Édesapám, Varga Sándor – aki a Csíki Versünnep és a Székelyföldi Verstábor megálmodója és főszervezője volt – január 11-én földi útja végéhez ért, amely sok-sok tövisen keresztül vezetett a csillagokhoz. Utolsó estéjén rám hagyta a Verstábort, és másnap reggel elindult oda, ahol már vártak rá egy ideje.

Tudtuk, hogy attól a naptól minden megváltozik, és ez a változás nem kíméli majd a Verstábort sem. Nem akarom, és soha nem is tudnám Édesapámat túlszárnyalni, de nagyon szeretném, és mindent megteszek azért, hogy az emlékéhez és az álmaihoz méltó módon tudjuk folytatni a Székelyföldi Verstábort és a Csíki Versünnepet. Szeretném, ha az a varázslat, amelyet az elmúlt évek során átélhettem, megőrződne, és a résztvevők továbbra is úgy éreznék, hogy a Verstábor egy megfoghatatlan, határtalan és különleges hely. Szeretném, ha Édesapám elgondolása alapján a tábor nemcsak egy verstábor, hanem egy „útbaigazító” esemény is lenne, amely irányt mutat a fiataloknak a hazaszeretet, a kárpát-medencei egységes magyarság, az azonosságtudat, a hit és a becsület felé.


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »