Héjaszelídítés mint terápia

Héjaszelídítés mint terápia

Sokan írtak már emlékiratot arról, hogy hogyan éltek együtt vadállatokkal. Ezeknek a szelídítési történeteknek szinte általános jellegzetességük, hogy az események előrehaladtával a kezdetben vad állat és az író között személyes kapcsolat, barátság bontakozik ki. A szelídítés sikeressége tehát borítékolható (különben nem született volna meg a könyv). Legfeljebb a végkifejlet tartogathat némi meglepetést, mert vannak művek, amelyek a főszereplő állat szomorú, de katartikus halálával végződnek.

A kötött keretek miatt nehéz izgalmas állatidomító könyvet írni. Helen Macdonaldnak szerencsére sikerült. A Cambridge-i Egyetem történészének kötete, a H, mint héja viszonylag egyszerű alapállásból képes nagyot alkotni – nemhiába halmozták el díjakkal, és lett pillanatok alatt bestseller Angliában. A történet kezdetén a szerző, a gyakorlott solymász apja szívrohamban meghal az utcán, és hogy lánya betöltse az apja után hagyott űrt, valami nagy kihívást keres magának. Vásárol nyolcszáz fonttért egy tojó héját, Mable-t.

A héják a legnehezebben idomítható solymászmadarak: agresszívek, öntörvényűek és fékezhetetlenek. Amikor Macdonald hazavitte a frissen vett madarat, az „vadságot és erőt sugárzott, ahogy egy váza liliom illata járja át a házat”, írja. A kötet cselekménye részben a Mable idomításával töltött év története. Az író személyes élményei közé azonban egy másik, párhuzamos történet is vegyül. Az Artúr-mondakör világában játszódó regényeiről ismert Terence Hanbury White író a múlt század közepén ugyancsak megpróbálkozott egy héja idomításával. Macdonaldot még gyerekként igézte meg az erről szóló könyve, és most újraírta az ő emlékiratait is.

A héja tanításának mérföldkövei a fent említett kiszámíthatóság dacára is kifejezetten izgalmasak. Amikor először engedik szabadon a madarat, és az a kétségbeesett szólongatások dacára is tovább repked, egy-egy pillanatig valóban felmerül az olvasóban, hogy tényleg nem fog visszajönni (pedig ez a jelenet a könyv közepén van, így sejthető, hogy a szerző nem most látja utoljára Mable-t).

A H, mint héja úgy szól egy elárvult lány gyászáról és továbblépéséről, hogy a fájdalmában nem osztozó kívülállók sem fogják terhelően melankolikusnak találni. A történet befogadásában mindenképpen segít, ha érdeklődünk valamelyest a solymászat iránt, ugyanakkor a könyv néha humoros, de mindenképpen felemelő pillanatai minden állatszerető olvasó számára emlékezetesek maradhatnak.

(Helen Macdonald: H, mint héja. Ford.: Makovecz Benjamin. Park Kiadó, Budapest, 2016. Ára: 3490 forint.)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 23.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »