Határon túli szavazás: magyar és magyar között is van különbség?

Határon túli szavazás: magyar és magyar között is van különbség?

Élesen megosztja az alkotmánybírók, a pártok és a szakértők többségét is az Alkotmánybíróság (AB) minapi döntése, amely szerint nem alkotmányellenes, hogy a választási eljárási törvény tiltja a levélben szavazást a külföldön dolgozó magyaroknak. Stumpf István szerint ez egyértelműen diszkriminatív. Külföldön élő magyarok pedig a Magyar Nemzetnek azt mondták: sokan épp a bürokratikus nehézségek miatt mondanak le a szavazásról.

Nem ütközik az alaptörvénybe, hogy a választási eljárási törvény nem teszi lehetővé a magyarországi lakcímmel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodók számára a levélben szavazást. Ezt mondta ki – öt különvéleménnyel és hét párhuzamos indoklással ellátott – szerdai határozatában az Alkotmánybíróság.

– Meg vagyok győződve arról, hogy a választási eljárási törvény indokolatlanul korlátozza a hazai lakcímmel rendelkező, a szavazás napján külföldön tartózkodó választók választójogát, vagyis diszkriminálja őket. Azokat a magyar állampolgárokat, akik immár jelentős számban (nemritkán kényszerűségből) hagyják el a hazájukat – fejtette ki Stumpf István alkotmánybíró. Az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere Czine Ágnessel, Lévay Miklóssal, Pokol Bélával és Szalay Péterrel együtt nem értett egyet a többségi határozattal.

Egy másik alkotmánybíró, Balsai István viszont, aki egyetértett a többségi döntéssel, lapunknak úgy fogalmazott: – A levélben szavazást a határon túli honfitársainknak tartottuk fenn. Az ő helyzetüket nem lehet összevetni a külföldön munkát vállaló magyarokéval. – Mint mondta, aki elmegy külföldre dolgozni, attól elvárható, hogy a szavazás napján jöjjön haza vagy menjen be a magyar követségre szavazni. Ezt viszonylag olcsón meg tudja tenni. Egy csíkszeredai magyar viszont nem teheti meg, hogy személyesen szavaz, mert nincs magyarországi lakóhelye – fogalmazott az alkotmánybíró, hozzátéve, „épp nekik lenne okuk arra, hogy elégedetlenek legyenek amiatt, csak listára szavazhatnak, de ezt csak így lehetett megoldani”.

Balsai István felhívta a figyelmet arra, hogy a világban számos megoldás van a szavazásra. Van olyan hely, ahol érintőképernyőn voksolhatnak a választópolgárok. A magyarországi lakóhellyel rendelkezőknek viszont személyesen kell megjelenni. Ez Londonban könnyen megoldható, Glasgow-ban mondjuk már kevésbé, így arról lehetne beszélni, hogy több helyen is biztosítsák a szavazás lehetőségét a külföldön dolgozó vagy tartózkodó magyaroknak. De egy magyar bébiszitternek a helyzete teljesen más, mint egy határon túli, mondjuk csíkszeredai magyaré – utalt az Angliában dolgozókra.

Az AB-döntés alapját egy, a testülethez forduló magánszemély panasza jelentette. Ő azt kifogásolta még a 2014-es választások előtt, hogy Magyarországtól több mint ezer kilométerre, az ottani külképviselettől több mint száz kilométerre tartózkodik, így az odautazás több tízezer forintjába kerülne. Ehhez képest az a szintén Magyarországon kívül tartózkodó választópolgár, akinek nincs magyarországi lakcíme, terhek és költségek nélkül gyakorolhatja választójogát a levélben szavazással. Azt az AB többségi véleménye is elismeri, hogy valóban jelentkezhet többletteher a külföldön dolgozó, magyarországi lakcímmel rendelkezők esetében, de e megkülönböztetésnek van „ésszerű indoka”. A Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező választópolgárok kapcsolata ugyanis az állammal „közvetlenebb és erősebb”, így tőlük elvárható, hogy szavazataikat személyesen, akár a külképviseleteken adják le – érveltek.

A lapunknak nyilatkozó, Svájcban élő Márton azt mondta, a 2014-es parlamenti választások idején a lakóhelyükről majdnem 160 kilométerre fekvő Bernbe kellett utazniuk, hiszen csak személyesen volt leadható a szavazatuk. Mint mondta, önkormányzati választásra vagy egyéb szavazásra nem mennének el ilyen messzire. Ráadásul el kellett intézni a külképviseleti névjegyzékbe vételt, amelyet első alkalommal egy utónév lehagyása miatt elutasított egy magyar kerületi jegyző. Márton elmondta, svájci munkahelyén ismer több magyart, akik mindezt nem vállalva végül lemondtak választójoguk gyakorlásáról 2014-ben.

A Finnországban dolgozó András, aki szintén csak keresztnevét vállalta, azt mondta: ott talán még rosszabb a helyzet, mint Nagy-Britanniában, hiszen a finnországi magyarság szétszórva él az országban, északon is sokan vannak, miközben kifejezetten rossz a régiók közötti szárazföldi közlekedés. – Miféle választás az, ahol a választópolgárok egy részének ingyenes a szavazás, mert a voks ingyenesen feladható levélben, a másik részének pedig több száz eurós költséggel jár? – tette fel a kérdést.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 22.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »