Harmóniateremtő vallásszabadság

Sokszor elhangzik mostanában, hogy a kereszténység kisebbségi vallássá válhat Európában, valamint az is, hogy a magyarság kisebbségnek tekinthető a nagyobb népek tengerében.
A kisebbség-többség kapcsolata a leggyakrabban ellentmondásos és viszonylagos, a viszonyítások pedig az egyre kisebb felé haladva mindig fokozhatók: a kisebbségeknek is lehetnek további kisebbségei. Ha ebből a távlatból nézzük, többszörösen kisebbséginek tekinthető az Erdélyben és Magyarországon összesen körülbelül 70 ezer lelket számláló unitárius közösség. És bár kevesebb hívet számlál, mint nagyobb történelmi egyházaink, bárki számára nyilvánvaló lehet, hogy immár 450 éve deklarált fő értékei korszakosak és máig ható jelentőségűek.

A felekezeti türelem hirdetését és megélését zászlajára tűző egyház 450. jubileumát ünnepli a hétvégén, amikor egy évig tartó, felekezeti korlátok nélküli rendezvénysorozatot indít, ugyanis 1568. január 6. és 13. között tartották a leghíresebb tordai országgyűlést. Ekkor hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot, amely egyébként tavalytól hivatalosan is erdélyi magyar értéknek, azaz transzilvanikumnak számít. A négy vallás – a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius – szabadságát és egyenjogúságát kimondó országgyűlés révén Erdély a béke szigete lett a 16. század vallásháborúkban égő Európájában.

Büszkeségre adhat okot, hogy éppen erdélyi születésű a vallásszabadság alappillérén nyugvó, az ember-Jézus példájának követését az élet feltétlen tiszteletét hirdető hitvallás, az egyetemes eszme. Amelynek olyan személyiségek voltak a követői – többen személyes döntés alapján –, mint például Ralph Waldo Emerson, a 19. század egyik legnagyobb amerikai gondolkodója, Bölöni Farkas Sándor író, művelődésszervező, Brassai Sámuel, az erdélyi polihisztor, a legnagyobb székelynek nevezett Orbán Balázs vagy a huszadik század talán világszerte legismertebb magyarja, Bartók Béla.

Érdemes elgondolkozni azon, hogy a majd fél évezreddel ezelőtti országgyűlésnek a tolerancia és lelkiismereti szabadság érvényesülését hirdető üzenete mennyire örökérvényű, ma is ható nemcsak Erdélyben, de bárhol a nagyvilágban. Bár sokszor érezhetjük úgy, hogy a gyakorta használt és zászlókra tűzött nagy szavak időről időre kiürülnek, közhelyekké vagy szólamokká degradálódnak, sőt egymás ellen fordulhatnak, a vallási különbözőségek iránti nyitottságot valószínűleg nem lehet elkoptatni és mindig szükség lesz rá.

Éppúgy, mint az unitáriusok többi kulcsfontosságú értékére: a lelkiismereti szabadság tiszteletére, a nemzeti és társadalmi felelősségvállalásra. És innen nézve egy többszörösen kisebbségi közösség hitelvi alapgondolata jegyében harmóniát lehetne teremteni bárhol a nagyvilágon.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »