Hadifogság, gulág, málenykij robot

Sorsszerűen alakult, hogy a kárpátaljai magyarság – amint az a széthulló Szovjetunióban lehetségessé vált – a Kárpát-medencében elsőként adott hangot az 1944 őszén történt tragikus események miatt érzett mély fájdalmának. Még állt a birodalom, ám a múlt század nyolcvanas éveinek végétől a megye magyarlakta településein sorra emelték az emlékműveket, állítottak kopjafákat az ártatlanul elhurcoltaknak. Dicséretes, hogy emlékezés azóta is folyamatos vidékünkön, hangzott el azon a konferencián, melyet a Rákóczi Főiskolán szerveztek a málenykij robotra hurcolás 72. évfordulóján.

Haraszti György történész (Gulag Programiroda) a megnyitón arról szólt, hogy a Szovjetunióba kényszermunkára hurcoltak emlékévében számos nagyszabású rendezvényre került sor országszerte és Magyarország határain kívül is, abból a célból, hogy minél többen szembesüljenek azokkal a gaztettekkel, amelyeket az úgynevezett felszabadítók követtek el elsősorban a magyarokkal és a németekkel szemben. Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul arra emlékeztetett, hogy bő évszázaddal a történések után sokakban még ma is ott munkál a félelem. Balogh Dénes ungvári magyar konzul ezzel kapcsolatban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a múlt nyomasztó terheit mindenképp fel kell dolgozni, s erre kiváló lehetőséget teremtenek az ilyen és ehhez hasonló alkalmak.

A sztálini lágerekbe elhurcolt és odahalt férfiak számát tekintve a kárpátaljai magyarság nagyobb vérveszteséget szenvedett, mint az első és a második világháborúban együttvéve, mutatott rá Barta József, a megyei tanács elnökhelyettese, a KMKSZ alelnöke. A gulág világa megmutatta, hogy milyen embertelenségre képes a kommunista diktatúra. Egyben az is kiderült, hogy a magyarok mélységesen ragaszkodnak nemzetükhöz, hitükhöz, szülőföldjükhöz.

Előadásában Bacskor Andrea, az Európai Parlament képviselője vázolta azokat a törekvéseket, melyeket az Európai Unió különböző szervezetei tesznek a kisebbségek védelme, identitásuk megőrzése érdekében. Rámutatott: az elmúlt hetven esztendő alatt a nácizmus bűneit sikerült szinte teljes mértékben feltárni, ám ugyanez még korántsem mondható el a Szovjetunióban és a szocialista tábor országaiban elkövetett ember- és népellenes cselekedetekről.

Seres Attila (MTA Történettudományi Intézet) annak a döbbenetes adatnak a részleteit elemezte, mely szerint 1945 és 1955 között a Szovjetunió lágereiben és munkatáboraiban közel négy és fél millió nem szovjet állampolgár raboskodott és végzett kényszermunkát. Ezek többsége német volt, ám a több mint 500 ezer magyar hadifogoly szintén jelentős számú. Tény, hogy a gulág lágerrendszer létrehozásával a szovjetek elsősorban a legyőzött ellenséget szerették volna megbüntetni, ám az is a terv szerves részét képezte, hogy az ingyen dolgoztatott milliós nagyságú munkaerő jelentős mértékben járuljon hozzá a háború által tönkretett népgazdaság helyreállításához. Ez meg is történt. Megtudhattuk, hogy a kényszermunkatáborokat nemcsak a Szovjetunióban és Magyarországon, de a szocialista táboron belül szinte mindenütt létrehoztak. A sztálini diktatúra tizenegy református papot ítélt börtönre illetve kényszermunkára. Az ő helytállásukból és tanúságtételeiből a mai nemzedék tagjai is erőt meríthetnek, mondta Fodor Gusztáv református lelkész.

Az egyházüldözés a táborok, a táborrendszerek világa számos más előadás témája is volt, akárcsak az abban az időben sorozatban gyártott koncepciós pereké. Az alkalomból kiállítás nyílt, amely a kárpátaljai magyarok deportálását dokumentálja.

A háromnapos fórum résztvevői tanulmányi kiránduláson vettek részt. Megtekintették a Hűség ára c. dokumentumfilmet, amely szemléletesen mutatja be, hogy az egyházüldözés a szovjet érában milyen iszonyú méreteket öltött vidékünkön.

Eszenyi Gábor

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 47. számRovat: BelföldTelepülés: Ukrajna›KárpátaljaCímkék: elhurcoltakkonferenciakárpátaljai magyarságmegemlékezéssztalinizmus áldozataisztálini terrorForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:hetilap.karpatinfo.net
Tovább a cikkre »