Ha valakinek nem elég az iszlám, íme: Gül Baba…

Ha valakinek nem elég az iszlám, íme: Gül Baba…

Hogy a törökök mit ettek a hegymászáson, azt nem tudom, de az bizonyos, hogy a budai fürdőket leszámítva szinte mindenért a hegyre mentek. Csak az, ami hirtelen eszembe jut: Drégely vára, Budavár, Eger, Pécs – hogy az erdélyi háborúkat már ne is számítsam, hiszen ott eleve minden hegyen van… (Nem, köszönöm nem kérem az ellenpéldákat, azokra most nincsen szükségem, hisz nem illenek bele a prekoncepciómba.)

Magyar Menedék - Háttérhatalom

A lényeg, hogy a minap úgy gondoltam: ideje immár felnőttfejjel is megnézni Gül Baba türbéjét, végtére is ez muzulmán barátaink (és nem barátaink) egyik legfontosabb zarándokhelye: a legenda szerint minden muszlimnak el kell jutnia ide IS, bár kétségtelen, hogy az első számú zarándokhely továbbra is Mekka.
S ha már e rózsadombi kegyhely ennyire fontos sokaknak, jobbára vadidegeneknek – igazán kár lenne kihagyni nekem, aki lényegében a szomszédban lakom. (Jelenleg a türbe és környéke felújítás alatt áll. (a szerk.))

Nos, buszra szálltam (az igazhitűek nyilván nem szállnak buszra…), s fölmentem a Rózsadombra.
Nem túl magasra, nagyjából a régi és új kádervilág aljáig (tudják, a legalja, élén a paprikajancsival amúgy is a közeli Szemlőhegyi úton meg a Vérhalom téren, netán az Áldás utcában lakik – de róluk majd egy másik alkalommal…), tehát fölmentem a káderdűlő csücskéig, majd onnan egy olyan istenes tüdőköptető séta után máris ott szuszogtam a gyönyörű panorámát nyújtó helyen, a Türbe tér 1. szám alatt, Gül Baba türbéjénél.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem néztem utána Gül Babának, még a Gábor diák című 1956-os filmet is megnéztem (a nagyszerű Zenthe Ferenc és a meseszép Krencsey Marianne főszereplésével), bár ez utóbbival ugyan nem sokra mentem, legfeljebb elképzeltem, hogy a Rózsák Atyja Kőmíves Sándorra hasonlít – jóllehet ez aligha igaz.

Maga a történelmi história több életet is él, maradjunk egyelőre a legelterjedtebb változatnál, amely szerint Gül Baba, a Rózsák atyja, bektasi dervis, azaz harcos muszlim szerzetes volt, aki 1541-ben a megszálló török sereggel érkezett Budára. A legenda szerint a város elfoglalásának hálaadó ünnepén, 1541. szeptember 2-án halt meg. Tiszteletére díszes temetést rendeztek, amelyen maga I. Szulejmán szultán is részt vett, sőt, – úgy tartják – beállt a koporsóvivők közé is.

A Gül Baba sírja fölé emelt türbét 1543 és 1548 között építtette Mehmed Jahjapasazáde, a III. budai pasa – a hely azóta is az iszlám vallásúak zarándokhelye, török turisták rendszeres úti célja.

Azért ez a szép és ríkató történet nem ennyire romantikus, végtére is az oszmánok hódítani jöttek, s a katonai megszállás mellé Gül Baba volt hivatott szállítani az ideológiát: a szultán ugyanis a bektasi rend tagjait bízta meg azzal a feladattal, hogy a török csapatok Buda alá való érkezése előtt a városhoz közel alapítsanak egy iszlám vallási központot.

A bektasi rend tagjai elsősorban szerzetesek, dervisek, de – szükség esetén – katonai feladatokat is ellátnak.
Vezetőjük Gül Baba volt, aki főként békés természetéről, verseiről, természetszeretetéről vált ismertté. A legenda szerint mindig viselt a turbánján egy rózsaszálat: erről kapta a Rózsák-Atyja becenevet, de származhat neve a dervissüvegén lévő gömb alakú szövetdarabtól is, amit szintén gülnek neveznek, és a misztikus tudás, az Istenről szerzett bizonyosság jelképe.

Szulejmán szultán amikor csapataival elérte Buda várát, magához rendelte az özvegy királynét, Izabellát és a csecsemő János Zsigmond királyfit, kérve a vár békés átadását, cserébe pedig felajánlotta az ország keleti felét. Így történt, hogy 1541. augusztus 29-én a török hadsereg megszállta a magyar királyok székvárosát. Szeptember 2-án pedig a dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony templomban, a hálaadó istentiszteletet alatt Gül Baba meghalt.

Halálával kapcsolatban több feltevés is megfogalmazódott. A prózai megoldás szerint halálának oka idős kora volt. A török változat kicsit hősiesebb, nevezetesen a vár elfoglalása során a szent életű dervis megsérült és sebeibe halt bele a templomban, s mint igazhitű muszlim megkapta Allahtól a legszebb halál lehetőségét. Holttestét a mostani türbekerten belül helyezték örök nyugalomra.

Annyit azért Gül Baba dicsérete közben is tudnunk kell, hogy halálának színhelye a Mátyás templom volt, amely jó királyunk alatt vált gyönyörűvé, de a törökök ahogy jöttek, azonmód szétverték és mecsetté alakították át, hogy I. Szulejmán szultán itt adjon hálát Allahnak a győzelemért.

Berendezését, oltárait kidobálták, festett falait lemeszelték. Míg a többi budavári templomot a mohamedánok elpusztították, a Mária-templom – mint Eszki dzsámi, vagyis Öreg Mecset – fennmaradt. Jó, persze a türbe is volt később keresztény templom jó ideig, de ma itt legalábbis szent a béke. Reméljük, marad is is…

A türbe egyelőre – már és még – nem látogatható.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »