Ha Brüsszel kezébe kerül a döntés, akkor biztosan kimaradnak a nemzetállamok

Ha Brüsszel kezébe kerül a döntés, akkor biztosan kimaradnak a nemzetállamok

Ahogy arról a héten beszámoltunk, az Európai Bizottság a héten bejelentette, elkészült az Európai Unió és Kanada közti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) jogi átvizsgálásával, és most már csak a szöveg jóváhagyása van hátra. Ezzel pedig egy keresztúthoz értünk.

Fidrich Róbert, az Magyar Természetvédők Szövetsége programfelelőse a napokban arra emlékeztetett minket, hogy a nemzeti parlamentek kihagyása a CETA ratifikálásából egyelőre csupán a Bizottság szándéka, és még nincs kőbe vésve.

Most az Európai Unió Bíróságán (EUB) a sor, ugyanis a Bizottság a tagállamok nyomására 2014. október 30-án az EUB véleményét kérte az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán a Közösség és a tagállamok közötti hatásköri megosztás tisztázása érdekében.

Ha a bírák precedenst teremtve úgy döntenek, hogy ez nem egy vegyes egyezmény, tehát nem szükséges a tagállami jóváhagyás, az kihathat az olyan átfogó kereskedelmi megállapodások ratifikálására is, mint a CETA és a TTIP.

Mi történik abban az esetben, ha csak a brüsszeli intézmények kerülnek döntési pozícióba?

– kérdeztük Kovács Jánost, az Iránytű Intézet elemzőjét.

A közös kereskedelempolitika az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó politikák egyike, vagyis csakis az EU (nem pedig az egyes tagállamok) alkothat jogot kereskedelmi ügyekben, és köthet nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat.

“Kérdésként és egyben jogi dilemmaként merülhet fel, hogy a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartozó területek határa hol húzható meg” – utalt arra a politólogus, hogy a döntési mechanizmus során majd el kell dönteni, a Közösség kizárólagos hatáskört élvez-e a CETA esetében, vagy az egyes tagállamokkal (és tagállami parlamentekkel) kénytelen-e jóváhagyatni az adott tervezetet”.

Kovács János emlékeztetett: e problematika legújabban az átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben került felszínre, hiszen e szerződések bizonyos elemei túlmutatnak a kereskedelempolitika szféráján, illetve a gazdasági irányítás területén, így felmerül, hogy sértheti a szubszidiaritás elvét a szerződés megkötésének, életbe léptetésének folyamata.

Általánosságban elmondható – fogalmaz az elemző -, hogy az Európai Parlament az Európai Unió Tanácsával együttesen dönt az EU kereskedelempolitikájának kereteiről, rendes jogalkotási eljárás keretében, amely során a két intézmény a döntéshozatalban egyenlő súllyal vesz részt.

Vegyes, vagy nem vegyes?

A nemzeti parlamenteknek így legfeljebb véleményezési szerep juthat, nem követelhetnek maguknak társjogalkotói szerepet. (Az ún. szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus csak azon területeken alkalmazható, ahol az EU és a tagállamok osztott hatáskörrel rendelkeznek.

A kereskedelempolitika területe viszont – fő szabályként – nem tartozik ebbe a körbe.)

Míg a vegyes megállapodások esetében az egyes tagállamok saját alkotmányos szabályaikkal összhangban álló ratifikációs eljárással (ez lehet akár egyszerű parlamenti döntés, de történhet népszavazás útján is) külön is döntenek az elfogadásról.

S ne feledjük,

az EU előzményének, „magjának” az Európai Gazdasági Közösség (EGK), tekinthető, így a közös piac és kereskedelempolitika egyszerre esszenciája és szimbóluma az egyre bővülő és mélyülő integrációs struktúrának. Másrészt az EU a világ legjelentősebb kereskedelmi szereplője, legnagyobb exportőre, s – nem mellékesen – a világkereskedelem liberalizálásának híve is – hangsúlyozta Kovács János, aki emellett kiemelte azt is, hogy az EU globális szereplőként más területen csak korlátozottan képes megjelenni. Tehát, egyedül a kereskedelem további fokozásában képes érvényt szerezni globális pozíciójának.

Mint látható, az EU jogszabályi kerete alkalmas arra, hogy intézményesítsék a multinacionális vállalatok érekeit. A visszaszámlálás már jó ideje tart.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »