Ha a törés nem gyógyul

Ha a törés nem gyógyul

Aki csonttörést szenved, akár megoperálják, akár gipszet kap, azt szeretné, ha törése jól gyógyulna. Pedig előfordulhat, hogy a törött csontvégek között álízület alakul ki.

A törésgyógyulás egyik kellemetlen szövődménye az álízület. Ezt a kifejezést szinte mindenki hallhatta már, de hogy mi rejlik mögötte, azt talán már jóval kevesebben tudják.

Ha a törésben a szokásos gyógyulási idő letelte után sem alakul ki megfelelően szilárd csontheg, a törtvégek között kóros mozgás marad vissza.

A lehetséges okok a következők:

1. Mechanikus tényezők – nem megfelelő rögzítés esetén nyíró-, hajlító-, csavaróerők lépnek fel, melyek gátolják a gyógyulást.

2. A csontok közé becsípődött lágyrész, például izom, kötőszövet stb. ­– ilyenkor a csontok szintén nem érintkeznek, nem jön létre az átépülés.

3. Jelentős rés, illetve távolság a törtvégek között – ez egyebek között nyílt törésnél elszenvedett csontvesztés vagy nagy elmozdulás esetén jelentkezik.

4. Vérellátási zavar – ez esetben a csontok érintkeznek ugyan, az összeforráshoz szükséges vérkeringés nem megfelelő, ami a sérülés során elszenvedett érkárosodás következménye.

5. Fertőzés – nyílt töréseknél gyakrabban fordul elő, de zárt törések vérömlenyéből is kialakulhat.

A csontheg mennyiségének, milyenségének szempontjából háromféle álízületet különböztetünk meg:

1. Hipertrófiás – fokozott a csonthegképződés, de a mozgás miatt mégsem gyógyul a csont.

2. Atrófiás – nincs csontosodás (rossz vérellátás esetén).

3. Oligotrófiás – van, de nem kellő mértékű csontheg.

Az álízület vizsgálattal a kóros mozgás alapján ismerhető fel, ezenkívül a röntgenfelvétel is jól mutatja az elváltozást.

Hogyan kezeljük az álízületet? Helyre kell igazítani az elmozdulásokat, elő kell segíteni a csontgyógyulást, valamint stabilizálni a törést külső vagy belső rögzítéssel. Jól megtartott vérellátásnál szóba jöhet műtét nélküli kezelés, a helyretétel után gipszrögzítéssel.

Mégis gyakoribb a műtéti megoldás, ilyenkor gyakran kerül sor spongiosa (szivacsos csontállomány) átültetésére, amely amellett, hogy pótolja a hiányt, javítja a vérellátást is.

Ha a páros csontok – például lábszár esetében – közül csak egyik törik, a másik esetleg „kitámaszthat” (nem érintkeznek jól a törési felszínek), ezért nem jön létre csontos gyógyulás. Ilyenkor a szárkapocscsont ferde irányú átfűrészelése lehetővé teszi a sípcsont törésében a jobb érintkezést és a gyógyulást. Ezt az eljárást fibula (szárkapocscsont) osteotomiának (csontátvágás) nevezik.

Az álízület stabilizálásához külső vagy belső fémanyagokat használunk. Ha fertőzött álízületről van szó, a fentiek mellett műtéti kitisztítás, antibiotikum adása és az érintett terület szívó-öblítő kezelése is szükséges.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »