Gzadag József: Nászút

Hazaértem, tizennyolc napos franciaországi futballtúra után. Édes hazám, fogadj szívedbe, et cetera.

 

(…)

 

Futballtúra? Nem ez a jó szó. A nászút már inkább. Mert bizonyos értelemben tényleg az volt. Nászút. A magyar foci és én, kéz a kézben, mosolyogva; Bordeaux-ban, Marseille-ben, Lyonban és, igen, még a nullnégyes Toulouse-ban is. Két szerelmespár, mindig együtt jár. (…)

 

Egy szerelem beteljesedése – ez volt Franciaország. Harminc év reménytelen udvarlás után kaptam egy kis mámort a magyar futballtól. És jó volt, jaj, nagyon-nagyon jó! Befaltam, éhesen, mohón, korgó gyomorral. Behabzsoltam.

 

Lehet, hogy egyszeri csoda volt. Nem kizárt.

 

(…)

 

Kérdezik, hogy milyen volt mindezt megélni ott kint. Nem tudom, mondom. Könnybe lábadt szemmel énekeltem a Himnuszt. Én, a punk. Ilyen volt. Giccsgyanús érzések rohantak le, de mit tegyek. Meghatottság? Büszkeség? Fogalmam sincs. Nem végeztem önanalízist. Egyszerűen csak örültem. Átadtam magam az érzésnek. Jólesett. Ez minden.

 

(…)

 

Toulouse-ról is szólni kellene. A képregényboltról. A francia–ír meccs alatt elnéptelenedett, üres utcákról. A lovacskás körhintáról. A Vak Tigrishez címzett kocsmáról, ahol zúzós francia garázsmetál ugráltatta a poharakat. Vagy a szenzációs bio-öko-vega étteremről a Saint-Pierre téren. Meg a drogdílerről, aki a pitbulljával sétált a Garonne folyó partján. Szólni kellene a lányról, aki lehunyt szemmel gitározott a Rue Lafayette sarkán, és azt énekelte: „Nothing’s gonna hurt you, baby.”

 

(…)

 

Ha nem félnék a nagy szavaktól, zárszóként Montpellier és Lyon életöröméről írnék, az ott megtapasztalt szabadságról, bár ez így nyilván pontatlan. Mindegy. Nem tudom, ki rendezte az elmúlt két-három hetet, de jár neki egy Arany Medve & Arany Pálma & Oscar kombó, azt hiszem.


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »