Gyilkos eszmék, bűnös szervezetek

Gyilkos eszmék, bűnös szervezetek

Az agresszív radikalizmus olyan, mint a könnyező gomba. Kiirthatatlan. Ha egyszer befészkeli magát egy eszmerendszerbe, attól kezdve hiába festik, mázolják, fertőtlenítik, bontják vissza és építik újra a tanokat, a gyilkos radikalizmus marad, s ismét meg ismét felüti fejét.

 Az efféle emberellenes radikalizmussal fertőzött eszmerendszereket gyökerestől kell kipusztítani, más megoldás nincs.

Cél és értelem

Lássuk csak, mit tehet egy radikalizmus-mentes európai, ha rossz napja van, elhagyta a kedvese, kirúgták a munkahelyéről, bedőlt a hitele, vagy rosszul sikerült a szombati buli! Nos, ő, mivel kultúrája csak nyomokban tartalmaz agresszív radikalizmust, olyasféle megoldásokat keres, amelyek valamiképpen összefüggésben vannak eddigi tapasztalataival, világról alkotott elképzeléseivel, vagy, ha mással nem, legalább azokkal az eszmefoszlányokkal, amelyeket a facebookon szedegetett össze. Lesznek ezek között keresztény hagyományból származó elemek, lesznek a keleti, a középkori, vagy éppen a posztmodern misztika furcsa üzenetei, legnagyobbrészt azonban mégis valami többé-kevésbé tudományos gondolatiság szerint fog cselekedni. Olyan ötletei adódnak, amelyek rövid, vagy hosszabb távon javítják kilátásait, segítik céljai elérésében, de legrosszabb esetben is csak arra juthat, hogy hiábavaló az igyekezete és valami egészen mással kell próbálkoznia.

Na, meg persze azt is eldöntheti, hogy úgy szúrta el életét, hogy azon más nem lehet segíteni, s véget vet neki.

A dolog azonban minden, vagy majdnem minden esetben valamiféle célracionális irányba megy, még akkor is, ha a célt és a hozzá vezető eszközt tévesen ítéli meg emberünk. Nekiáll fogyókúrázni, elmegy jógázni, részt vesz egy-két tüntetésen, beiratkozik egy OKJ-s tanfolyamra, regisztrál a társkeresőn… és így tovább. Szóval megoldást keres. Bár tény, hogy megoldás helyett olykor hülyeséget talál.

Európa nagyjából azért Európa, mert polgártársaink igyekeznek ésszel belátható, és szigorúan evilági válaszokat adni evilági problémáikra.

Megjegyzem, vannak, akik nem. Akadnak, akik az európai hagyományokból is ki tudják szűrni a legbizarrabb esszenciákat, s ezeknek megfelelően, ha tehetik, lemészárolják a zsidókat, az osztályidegeneket, az örökletes betegségekben szenvedőket, az eretnekeket, a boszorkányokat, vagy csak – liberális korunk nagyobb dicsőségére – halálra éheztetik gyermeküket, esetleg véletlenszerűen gyilkolnak meg pár diákot valamelyik amerikai iskolában, vagy norvég kempingben.

Viszont – és ez nem csupán jó, de reménykeltő is – az efféle nézeteket Európában mostanában igen szigorúan üldözik, az emberellenes eszméket hirdető közösségeket betiltják, felszámolják. És az sem mellékes, hogy rendkívül erős és igen perverz fantázia kell ahhoz, hogy gyilkos nézeteket lehessen kibányászni a modern európai ideológia-egyvelegből.

Vallás és agresszió

Mindez sajnos a mohamedán ember fejében nem így áll össze. Számos kutatás lát mostanában napvilágot azzal kapcsolatban, hogyan is értik a világot a muszlimok. Helyenként változó, de még az Európában élők jelentős része, harmada, negyede is azt gondolja például, hogy a saríanak meghatározó jogrendnek kellene lennie. Azaz a vallási parancsokat a hétköznapi együttélés szekuláris rendje fölé helyezi. Nem idézgetem a felméréseket, mert sok ilyen van mostanában, s ez az egy példa is éppen elég ahhoz, hogy lássuk a lényeget: az iszlám kultúrában olyan erős a vallási fundamentalizmus, hogy gyakorlatilag elválaszthatatlan egymástól a radikális és a hülyeségeket tagadó tényező.

Ebből például az is következik, hogy amikor egy mohamedán velünk-élőnek rossz napja van, nem jött össze a ficki-ficki, kirúgták a munkahelyéről, vagy már a századik helyre sem vették föl, esetleg válófélben van, ami megviseli, és anyagi gondjai vannak, mint Mohamed Lahouaiej Bouhlelnek, akkor ő nem valami ésszerű dolgot próbál csinálni, hanem elindul a mennyországba, mint Mohamed Lahouaiej Bouhlel, aki legalább nyolcvannégy hitetlent gázolt halálra egy teherautóval Nizzában…

Lényeges: mivel kultúrája gyakorlatilag maga a fundamentalista radikalizmus, nagyon könnyen talál kérdéseire radikális válaszokat. Például azt gondolja, megoldás lehet léte nagy problémáira, ha felrobbantja a klubot, lemészárolja a szerkesztőséget, földhöz vágja a repülőgépet, megkéseli a szomszéd hitetlent, vagy teherautóval tapossa el az arra érdemeseket. Hozzáteszem, a többségnek nyilván nem jut eszébe efféle öngyilkos merénylet, s még az is lehet, hogy az iszlám, mint olyan, általánosságban nem borzalmasabb vallás, mint a jámbor buddhizmus. De a fejekben zakatoló kortárs iszlám mindenképpen tartalmazza az emberellenes agressziót. (Mint ahogyan a középkori vagy a kora újkori kereszténység sem volt mentes tőle. Háromszáz esztendeje tudtuk csak megszelídíteni…) S, jól jellemzi az iszlám veszélyeit, hogy Mohamed Lahouaiej Bouhlelről, a nizzai mészárosról ma már kiderült, megdöbbentően rövid idő alatt jutott el a jámbor behódolástól a gyilkos radikalizmusig.

Bűnös szervezetek

És, akkor jöjjön még egy példa, csak, hogy végre a konklúzióhoz kanyarodhassak! A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt több százezer tagja és több millió korabeli szavazója túlnyomórészt bizonyára egyetlen zsidót sem akart bántani. A kor, és persze a náci párt rasszista ideológiájának megfelelően alacsonyabb rendű, selejtes és ezért káros embereknek tartották a zsidókat, meg persze sokakat, másokat is, a kor rasszhigiéniai felfogásához igazodva, nyilván úgy vélték, hogy meg kellene szabadulni a faji tisztaságot veszélyeztető elemektől. De hogy el kellene gázosítani őket, az még rémálmaikban sem jutott eszükbe. Illetve, csak néhányuknak. Sajnos azoknak, akik ezt meg is tehették. De annak ellenére, hogy elvileg sok jámbor, békés, emberbarát nácinak kellett léteznie, ma a fasiszta eszméket mégis veszélyesnek, emberellenesnek, és tilalmasnak tartjuk.

Hasonló a helyzet a kortárs iszlámmal is. A mohamedánok többsége bizonyára semmiféle gyilkosságot nem tart helyesnek, dacára annak, hogy amúgy lelkes tagjai egy vallási közösségnek, amelynek más tagjai viszont eszméik sarokpontjaként hirdetik a hitetlenek elleni kérlelhetetlen küzdelmet. A jámbor mohamedán – ez ma már egyre világosabb – körülbelül olyan, mint a jámbor náci. Nem gyilkol, sőt felháborítónak tartja a radikálisok tetteit, ám elméje mélyén ott lappang a lehetőség: azért mégis csak meg kellene szabadulni ezektől az alacsonyabb rendű károkozóktól… S szemben a jámbor nácival, a jámbor mohamedán még azt is tudni véli, hogy minél több hitetlentől szabadítja meg Allah Birodalmát, annál gazdagabb örömökben lesz része a túlvilágon.

Bár a második világháború után a Nemzetközi Katonai Törvényszék a bűnös szervezet meghatározásával adós maradt, azért egyértelműen kimondta, hogy az NSDAP vezető testülete, az SD, a Gestapó és az SS bűnös szervezet, s ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy e szervezetek tagjai ellen pusztán a tagság ténye miatt is per indítható. A nürnbergi bíróság saját szabályzatának tizedik cikkelye szerint: „Ha egy csoportot vagy szervezetet a bíróság bűnösnek nyilvánít, akkor minden aláíró illetékes nemzet hatóságának joga van arra, hogy az ilyen szervezethez tartozó személyek ellen pert rendezzen nemzeti, katonai vagy a megszálló hatalom bíróságán. Ebben az esetben a csoport vagy szervezet bűnös jellege bizonyítottnak tekintendő és azt nem lehet vitatni.”

Mivel az azóta eltelt évtizedekben a nürnbergi elvek általánossá váltak, talán ma már ideje volna kimondani, hogy az iszlám vallási közösségek bűnös szervezetek, s ennek megfelelően kellene kezelni tagjaikat, vezetőiket.

Gyilkos eszmék, bűnös szervezetek kép 2

Vonatkozik-e az iszlámra a vallásszabadság? A rövid válasz: NEM. A kifejtős válasz: Az iszlám kizárólagosságra törekszik, el akar pusztítani minden más vallást. Nem ismeri a vallásszabadság fogalmát.

NINCSEN MÉRSÉKELT VÁLTOZATA!!!!!

Az iszlám azért a háború vallása, mert nem is ismeri a békét.

Az iszlám nem ismeri az egyenlőséget. Az iszlám vagy győz vagy harcol. Nem köt kompromisszumot.

Az iszlámmal nem lehet tárgyalni.

Tehát nem is vonatkozhatnak rá az univerzális emberi jogokon alapuló szabályok, mert nem ismeri el azokat.

Az iszlám olyan, mint a bolsevizmus (a szovjet kommunizmus, a Szovjetunió), csak az erőből, a nálánál nagyobb erőből ért, abból is csak akkor, ha azt közvetlenül érzékeli.

Vallásháborúban állunk, amelyben az iszlám döntötte el, hogy mi keresztények, illetve nem istenhívők meg az ateisták vagyunk az ellenségek.

Nem mi üzentünk hadat. De ez nem is kell ahhoz hogy háború legyen.

www.tutiblog.com


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »