Gripen mint geopolitika

Gripen mint geopolitika

Nem lehetett kétségük a svéd hadiipar fellegvárába, Linköpingbe szerdán ellátogató vendégek százainak, hogy a Nyugat és Oroszország között kialakuló, hidegháborút idéző viszony biztos megrendelői elkötelezettséget kínál azoknak az új Gripen harci repülőgépeknek a fejlesztéséhez, amelyek első példányát aznap mutatták be a SAAB repülőgépgyárban.

Svédország bár semleges, katonai tömbön kívüli ország, igencsak mélyen átélte a hidegháború eredeti, első kiadását. Linköping városa, a SAAB repülőgépgyár székhelye pedig bizonyosan az a hely, amely sokat köszönhet az egykori gigászi fegyverkezési hullámnak. Ennek olyan, kevéssé ismert állomásai is voltak, mint amikor a részben itt gyártott gépekkel felszerelt svéd légierő a harmadik legnagyobb volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió után a világon, illetve amikor a stockholmi vezetés rövid ideig még nukleáris fegyverek fejlesztését is latolgatta a semleges státus megvédésére. A hidegháborús hagyományok itt szó szerint mélyen gyökereznek: pár éve, amikor még éppen „szent volt a béke” Európában, és még sokan hittek a „történelem vége” elmélet helyességében, a SAAB úgy döntött, hogy felfedi régi titkát a meghívott újságírók előtt. A csoportot busszal (!) el-, pontosabban leszállították a felszíni repülőgépgyár dublőreként, háborús időkre kialakított, több tucat méter mélyen a gránitba fúrt óriási bunkerrendszerbe.

Ilyen múlttal tulajdonképpen nincs abban semmi meglepő, hogy most, amikor a Nyugat (benne a kapcsolatukat időközben szorosabbra fűző Svédországgal és a NATO-val) és Oroszország viszonyát újra a katonai szembenállás, elrettentés kezdi jellemezni, Linköpingben pezseg az élet. Az új (még az ukrán válság előtt, 2013-ban megrendelt) Gripen-változat első példányának szerdai bemutatására megrendezett grandiózus eseményen nem is árultak zsákbamacskát. Az érkező vendégek tiszteletére kedd este a gyönyörű, SAAB által is szponzorált helyi légierő-múzeum hidegháborús gyűjteménye volt a vacsora helyszíne, ott, ahol az alagsorban megtekinthetők a svéd DC–3-as elektronikus lehallgatógépnek a Balti-tengerből kiemelt roncsai, amelyet 1953-ban egy szovjet MiG–15-ös lőtt le. Magán a szerdai rendezvényen pedig, ahol magas rangú tisztségviselők, céges emberek (köztük a SAAB-ot birtokló Wallenberg család feje) sora méltatta és magyarázta az új Gripen fejlesztésének szükségességét, Peter Hultqvist védelmi miniszter közvetlenül is szólt Oroszország megváltozott szerepéről.

Messze nemcsak az európai helyzet miatt, de kétségtelenül az új, JAS 39E jelzésű Gripen, valamint az új A26-os tengeralattjárók fejlesztésének köszönhetően is stabil növekedés jellemzi a SAAB üzleti kilátásait. A korábbinál nagyobb hatótávolságú, korszerűbb elektronikával, köztük nagy teljesítményű elektronikai hadviselési (zavaró) rendszerrel felszerelt vadászgép hatvan példánya mellett kötelezte el magát a svéd légierő, de kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy 2013-ban a típus mellett döntött Brazília is, amely 36 darabot rendelt, s részt vesz a gépek előállításában is. Dél-Amerika legnagyobb országának döntésében kétségtelenül szerepet játszott az is, hogy a gép bár nyugati, s amerikai hajtómű van benne, mégsem az Egyesült Államok gyártja, amely aligha érdekelt egy független hatalom felemelkedésében a közvetlen érdekszférája déli szomszédságában.

Ilyenkor jut önkéntelenül is eszébe a megfigyelőnek, hogy a milliárdos fegyverredszereknek is milyen ellentmondásos lehet a pályafutásuk, s a célok, amelyek érdekében beszerzik, esetleg bevetik azokat, mennyire különbözők. Az új Gripen egyelőre két biztos megrendelője közül Svédország a jelek szerint egy olyan új európai hidegháborúban veszi majd hasznát a gépeknek, amely elsősorban az Egyesült Államok érdeke Oroszországgal szemben; az Atlanti-óceán túloldalán ugyanez a géptípus egy feltörekvő hatalom, Brazília katonai függetlensége felé tett lépéseinek legjelentősebbike.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 20.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »