Gestapo-főhadiszálláson kötött házassággal verte át a nácikat az ellenállás hősnője

Gestapo-főhadiszálláson kötött házassággal verte át a nácikat az ellenállás hősnője

1943. június 23-án egy harmincéves, kockás kosztümbe és kalapba öltözött nő sétált be a Gestapo lyoni főhadiszállására. Miután felmutatta hamis személyazonosító okmányait, betessékelték a „lyoni mészárosként” ismertté vált Klaus Barbie elé. A helyi Gestapo-vezérrel való találkozás csak az első lépés volt a fiatal nő bátor, a férje, Raymond, valamint az ellenállás több tagjának náci fogságból való kiszabadítása érdekében szőtt tervében. A megszállókkal bátran szembeszálló Lucie Aubrac története.

Lucie Bernard (az Aubrac nevet később vette fel) 1912-ben született az észak-franciaországi, Párizstól délkeletre fekvő Châtenay-sur-Seine-ben. A már tinédzserként is rebellis hajlamú lány 19 évesen, szülei akarata ellenére egymaga utazott Párizsba, hogy a Sorbonne-on tanuljon. Siân Rees, a nemrég megjelent Lucie Aubrac: The French Resistance Heroine Who Outwitted the Gestapo (Lucie Aubrac: a francia ellenállás hősnője, aki túljárt a Gestapo eszén) című könyv szerzője szerint az elutasítás (franciául: le refus) Aubrac egész életét meghatározta – olvasható a History.com cikkében.

A nagy gazdasági válság alatt a párizsi szegénységet látva a Francia Kommunista Párthoz csatlakozó Lucie, miután lediplomázott a Sorbonne-on, egy strasbourgi állami középiskolában kezdett tanítani. 1939-ben beleszeretett egy tehetős zsidó család mérnöknek tanuló gyermekébe, Raymond Samuelbe. A lány még ugyanabban az évben ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott volna, ám négy nappal indulása előtt, 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, és hamarosan kitört a második világháború. Az amerikai utazás helyett Lucie – a hadsereg orvosait meggyőzve, hogy hordágyon szállítsák el, mivel civilként nem utazhatott volna – visszament Strasbourgba, ahol aztán decemberben hozzáment szerelméhez. 

1940-ben a náci Németország lerohanta Franciaországot, amely már június 22-én a fegyverszünet megkötésére kényszerült. Raymond egyike volt annak a mintegy kétmillió francia katonának, akiket a németek a harcok hetei alatt foglyul ejtettek. Lucie tudta, meg kell mentenie férjét, mielőtt egy, a Harmadik Birodalom területén felállított fogolytáborba szállítanák, ezért – ismét vállalva a veszélyt – férje fogva tartásának helyszínére, Sarrebourgba sietett. Rövid látogatása alatt diszkréten átadott Raymondnak egy gyógyszert, amelytől a férfi belázasodott. Amikor átszállították egy kórházba, Lucie becsempészett férjének egy álruhát, amelyben Raymond ki tudott szökni. A fiatal pár ezt követően egy olyan hotelben szállt meg, ahol a vendégek többsége német tiszt volt, majd vonaton Lyonba, az ún. szabad zóna, vagyis a német bábkormány által irányított Vichy-Franciaország legfontosabb városába szöktek.

1940 őszén aztán Lucie az elsők között csatlakozott a francia ellenálláshoz. Miközben földalatti szabadságharcosként a Vichy-rezsim megdöntésén fáradozott, feleségként, anyaként (fia, Jean-Pierre, becenevén Boubou 1941-ben született meg) és tanárként is helytállt. A mozgalmat  a Libération nevű lap kiadásában való közreműködéssel, csomagok továbbításával, propagandaanyagok terjesztésével, valamint foglyul ejtett ellenállók kiszabadításával segítette.

Magazin


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »