George Friedman: Bevándorlás-ellenesség vagy rasszizmus?

Szeptember 4-én a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) vereséget szenvedett a Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományi kormány ellenőrzéséért zajló versenyben. A CDU a harmadik helyen végzett, a másodikként befutó bevándorló ellenes Alternatíva Németországért párt után. Ez a vereség azért jelentős, mert ez a régió volt otthona Angela Merkelnek, aki már több mint egy évtizede tölti be a német kancellár posztját.

 

A múlt Héten Donald Trump találkozott a mexikói elnökkel (…), ami szintén jelzésértékű a bevándorlás témájában. Továbbá, a magyar és a szerb miniszterelnök találkozott ezen a héten, és a bevándorlás fokozódására figyelmeztettek, és megvitatták terveiket annak megfékezésére.

 

Merkel pártjának veresége pontosan egy évvel azután következett be, hogy a szíriai migránsok áradatától túlterhelt Magyarország megpróbált gátat szabni mozgásuknak és Merkel újrafogalmazta az európai bevándorlás politikát azzal, hogy Németország határait megnyitotta a menekültek előtt.

 

A választási eredmény nem csak az ő [Merkel] politikai népszerűtlenségét mutatta meg, hanem azt is, hogy a bevándorlás elleni reakciók Európában és az Egyesült Államokban sem lanyhultak. Még nem érte el azt a pontot, ahol a bevándorlás-ellenes hangulat elterjed a nagypolitikában az érintett országokban, de olyan nemzetközi mozgalommá változott, ami nem hagyható figyelmen kívül, és nem múlik el.

 

A domináns főáramú pártok stratégiája a bevándorlás-ellenes elemek perifériára szorításához az volt, hogy rasszistának nevezik őket. Azt feltételezték, hogy ha a bevándorlás-ellenes erőket egyenértékűvé teszik a nácikkal és a Ku-Klux-Klannal, azok, akik magukat főáramhoz tartozónak látják, elutasítják ezeket a mozgalmakat.

 

Ennek a stratégiának elenyésző volt a hatása. A bevándorlás-ellenesség kellően erős és széles körben elterjedt, így a rasszizmus vádja sem tudott gátat szabni neki. A vándorlás túl nagy volt ahhoz, hogy egy címkével háttérbe szorítsák. (…)

 

Azok számára, akik ellenzik a migrációt, a rasszizmus vádja inkább csak legitimálta azt, mintsem kiszorította volna a migráció-ellenes mozgalmakat. A mainstream pártok elvesztették a hatalmat ahhoz, hogy meghatározzák a fő irányvonalat.

 

A bevándorlás ellenzésének több oka is van. Az egyik gazdasági. 2008 óta az európai gazdasági rendszer adott időközönként romlott vagy stagnált. Az Egyesült Államokban a gazdaság csak lassan növekszik.  Mindkét helyen az élet egyre nehezebb, különösen az átlagjövedelműek számára.

 

A társadalom ezen rétegei rendkívül féltek a nagyszámú bevándorlók bérekre és munkanélküliségre gyakorolt hatásától. Azok a baloldali politikai pártok ellenezték leghangosabban a bevándorlás-ellenes hangulatot, amelyek korábban a társadalom szegényebbik felét támogatták. Így maradtak képviselet nélkül az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegek.

 

Ebből adódóan megnyílt a lehetőség a migrációt ellenző pártok előtt. Összefogta őket a főáramú politikai pártokkal szembeni ellenségesség, mert a társadalom szegényebb 50 százaléka úgy érezte, hogy hátat fordítottak neki.

 

A bevándorlás kérdése belegabalyodott a terrorizmus és a bűnözés témájába is. A felszín alatt háború zajlik, és a radikális iszlamisták terrorcselekményt követnek el Európában. A bevándorlók áradata valószínűleg legalább egy maroknyi dzsihadistát hoz magával, és a maroknyi éppen elég, hogy terrortámadást hajtson végre.

 

A félelem az olyan országokban, mint Franciaország, tapintható volt, és a Francois Hollande francia elnökhöz hasonló vezetők bejelentették, hogy háború van. A nagy méreteket öltő migráció, ami fedezéket nyújt a terroristáknak, értelmetlennek tűnt. A háborúérzet arra kényszerítette a mainstream-et, hogy  sokkal komolyabban vegyék a bevándorlás-ellenes hangulatot.

 

A migrációtól való félelem az Egyesült Államokban sem vehető félvállról. Az USA egész történelmében az olyan bevándorlók, mint a skót-írek, vagy a katolikus írek, az olaszok, a zsidók, és így tovább, mind tartalmaztak jelentős bűnözői elemeket.(…) Nincs kétségem, hogy az ő unokáik ma már kórházak és múzeumok vezetőségében ülnek, de a mexikói bevándorlás sem különbözik a többi migrációtól, és utcai bűnözést hoz magával, az olaszok bevándorlásához hasonlóan hazájukig visszanyúló szervezett bűnözéssel. (…)

 

 

GeopoliticalFutures, George Friedman: The Euro-American Immigration Crisis

Nyitókép:


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »