Gendercici

Életem egyik legnagyobb sikere, amikor harminc évvel ezelőtt egy sima nyári délutánon (igaz, a Balatonon), teljesen józanul sikerült rábeszélni a társaságunkban található, egyébként teljesen konszolidált lányokat, hogy spontán mellszépségversenyt rendezzünk.

A know-how-t nem árulom el, de a dolog lényege az volt, hogy mi örültünk, hogy ők megmutatták, ők örültek, hogy megmutatták és annak is, hogy nekünk ez jól láthatóan tetszik. Ez egy csodálatos példája a két nem együttműködésének, valamint határozottan hozzájárult mindannyiunk pszichoszociális fejlődéséhez. Mi, az elgyengült fiúk, elismertük, hogy minden cici szép és miután kiderült, hogy mindegyikünknek másik tetszik, a lányok is megnyugodhattak a biodiverzitásnak hála, hogy minden cici tetszik valakinek. Normális társaság voltunk, ha bármelyik fiú rosszat mondott volna bármelyik ciciről, minimum belefojtjuk a tóba, de bizonyosan kitesszük a nyaralóból. Persze, ez fel sem merült.

Amúgy nem akarom dramatizálni a dolgot, de a férfiaknak semmi nem vicces, pozitív megközelítésre érdemes, szépségversenyre valója nincsen, maximum sörhas bemutatót szervezhettünk volna, de azzal akkoriban még nem rendelkeztünk, és annak amúgy sem lett volna olyan elkötelezett közönsége, mint a fent említett rendezvénynek.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy a 444.hu-n ráleltem a következő gyöngyszemre:

„Félmeztelenül szerepelt az osztályfotón a svéd lány, mert elege lett abból, hogy ezt csak fiúk tehetik meg”

Az ugyebár köztudomású, hogy a 444 a 888 pokla, vagy fordítva, továbbá köztudott, hogy a svédek meg már teljesen elhülyültek. Az azonban talán újdonság, hogy az idézett jelenség olyan tünet, ami közvetlenül a dühöngés előtt van.

Blogunk genderfree rovatát teljesen komolyan gondoljuk, de képtelenek vagyunk komolyan írni bele, mert amit genderék művelnek, az akkor is rettenetesen vicces, ha egyáltalán nem az. Ráadásul genderék folyamatosan emlékeztetnek bennünket arra, ami nekünk nem adatott meg, de kéne. A cicire a babáknak (nemtől függetlenül), illetve a fiúknak, férfiaknak van elengedhetetlenül szüksége, mégis csak és kizárólag a nők rendelkeznek az autentikus formájával. Fajunk hímnemű egyedei esetében pedig nagyon erőteljesen korlátozzák a hozzájutást, a monokini visszaszorulása óta a vizuális kontaktust is. A nők, más szintén csak általuk birtokolt javakhoz is erősen korlátozzák a hozzáférést, de erre most nem térnék ki, mert a mechanizmus ugyanaz.

A képet természetesen idemásolom, mert a modern művészet és önkifejezés minden baja látható rajta, viszont a vonatkozó cici szép.

Természetesen én nem rendeltetésszerűen használom a képet, ugyanis nem a következőt látom benne (tisztelettel megkérem az olvasót, hogy ne növelje a 444 kattintásszámát és itt olvassa el a sok okosságot, be is másolom ide fos zöldben!):

„Hanna Bolander idén érettségizett Svédországban, Växjö városában. Az év végén készült az iskolai évkönyv számára egy közös fotó is, amin több osztálytársa jelmezbe bújt vagy fura dolgokat csinált. Több srác pedig levette a pólóját, és valaki viccből felvetette, hogy egy lány is levehetné. A 19 éves Bolander ekkor döntötte el, hogy ő lesz az.

Az ügynek persze médiavisszhangja lett, ezután pedig Bolander is megszólalt, aki blogján, ahova a fényképet is feltöltötte, arról írt, hogy mindenki magának kéne megszabnia, hogy mit mutat meg magából, és a nőknek is ugyanannyi joguk van félmeztelenül lenni valahol, mint a férfiaknak.

Azóta is nagyon örül, hogy megtette ezt, mert hatalmas megkönnyebbülést jelentett neki. A kép sztorijához az is hozzátartozik, hogy tudták, a végzős osztályképen a szokásoknak megfelelően valami bolondos képet kell majd készíteniük. Heteken át tervezgették a dolgot, de végül többen nem jutottak semmire. Pár fiúnak ekkor jutott eszébe, hogy akkor ők félmeztelenek lesznek. Ekkor jutott arra, hogy mennyire nem fair, hogy ezt ők ilyen simán megtehetik, letudva az egészet. Ekkor jött az ötlet, hogy egy lány is csatlakozhatna, és erre mondott igent.

A fényképet aztán engedélyeztetni kellett, végigment az egész iskolavezetésen, hogy ez így megjelenhet-e. Bolandert viszont nem kérdezte meg senki a véleményéről, csak ismertették vele azokat a kockázatokat, amik felmerülhetnek a kép publikálása után.

Bár írja, kétli, hogy hasonló kockázatokat ismertetnének egy férfival is, ha félmeztelenül jelenne meg róla egy fénykép, mégis örül, mert a végén megjelenhetett a kép, átment az iskola vezetőségén. Szerinte ezek az apró előrelépések is nagyon fontosak.

Szerinte a lényegi kérdés az, hogy mindenkinek rendelkeznie kéne a joggal, hogy szabadon döntsön arról, hogy hogyan mutatkozik. Ehhez képest jelenleg az a helyzet, hogy teljesen természetes dolog, ha egy férfi félmeztelenül mutatkozik, addig ugyanez nem igaz a nőknél. Pedig, teszi hozzá, találkozott már férfiakkal, akiknek nagyobb melle volt, mint neki. Mégsem zavart senkit, hogy nem takarják el a melleiket.

“A nők nem tárgyak, a nők emberek. És ha elérjük, hogy a női testet ugyanolyan természetesnek tekintsük, mint a férfit, egy lépéssel közelebb kerülünk az egyenlőséghez”, írja a blogján. (via Independent)”

Magyarországon már a nyolcvanas években volt abból botrány, hogy egy komplett osztályt fényképeztek úgy le, hogy a tablón úgy tűnjön, deréktól fölfelé mindenki meztelen. Jelzem, a mi fejlett szocialista társadalmunkban a lányok nem érezték problémásnak ezt az aktust. És bizonyosan nem a férfielnyomás ellen lázadtak, hanem azért, hogy kifejezzék, lázadni jó! De mennyivel több ésszel!

Szóval az férfielnyomás, hogy a női mell látványa szexuális izgalomba hozza a heteroszexuális férfiakat. Ezért, az állandó izgalmak elkerülése végett, a férfiak ráerőltették a nőkre, hogy fedjék el a kebleiket. Majd a továbbiakban minden alkalmat megragadtak, hogy meglessék a nőket, sőt fizetni, házasodni is hajlandók a cicihez történő hozzájutás érdekében. Ráerőszakolták a nőkre, hogy azok szemérmesek, szégyenlősek legyenek, viszont mindent bevetnek, hogy ilyen cselekményekre beszéljék rá őket. Ezek a férfiak. Az evolúció, meg természetanyánk ott röhög valahol hátul.

A gender azonban mindezek dacára sem vicces, a gendernácik el akarják pusztítani a nőt és a férfit. Azt mondják, a kapitalizmus a gazdagságot osztja el egyenetlenül, a kommunizmus a szegénységet egyenletesen.

A gender a boldogtalanságot osztja el egyenletesen.

Velem már el is kezdték. Itt egy szép cici és nem tudom élvezni, mert nem örömmel mutatták meg nekem, hanem agresszív ostobaságból.

Én szégyellem magam.

(PS: a teljesen indokolatlan nyitókép oka a Facebook cici-ellenes politikája)

www.tutiblog.com


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »