Gazdasági alapelvek, 3. fejezet

A Nemzeti InternetFigyelő közösségének tagjai, mint vitéz Kövér György, Viola Anna, Dr. Ing. Sebestyén – Teleki István, Romek Károly meg mások kezdeményezésére REFORMOK KELLENEK kiáltvánnyal elindult egy közös gondolkodás annak érdekében, hogy Magyarországot a jelenlegi lecsúszó erkölcsi és gazdasági ágról egy felemelkedő ágra irányítsuk át. Többek között megegyeztünk, hogy ennek érdekében és a REFORMOK képviseletére, megjelenítésére és keresztülvitelére mozgalmat kell alapítani, melyből később választási párt is válhat. A Romek Károly által megírt vitaindító anyagokhoz sok hozzászólás és több javaslat is született. Ezeknek figyelembevételével az eredeti anyagok újraírásra kerültek és a következőkben 4 részben közreadjuk! További javaslatokat várunk, hisz a közölt anyagokat továbbra is vitaanyagoknak tekintjük.

Magyarok! Igazi rendszerváltás következik! De ezt nekünk kell kiváltani, meg irányítani és semmilyen külföldi hatalomnak, érdekcsoportnak beleszólást nem engedünk!!!

Transyadmin

Gazdasági alapelvek

3. fejezet

A GAZDASÁG FEJLESZTÉSÉNEK FŐBB SZEMPONTJAI

A választási törvény módosításának írása közben mérlegeltük, hogy vajon mit kezdene a választó azzal a jogával és lehetőségével, hogy felhatalmazást adjon a képviselőjének egy törvényjavaslat benyújtására, vagy más törvények megszavazására? Jobban tudja-e ő, hogy mit kell tennie a képviselőnek, mint maga a képviselő? A kérdést nem ajánlatos megkerülni, mert ezen keresztül támadható a választási torvény módosítása is. Kérdezhetné bárki, hogy a nép mióta szokott politikai, gazdasági programok kidolgozásával foglalkozni, – esetleg a futószalag mellett? Nos, a törvényhozási folyamatba való beleszólás nem azt jelenti, hogy mindenki kész programot tesz képviselője elé (bár ennek sem lehet akadálya, ha a törvényjavaslat előzőleg ki lett részletesen dolgozva) azzal, hogy azt vigye keresztül a törvényhozáson, hanem azt jelenti, hogy a választó problémái jogi úton rendezhetők, akkor ennek a problémának a jogi úton történő elhárítása, vagy elhárítására tett kísérlet a képviselő számára kötelező. De azt is jelenti továbbá, hogy egy fedélnélküli törvénykezdeményezési joga nem lehet kevesebb pl. az államelnökénél.

A politikán túl léteznek gazdasági kérdések is, amelyek legalább olyan fontosak, mint  a politikaiak. Fizikai képtelenség, hogy az utca emberének olyan rálátása legyen a gazdasági folyamatokra, mint egy szakembernek, akiknek pozíciójukból következően ezekre nagyobb rálátásuk van. Ezért szükségszerűnek tűnik, hogy a politikai elvek mellett (amit itt a választási törvény képvisel) a gazdasági elveket is meghatározzuk.

GAZDASÁGI ALAPELVEK

Minden látszat ellenére -ma- magyar gazdaság nem létezik. A GDP kb. 70-80%-át külföldi cégek állítják elő. Ez nem tekinthető magyar termelési potenciálnak, hanem egy idegen ország vállalkozói által, magyarországi munkaerővel és Magyarországon előállított árutömegnek. Azért sem tekinthetők a multik jó része a magyar GDP előállítóinak, mivel nem a magyar államnak, hanem saját országuknak adóznak, amit a magyar kormány számukra az adókedvezménnyel biztosított.  Ugyanakkor bizonyos valuták (dollár, euró, svájci frank, stb.) forinttal kapcsolatos árfolyamát tudatosan úgy állapítják meg, hogy a magyar munkaerő által előállított áru kevesebbet érjen, mintha azt egy nyugati országban állították volna elő. Mivel a magyar ,,államadósság” értéke a ,,magyar” GDP 70%-a (vagy még több, mert növekedik), és a ennek a GDP-nek is nagyobb részét külföldi vállalatok termelése adja, Magyarország papírforma szerinti adóssága nagyjából a kétszerese annak, mint amit a magyar termelők valóban előállítanak. A valódi magyar GDP-nek legfeljebb tizedét lehetne nem tartósan adósságtörlesztésre fordítani anélkül, hogy a törlesztés ne okozzon visszafordíthatatlan károkat a magyar gazdaságnak. A jelenlegi hitelpolitika egy gazdasági-politikai képtelenség, mivel a csőd előre be van programozva és kikényszerítve. Ennek rendezése nélkül a jövő gazdaságpolitikájáról nem lehet beszélni.

A jelenlegi gazdasági rendszer nem más számunkra, mint hitelpolitika címén bevezetett rabszolgatartó rendszer. A vitatható hitelek véget nem érő törlesztése folyamatos vérveszteséget jelent az országnak, amit a nyugati hitelező országok – főként az EU és az USA – a forint valutájukkal szembeni leértékelésével fejelnek még meg. Nincs értelme az alkudozásnak, a magyar államadósságot le kell írni. Nem részben, hanem teljes egészében, végérvényesen. Továbbá vizsgálni kell annak lehetőségét is, mit tudunk bármilyen formában is visszavenni abból, amit tőlünk az elmúlt évtizedekben törlesztés címén elloptak. Ehhez elengedhetetlen a joghoz való fordulás, mert az ország jelenlegi helyzetét éppen a jogsértések útján rontották le a mai szintre külföldi érdekeket képviselő mindenkori magyar vezetők – kormányok és országgyűlések.

Legalapvetőbb jog a Földön, a nemzetközi jog, amely a nemzeti önrendelkezési jogot egy nép önálló állami létezéséhez és belügyeinek saját intézéséhez való jogának tekinti. Ennek figyelembe vételével kell vizsgálni a magyar adósság kérdését is.

,,A nemzetközi jog értelmezése szerint egy ország idegen csapatok megszállása esetén nem tekinthető szuverén államnak. Működésében előáll az interregnum, amikor az országnak nincs uralkodója (vezetője), vezető szerve. Akik a döntéseket hozzák nem tekinthetők szabadon választott legitim testületnek. Ebből kiindulva már maguk a kerekasztal-tárgyalások sem tekinthetők legitimeknek. Honnan kapták felhatalmazásukat? Kik választották meg őket?

Maga a Szovjetunió által kinevezett helytartótanács, vagyis az MSZMP. Ennélfogva az általuk kötött megállapodásokat semmisnek kell tekintenünk a szovjet ellenőrzés mellett megtartott parlamenti választásokkal együtt. Annál is inkább, mert az egész rendszerváltási tranzakció a Szovjetunió által készített forgatókönyv alapján bonyolódott. Ez pedig kizárja a valódi magyar érdekek érvényesülését.” / Hernádi Tibor: A RENDSZERVÁLTÁS IGAZ TÖRTÉNETE/

A legnagyobb hibát a külföldi érdekek hazai és külföldi képviselői akkor követték el, amikor a választási törvényt zárt körükben megfogalmazták és arról nem tartottak társadalmi vitát, a választási törvényt nem szavaztatták meg a néppel. Ha megtették volna, és a nép elfogadta volna a választás szabályait annak ellenére, hogy az a magyar önrendelkezés további akadályait nem szüntette volna meg, azzal törvényesítették volna az emberek mindazt, amit a nevükben de érdekükkel szemben tettek 1990 után a magyar országgyűlések tagjai. Mivel nem így történt, minden 1990-óta hozott törvény a magyar nép önrendelkezési jogát semmibe véve született, azokat a magyar nép jog szerint, utólag semmissé nyilváníthatja. Az 1990-óta hozott törvények alkotói és megszavazói a hazaárulást követtek el, bár többségüknek jóhiszeműségükben meg sem fordult a fejében. De voltak kivételek is, akik már a ,,rendszerváltás”, előtt előre elárulták az országot. Elsők között az SZDSZ és Fidesz (élén Orbán Viktorral). Az SZDSZ 1989. március 19-én fogalmazódott, „A RENDSZERVÁLTÁS PROGRAMJA” c. füzetjüknek a 82. oldalán ez olvasható:

,,Az árszínvonal és a költségvetésre nehezedő nyomás mögött a népgazdaság átfogó aránytalanságai. Az erőforrások és a felhasználási igények közötti krónikus feszültségek húzódnak meg. E feszültségnek ma már nem csak tünete, de forrása is az adósságállomány elviselhetetlen mértéke. Miközben támogatjuk a kormányzatnak azt a törekvését, hogy elkerülje a gazdaságot szétziláló adósság-átütemezést, szükségesnek tartjuk olyan megállapodás kialakítását a hitelezőkkel, amely a folyamatos adósságteher ésszerű enyhítését reformcsomaghoz kötve teszi lehetővé.”

Már a rendszerváltás előtt felismerték a leendő politikusok, hogy a magyar gazdaság fő problémája az államadósság. Nem vitatták ugyanakkor adósság szempontjából az államadósságot létrehozó addigi kommunista rendszer legitimáltságát. Azzal ugyanis az államadósság semmissé nyilvánítása járt volna. Viszont a legitimáltság politikai vonalon történő megkérdőjelezése nélkül okafogyottá vált volna a ,,rendszerváltás”. Így egy jogilag értelmezhetetlen helyzet állt elő: a „rendszerváltók” politikai vonalon törvénytelennek, gazdasági vonalon törvényesnek tekintették Kádárékat.

A nemzeti önrendelkezés jogának semmibe vétele a ,,rendszerváltással” folytatódott igazán:

,,Menjünk vissza egy kicsit a rendszerváltás idejére. 1990 elején a magyar államadósság mintegy 22 milliárd dollár. Zárójelben jegyezzük meg, hogy ma 135 milliárd dollár. 1990-ben Soros György és Andrew Sarlós felajánlja Antall József leendő miniszterelnöknek, hogy megvásárolják Magyarország adósságállományát.

22 milliárd dollárt. Mit kértek cserébe? „Mindössze” a magyar nemzeti vagyon értékesebb darabjait, mint pl. az energetikai szektort, az infrastruktúrát, a kommunikációs cégeket, a stratégiai cégeket, közlekedési cégeket, a pénzügyi szektor egyes cégeit, az egészségbiztosítót, stb.

Antall nem vállalta. Elgondolkodott rajta, de nem vállalta. Mint mondta: „…ez kommunikálhatatlan, ezzel ő nem tud kiállni a magyar társadalom színe elé. Nem tudja elmondani, hogy a Nyugat (Soros és Sarlós!), amelytől a felszabadításunkat vártuk, azzal kezdi a felszabadításunkat, hogy az adósságunk fejében elveszi a nemzeti vagyonunkat.”

Antallal a nyugati pénzemberek, bankárok tudatosították, hogy mi az, amiről sem ő és a kormányzati rendszer egy tagja sem beszélhet sohasem. Ez pedig az államadósság kérdése volt!

Amennyiben erről beszéltek volna azonnali hatállyal „forradalmat” robbantottak volna ki Sorosék (lásd: TAXI-s blokád) és a „néppel” elsöpörtették volna az Antall-kormányt. Tilos volt beszélni a fizetési könnyítésről és az átütemezésről is.

Tilos volt, és ma is tilos beszélni az adósságról!

Ez a doktrína még ma is érvényes. Az a politikai erő, mely erről beszél, halál fia. Ezért nem beszél erről a Fidesz sem.”

Forrás:   http://oskar.atw.hu/downloads/elhallgatott.pdf

Nem szorosan kötődik a dokumentumhoz Csengey Dénes halála, de az államadósság kapcsán szóba került, hogy halál fia volt, aki adósságról beszélt. Még ha esetleg nem magáról az államadósságról lett volna is szó, Csengey halála még is említést érdemel, hogy látható legyen, hogy az erkölcsös nyugat milyen módszereket alkalmazott, amelyek finoman szólva sem egyeztek a nemzetközi jogokkal.

 ,, Arról a Csengeyről nevezték el ezt a vándoregyetemet, akit nem éppen mellesleg, piszkos módon, két, a költő által is jól ismert „jóbarát” tett el láb alól. Ez a vándoregyetem akkor lenne hiteles, ha az előadások között erről is szó esne.
Arról, hogy miért is kellett ilyen embertelen körülmények között meghalnia Csengeynek. Egyáltalán, politikus, miért gyilkol politikust? Tudniillik, először leitatták, majd a magatehetetlen ember nyelvét letuszkolták a torkán. A fulladásos halál kínkeserves küszködés, és rendkívül otromba. Csengey Dénes Vándoregyetem?! Ugyan már, kérem!”

Igen, az MDF-es Csengeyt, MDF-es barátai közül két, arra a feladatra kijelölt tette el láb alól. Csengeynek egy bűne volt. Már a „rendszerváltozás” kezdetén átlátta, hogy mekkora rablás folyik itt. Botor módon ez nem hagyta őt nyugodni, s egy bemikrofonozott irodában elmondta, hogy kiknél fog minderről kipakolni. A lehallgatók meg jelentették mindezt, s Csengeynek ez lett a veszte. Ez történt tehát 1991. április 8-án.”

Forrás: http://viszavzsodor.blogspot.hu/2011/12/barati-tuzben-haltak-meg.html

Folytassuk az elhíresült „őszödi” beszéddel, amelyből valójában soha nem hangzott el egy szó sem. Annyira feltűnő volt Gyurcsány beszéde hiteleségének elfogadása, hogy érthetetlen, miért is ment el mellette a nép.

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%90sz%C3%B6di_besz%C3%A9d

,,A záróbeszédet 2006. szeptember 17-én délután ismeretlen személy(ek) egyidejűleg a Magyar Rádiónak, az RTL Klubnak és Weyer Balázsnak, az Origo internetesportál főszerkesztőjének egy CD-n, mp3-as formátumban juttatták el. A rádió 16 órai híreiben és honlapján is közölte a hírt. 17 óra körül az RTL Klub egyik riporterének Gyurcsány Ferenc Győrben elismerte: ő beszél a felvételen.”

Hogy pontosan mit jelent a kiszivárogtatás időpontjaként megadott ,,délután”, nem tudom, de ha már az nap 17 órakor (ami még mindig délután van) Gyurcsány elismeri, hogy a beszéd tőle származik, akkor  nagyjából 2-3 órás különbséget jelent a beszéd kiszivárogtatása és annak beismerése között. Ilyen ütem mellett azt is el tudom képzelni, hogy Gyurcsány a riporter társaságában várt készen állva arra, hogy beszédét kiszivárogtassák. Ha Gyurcsány tagadta volna, hogy tőle származik a beszéd, nyomozás indult volna  a kiszivárogtató ellen, és akkor kiderült volna a magyar nép nagy átverése. Hogy az ösződi beszéd soha nem hangzott el, mindössze azért volt rá szükség, hogy előre megmagyarázza az akkor már tervbe vett nagy adósságszívatást a hitelezők részéről. Ilyen sokat ér ismerni az adott nép lelkületét a háttérhatalom részéről, hogy az utca nyelvén megfogalmazott beszéd (de ki hinné, hogy a kormány tagok egymás között így beszélnének kormányüléseken) hitelessé tette azt az emberek számára annyira, hogy senkit nem érdekelt továbbiakban a beszéd születésének körülményei. Az ország erőforrásainak gyorsított lenyúlását ezután már semmi sem akadályozta.

2010-ben, a pusztán kitalált gyurcsányi „elkúrásra” hivatkozva folytatódik Orbán alatt is az ,,adósságtörlesztésre” fordított erőforrások kivonása a gazdaságból. A Széll Kálmán-terv bevezetője tökéletesen alátámasztja azt, amit az őszödi beszédről fentebb közöltünk. Nincs megnevezve a gyurcsányi „elkúrás” mikéntje, de az eldöntött dolog volt a Fidesz részéről hogy ezermilliárdokkal fogjuk visszafizetni a kitalált újabb adósságot:

,,Fölvették a hiteleket, és nem számoltak el azzal, hogy mire fordították ezt az irgalmatlanul sok pénzt, amit most nekünk kell visszafizetnünk!”

Hát ez az! Gyurcsányék nem számoltak el vele, mire vették fel a kölcsönöket? Ha valami, akkor ez igazán megérdemelné a Nobel-díjat, hogy a fel nem vett kölcsönökkel hogyan lehet elszámolni felvett és elköltött kölcsönökként. És itt a felhatalmazás problémája újra előjön:

,,Azok, akik eladósították Magyarországot, felhatalmazás nélküli politikát hajtottak végre.”

És ezzel a dolog el lett intézve. Orbán szerint akkor is vissza kell a fiktív hiteleket fizetni, ha azok kinyomozhatatlanok, továbbá Gyurcsányéknak felhatalmazása sem volt hiteleket felvenni. Ugyanakkor a Kormány jelenleg újabb adóemelésen töri a fejét, hogy az újra növekedésnek indult államadósságra „csapást mérjen”. Ahogyan eddig tette. A magyar családok és az ország jövőjének feláldozásával.

További kérdés, hogy ténylegesen működnek-e Orbán reformjai, amelyek legalább annyira megfoghatatlanok, mint Gyurcsány „elkúrása”, ha a gazdaság növekedése 1-3% (ezt is multik adják), miközben ennek többszörösét kellene produkálnia az alacsony energiaáraknak? Nem az orbáni gazdasági forradalom totális katasztrófája az, amit velünk sikerként éltetnek meg? Orbán életútja, a ,,rendszerváltás” 1989-es előkészítése óta, az idegen érdekek szolgálása volt. Ha ő ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarország törvényes miniszterelnöke, akkor ez az életút puszta hazaárulásból állt. Ha tevékenysége mögött a hitelezők kényszere állt, akkor legfeljebb ő csak a hitelezők magyarországi helytartója lehet.

Tehát adott a gazdaság helyzete, ami reformereink fáradozása ellenére is alig néz ki jobban, mint a második világháború végén. Azért szükséges az államadóssággal többet foglalkozni, mert a jövő gazdaságának irányába tett első lépés a teljes államadósság végérvényes megtagadása. De ez biztosan nem elég, tekintve, hogy a magyar gazdasági struktúra gyakorlatilag szét van verve. Egyetlen előnyt hordoz a jövő szempontjából a mai helyzet a gazdaság számára: a nem létező magyar gazdaságot nem kell már részeiben sem leépíteni ahhoz, hogy építeni lehessen. Ha a választók elmennek az adósság megtagadásának és a már ,,visszafizetett” kölcsönök lehetőség szerinti visszakövetelésétől, a többi gazdasági vonatkozású kérdéssel már nem kell foglalkozniuk.

A jövő gazdaságának főbb irányelvei:

1.      Magyarország nemzeti vagyona a Szent Korona tulajdona, melynek részeire csak
használati jogot kaphat bárki is.

2.      A Szent Korona a nemzeti vagyon fölötti tulajdonjogát a magyar államon keresztül jeleníti meg.

3.      A magyar állam csak más állammal köthet pénzügyi-gazdasági megegyezést. Cégekkel nem.

4.      Az államadósság végérvényes semmissé nyilvánítása.

5.      Minden vagyont, ami az államé volt 1990 előtt, újra az állam tulajdonává kell nyilvánítani.

6.      Az állami termelőeszközöket (ide tartoznak a multik által működtetett vállalatok is) tartós használatra, időkorlát nélkül a termelők részére kell bocsátani.

7.      Felül kell vizsgálni minden szerződést, amit a magyar állam kötött 1990-óta és semmisé nyilvánítani azokat, amelyek magyar állami tulajdont bármilyen formában idegen kézbe adták.

8.      A nemzeti vagyon részeinek tartós használatba adásával ezen cégek gazdasági vezetőinek kinevezése az Országgyűlés feladatává válik.

9.      Tartós használat lehetősége csak Magyarországon végleges érvénnyel letelepedett, itt élő magyar állampolgárokat illet meg.

10.  A tartós használat kapitalista elvek alapján való termelést jelent, de állami felügyelettel.

11.  A tartós használat járjon kötelező biztosítással, amely leginkább a mezőgazdaságot érinti.

12.  Az állam valósítsa meg az állami kutató intézetek és a termelők együttműködését, és szakmai alapokon kötelezze együttműködésre őket. Továbbá hozzanak létre külön minisztériumot a termelési ágazatok menedzselésére.

13.  Töröljék el a Munka Törvénykönyvének azon rendelkezéseit, amelyek akadályai a humanista elven működő gazdasági szemléletnek.

14.  Töröljék el a csak nyugdíjbefizetésekre épülő nyugdíjrendszert és azt más szociális kiadásokkal együtt a költségvetés állandó részévé tegyék.

15.  A munka törvénykönyve maximálisan vegye figyelembe a természet kímélésének követelményét a munkahelyeken. Az állam kényszerítse a termelési ágazatokat a természet kímélését lehetővé tevő technológiák fejlesztésére és adjon támogatást arra, ha az szükségszerű.

16.  Multik bekapcsolódása a magyar gazdaságban, csak az államközi egyezményeknek szem előtt tartásán keresztül lehetséges.

17.  A magyar exportcikkek eladási áránál vegyék figyelembe a forint árfolyamát a vezető valutákhoz képest, hogy elkerülhető legyen a magyar munkaerő bérének csökkenése, és a hazai vállalatok termelési költségeinek emelkedése.

A bankrendszer.

Egyetlen magyarországi bank van és az teljes egészében az állam tulajdonában van, mint Magyar Nemzeti Bank (MNB). Külföldi bankok nem vehetnek részt a magyarországi ügyletekben semmilyen formában. Az MNB az Országgyűlés költségvetését leszámítva, a magyar pénzügyi rendszer alapja.

 A MNB alapvető feladata a gazdaság pénzforgalmának biztosítása, a nemzeti valuta más valutákhoz viszonyított árfolyamának ellenőrzése, a gazdaság finanszírozása támogatásokon vagy hiteleken keresztül, lakossági számlák kezelése.

Az MNB az Országgyűlés pénzügyi ,,cége”. Hitelt nem vehet fel külföldi jogi személyektől. Külföldi hitelek pótlására az MNB által meghatározott árfolyamon történő árucsere szolgál.

Az MNB nem rendelkezhet termelőeszközökkel és nem folytathat a pénzügyin kívül gazdasági tevékenységgel.

Befektetők

A ”befektető” szó üzenete, hogy a befektetők azért jönnek Magyarországra (és máshova is) hogy többet vigyenek ki innen, mint amit behoztak. Ez a befektetés lényege. Ebből következik, hogy amíg jönnének hozzánk befektetők, addig van az országból kivinni való is. Az ilyen együttműködés egyik jellemzője, hogy az állam (itt magyar) a befogadó és privát cég a befogadott, a kettő között nem képzelhető el garantált együttműködés, mivel a privát megszűnhet, a másik fél, az állam, nem. A privát cég pozíciója az államhoz viszonyítva gyenge és kockázatot hordoz a befogadó állammal szemben. Ezért nincs szükség befektetőkre, ha a befektető privát cég. A Magyarország tartós külföldi gazdasági kapcsolatai csak más országokkal képzelhető el. Ezeket a kapcsolatokat vegyes vállalatok formájában lehet megvalósítani.

A reformcsomag összes lapja letölthető pdf-file formátumban a NIF új-zélandi szerveréről:

https://mega.nz/#F!FtUjXDwR!XTKLkUfeieE7oI20OQLWrg

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF) Közössége

Romek Károly és Transyadmin koordinálásával

 

 

Kategória:ellenállás, Gazdasági elemzés, Helyzetelemzés, Politikai elemzés Tagged: egységes magyar nemzet, REFORM Nemzeti Mozgalom, REFORMOK KELLENEK


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »