Franciaországnak vége – Magyarországon szebb és szabadabb az élet; címoldalas interjú az Magyar Hírlapban

Franciaországnak vége – Magyarországon szebb és szabadabb az élet; címoldalas interjú az Magyar Hírlapban

Almássy Ferenc: több nyelvű hírportált nyitottunk térségünk tárgyilagos megismertetésére

A 2010-ben Magyarországra költözött Almássy Ferenc újságírótársaival együtt március 31-én megindította a Visegradpost.com címen elérhető francia és angol nyelvű internetes portáljukat, amely Közép-Európa eseményeiről ad tárgyilagos tájékoztatást – nemsokára a V4-ek nyelvén is. A kulák hátterű magyar anya és francia mérnök apa gyermekeként Párizsban született, ott felnövekedett, matematikát, történelmet és építészetet tanult fiatalember 2010-ben, 28 évesen végleg szakított Franciaországgal. Magyarországra költözése után néhány hónappal társaival létrehoz egy szervezetet, amely a nálunk élni kívánó, arra érdemes nyugat-európaiaknak segítséget nyújt az átmeneti időszakban. Mindezek miértjéről kérdeztük.

– Tökéletesen beszél franciául és magyarul. Édesanyja magyar, apja francia. Párizsban született. Ott nőtt fel, járt egyetemre és úgy döntött, Magyarországra költözik. Miért?

Minden nyáron ellátogattam Magyarországra. Nemcsak itt élő rokonaim miatt. Az ember nem tudja megválasztani a kultúráját: beleszületik. S én mindkét kultúrában otthon érzem magam, mindkét nyelvet gyerekkoromtól beszélem. Mindig is franciának és magyarnak éreztem magam, és mindkettő leszek, életem végéig. 2010-ben azért költöztem ide, mert Franciaországban nem láttam a jövőt. Úgy éreztem, hogy Magyarországon van még szabadság. És természetesebbek az emberi viszonyok. Paradicsom persze sehol sincs, gondok mindenhol, mindig vannak. Franciaországban huszonkét évig, Magyarországon hat éve élek. Jobbak itt az emberek, lélekben nincsenek annyira tönkretéve.

A választások után telepedett le Magyarországon?

Igen, de annak semmi köze a döntésemhez. A Sorbonne-on tanultam történelmet, matematikát. A legjobban az építészet tetszett. Építészmérnök akartam lenni. A második évben kezdtem megismerkedni nagyobb építkezésekkel a helyszínen. Amit ott láttam, attól kirázott a hideg. Állami pénzlopás. Illegális migránsok olcsó foglakoztatása, mintha rabszolgák lennének. Tudták, ha panaszkodni mernek, kivágják őket az országból.

– A Soros-féle Transparency International korrupciós percepciós indexen nálunk jóval nagyobb a korrupció, mint Franciaországban.

Ott már 150 éve köztársaság van. És nagy gyakorlatuk van abban, hogy tisztának látszódjék, ami nem az. Azok az összegek, amelyekhez itt hozzá vannak szokva az emberek Magyarországon az emberek számszerűen hasonló összegekről beszélnek, ha jövedelemről esik szó, mint Franciaországban, csak itt forintban viszik haza azt, amit ott euróban… Itt amatőrök vannak, ott profik. Mondok egy példát. A Jussieu Egyetem (Franciaország legnagyobb tudományegyeteme) fő campusának a felújítására 800 millió eurót irányoztak elő, ugyanis tele volt azbeszttel. A munkálatokat olyan ügyesen csinálták, hogy elvégzésének kétharmadánál már 1,8 milliárd eurót elköltöttek. Rengeteg kisvállalkozást alkalmaztak. Ezek kiképezték az embereiket, megvettek mindent, amire szükség volt, és amikor a háromnegyedét elvégezték a munkának, a cégek kétharmada csődbe ment. De a fővállalkozóknak már a zsebében volt a pénz. A francia munkásoknál a heti 10 óránál többet is dolgozó, de mintegy ezer euróval kevesebbet kereső lengyel munkások az azbesztet hermetikusan lezárt zsákokban elvitték valamilyen elhagyott telekre és ott mindenfajta maszk nélkül azokat kiürítették. Ez Franciaország. Itt pedig az emberekben még mindig megvan az az illúzió, hogy Nyugaton jobb. Persze, hogy vannak dolgok, amelyek jobbak. De miért? Azért, mert a Nyugat még mindig gyarmatosít. A fél világ a gyarmata. Afrika nem független. Francia gyarmat. Közép-Európa nem független. Német gyarmat.

– Sokan vannak Franciaországban, akik mernek és tudnak így beszélni?

Egy 63 milliós országban, ahol mintegy 45 millió francia él, vannak pár ezren. De azért vegye tekintetbe, hogy én ezekkel a dolgokkal tíz éve napi tíz órát foglalkozom. Erre szántam az életemet. Ez a hivatásom. Ennek alapján mondom, hogy azért nem dőltek össze még a nyugati országok, mert innen szívják ki az energiát. Ez is az egyik oka annak, hogy Magyarországon 25 év alatt sem emelkedtek észrevehetően a bérek. Amikor az előbb Magyarország előnyeiről beszéltem, ne higgye, hogy felelőtlen voltam. Tudom, milyen szegénység van az ország egyes részein. Viszont láttam azokat a francia helyeket is, ahol nyomorban élnek. Melyekről senki nem tud. Ahol igazi szegénység van. Ami itt van Miskolc környékén, az Franciaországban is létezik.

– Párizsban is?

Igen. Párizs környékén több romatelep is van. És már van egy a városban is, a 19. kerületben. A körautópályán belül! Ott több százan vannak. Füstölnek, meg minden…

-Ha Ön vagy én illegálisan bekvártélyoznánk magunkat a civilizált világban bárhová, azonnal ki- vagy elvezetnének bennünket. És innánk a következmények levét. Nekik miért nem kell a törvényeket betartaniuk?

Mert egyfajta toleranciával kezelik őket. Tudják, hogy nem lehet mit tenni velük a schengeni rendszerben.

Azért ültünk le most beszélgetni, mert március legvégén indítottak egy honlapot. Milyet?

Egy egyelőre kétnyelvű, francia-angol nyelvű portált. Többen dolgozunk a projekten, nagy ambícióval. Visegradpost.com néven található az interneten.

Miket posztolnak ki?

Interjúkat. Képviselőkkel, egyetemi tanárokkal, újságírókkal. Azt szeretnénk, ha az angolul, franciául értők ezeket is olvashassák. Ne csak azt, amit a liberális média közöl. Amit itt írnak liberális újságírók, ott kicsit megformázzák és megjelenik németül, franciául, angolul. Vagyis mi nem Pravdát akarunk kiadni.

Ma mennyire van jelen Franciaországban a nemzet fogalma és érzése az emberekben?

Kevésbé, mint Magyarországon, a négy és fél évtizednyi kommunizmus ellenére.

Viccel?

Nem. Itt a kommunizmus alatt is büszkék voltak a magyar sportolókra, írókra, tudósokra, filmesekre. Mint más közép-európai országban. Franciaországban a nemzeti érzés és azonosságtudat 1968-ig volt jelen. Az 1968-as párizsi májusig – amelyet a CIA támogatott…

Ezt mondják, vagy ez tény?

Ma már tudjuk, hogy ez tény. Kiderült. A következményeket pedig láthatjuk. A mai Franciaországban a hatvannyolcasok uralkodnak. És ami most van Nyugaton, az az ő művük. Csontig hatolt a mérgező tevékenységük. Itt még van a társadalomban szolidaritás, kollektív tudat. Nyugaton az individualizmus teljes győzelmet aratott. Ott már segíteni sem mernek például fizikailag bántalmazott embertársaikon, például nőkön, mert félnek, hogy őket büntetik meg. Ez történt pár hónapja, amikor fél évre ítéltek egy férfit, mert megvert egy srácot, amiért az próbált megerőszakolni egy nőt. Az értékzavarra mi sem jellemzőbb, hogy fogalmuk sincs róla, kik tarthatók hősnek. 2005-ben, amikor kitörtek a lázadások a külső kerületekben, két fiú, egyikük 15, a másik 17 éves, elloptak egy motort. A rendőrök utánuk mentek, a fiúk elbújtak előlük egy transzformátorállomásban, ahol meghaltak. Most utcát neveztek el róluk. Zied és Bouna utca.

– Amikor először találkoztunk, azt mondta nekem: „Franciaországnak vége”. Hogy értette?

Audiard, Jean Gabin, Jacques Tati, Belmondo… Ennek vége. Mint a római vagy bizánci birodalomnak.

– A franciák ezt átérzik?

Sokan tudják, de nem akarják bevallani maguknak, mert kellemesebb egy illúzióban élni, amikor az igazság visszataszító. Ez a magatartás elsősorban szüleim korosztályára jellemző. Ők még a régi Franciaország, és nyilván nem akarják bevallani maguknak, hogy velük valaminek vége lesz 20-30 év múlva. Franciaország területen már valami más lesz, mint amit ők hazájukként ismertek.

– Nemrég a magyar miniszterelnök 900 „no-go”, azaz veszélyes zónáról beszélt…

Igen, emlékszem, nagyon nekiestek, állítván hogy nincs is ilyen, összekeveri a ZUS-szel, az „érzékeny városi területtel”, és egyéb sületlenségek is elhangzottak.

– Ha netán ilyen „érzékeny” övezetben van dolga, mit tesz?

Franciaországban nem viszem magammal a francia papírjaimat, hanem magyar állampolgárként vagyok ott. A telefonomon megvan a magyar konzulátus száma. Nem akarok Franciaországban francia polgár lenni. Nem viccelek. Az igazi gond nem is a rendőrséggel van, hanem az igazságüggyel. Franciaországban ma embereket börtönbe zárnak kijelentéseikért. Vagyis nincs szólásszabadság. Európában járva Fehéroroszországon kívül csak Franciaországban éreztem, hogy vannak dolgok, amelyeket senkivel nem lehet megbeszélni. Ez arra emlékeztet, amit anyámtól és rokonaimtól hallottam arról, mi volt itt a szocializmus idején. Magyarországon ma sokkal nagyobb a szólásszabadság.

-Mennyire szabad a francia közszolgálati televízió?

Semennyire.

– Elhangozhat ott kemény bírálat a hivatalban lévő francia elnök ellen, vagy feltárhatnak nagy korrupciós botrányokat?

Nem. Franciaországban a két nagy párt ural mindent. De mindegyik ugyanabból az elitkörből jött. A parlamentben pedig színjátékot játszanak.

– És Marine Le Pen Nemzeti Frontja?

Sajnos nincs stratégiájuk és így nem is tudnak győzni. Ez vonatkozik a 2017-es elnökválasztásra is. De a két nagy párt ugyanazt a sekélyes politikát folytatja. Egyik se ejti ki a száján bírálatként a másikkal szemben, hogy Franciaország gyarmatosít, mert tudják magukról, hogy a politikájuk ugyanaz.

– Franciaországban a tüntetés szabadságát is korlátozzák. Például Párizsban tilos palesztinbarát tüntetéseket rendezni. De legalább nem vakítanak meg senkit sem gumilövedékkel, mint nálunk 2006-ban.

Tévedés. Ott a rendőrség sokkal durvább, mint itt. Tavaly is meghalt egy ember. Szemet is kilőttek. Amitől én félek, az az, hogy egy liberális rendőrállam alakul ki. Jogállamról már most sem beszélhetünk. Ha valaki nacionalista, akkor felejtse el a jogállamiságot. Emlékszik 2013 nyarán a híres Clément Méric-ügyre? „Antifasiszták” túlerővel egy „nacionalistára” támadtak. Egyikük hátulról leütötte a másikat, aki megfordult, visszaütött és egy Méric nevű antifa meghalt. Manuel Valls belügyminiszter, a mostani miniszterelnök az eset napján már azt mondta, hogy gyilkosság történt. A 20 éves fiút meghurcolták. Fotója, neve, munkahelye ott volt minden médiumban. Egy évet ült, mire kiderült, nem volt bűnös, hanem védekezett. Ez jogállam? Ma ott tartunk, hogy ha valaki kitesz a kertjében egy francia zászlót és az a liberális szomszédját zavarja, kimennek a csendőrök, és ha nem veszi le azonnal, ötszáz euróra is büntethetik. Ez konkrét eset. Olyan ismerősöm vidéki házának kertjéről van szó, aki katonaként az életét kockáztatta hazájáért.

– És Európa egésze? Amikor 2014 novemberében Lord Harries of Pentregarth anglikán püspök azt mondta, hogy II. Erzsébet királynő halála után Károly herceg megkoronázásánál majd a Koránból kell felolvasni, az nem azt mutatja, hogy vége a dalnak?

Európai vagyok. Ők Európát a “kontinensnek” nevezik. Én meg azt mondom, csináljanak azt a szigetükön, amit akarnak. Franciaországban, ahogyan Belgiumban is, van már muzulmán párt. Próbáljon valaki keresztény (és nem „kereszténydemokrata”) pártot alakítani! Az amerikai nagykövetségek ezeket a rossz tendenciákat mégis támogatják. Őket és a szalafistákat a katariak és a szaúdiak. És ők pénzelik a francia politika osztályt. A katariak a republikánusokat (a korábbi UMP-t), a szaúdiak a most uralkodó szocialistákat.

-Önök szervezetet akarnak felállítani, amellyel segítenék a hozzánk Nyugat-Európából érkező letelepedni akarókat. Ez hogyan fog működni?

Az ideköltözés már megkezdődött, egyre többen érdeklődnek Magyarország iránt franciák, belgák, angolok, németek. Szép ez az ország. Kedvesek és szépek az emberek, kellemes, nem szélsőséges az időjárás. A magyar konyha kiváló. Azok fognak idejönni Nyugat-Európából, akik szeretnék, hogy gyermekeik egy normális országban nőjenek fel.

– Miként lehetséges, hogy a felmérések mind azt mutatják, Magyarország az egyik legboldogtalanabb ország?

És ki csinálja a felméréseket?

– Azok, akik szerint az olyan országokban a legboldogabbak az emberek, ahol a napot is alig látják?

Igen. Júniustól már lesz egy hivatalos szervezetünk. Nem akarjuk, hogy olyanok jöjjenek ide, akik segítettek Magyarországot abban a helyzetben tartani, mint amilyenben most is vesztegel. Vagy akiktől szemrehányást kaptam, amikor kimondtam az igazságot. Csak olyanoknak segítünk, akiknek itt hasznosítható tudása van, tőkéje, azaz ne várjon el segítséget. És legyenek jóakaratúak, azaz emberséges legyen a motivációjuk. Tehát ne a gyarmatosítók felsőbbrendű tudatával jöjjenek ide.


Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »