Fradista szemmel – Nem sikerült…

Fradista szemmel – Nem sikerült…

Az albán Partizani 11-es párbajban elbúcsúztatott minket a Bajnokok Ligájától. Az elmúlt hosszú-hosszú esztendőkben sokadszor elvéreztünk már a selejtezők során.

Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott mindenki az okokat keresi, jobbnál jobb, hajmeresztőbbnél, hajmeresztőbb megoldások látnak napvilágot, de igazi megoldással senki sem tud szolgálni.

Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott mindenki az okokat keresi, jobbnál jobb, hajmeresztőbbnél, hajmeresztőbb megoldások látnak napvilágot, de igazi megoldással senki sem tud szolgálni.

Az előjelek pedig egyáltalán nem voltak rosszak.

Semmi nem utalt arra, hogy nem fogjuk sikerrel venni ezt a selejtező kört. Albániában 1:1-es döntetlent értünk el, sokan fanyalogtak, húzták a szájukat, de tulajdonképpen azzal mindenki egyet értett, hogy nem rossz eredmény az idegenbeli döntetlen, főként úgy, hogy még be is találtunk az ellenfél kapujába.

Következett az első bajnoki forduló. Hazai pályán fogadtuk az elmúlt szezon meglepetéscsapatát, a Király Gáborral felálló Haladást.

Nem bíztuk a véletlenre, gyakorlatilag már az első félidőben padlóra küldtük a vasi együttest.

Olyan nagy fölényben játszottunk a találkozón, hogy csak a gólarány volt kérdéses. A második félidőben egy kicsit visszafogtuk ugyan magunkat, de így is számos gólszerzési lehetőséget alakítottunk ki.

Böde Dani pedig az Albániában szerzett nagyon fontos gólja után, a bajnokságban is bekezdett: két gólja mellett adott egy gólpasszt is.

NB I, 1. forduló
FTC-Haladás 3-1 (3-0)
FTC: Dibusz – Dilaver, Hüsing, Leandro, Ramírez – Pintér Á., Gera (Nagy D., 46.) – Varga R., Trinks, Lovrencsics (Sesták, 64.) – Böde (Djuricin, 73.)
Haladás: Király – Polgár, Wils, Jagodics, Bosnjak – Iszlai, Overgoor (Kovács L., 60.), Ars (Williams, 68.), Iszlai (Rácz, 81.), Halmosi – Németh M.
Sárga: Wils (27.), Gaál (57.), Bosnjak (79.), Pintér Á. (79.), Djuricin (87.)
G.: Trinks (3.), Böde (7., 37.), ill. Iszlai (53.)

Nos, ilyen előjelekkel vártuk a szerdai BL-selejtezőt.

Kicsit bizonytalanul kezdtünk, de az tisztán látszott, hogy nem 0:0-ra próbálunk meg játszani. Meg is szereztük a vezetést: a Ramirez buktatásáért megítélt büntetőt Gera magabiztosan értékesítette.

A vezető gólunk után, érthetetlen módon kapkodni kezdtünk hátul. Leandro, Hüsing és Dilaver is bizonytalan volt.

Nem ítéltek meg számunkra egy nyilvánvaló büntetőt, ami megbosszulta magát. Hüsing egy nagyon ritkán látható öngólt vétett, ezzel pedig már nem voltunk továbbjutó pozícióban.

Az albán csapat azt hozta, amit vártunk tőle. Kemény volt, határozott és jól megszervezte a védelmét.

Bajnokok Ligája, 2. kör, visszavágó
FTC-Partizani Tirana 1-1 (t.: 1-3)
FTC: Dibusz – Dilaver, Hüsing, Leandro, Ramírez – Pintér Á. (Nagy D., 46.), Gera – Varga R. (Sesták, 46.), Trinks (Djuricin, 66.), Lovrencsics – Böde
Partizani Tirana: Hoxha – Arapi, Krasniqi, Fili (Bardhi, 82.), Batha (Ekuban, 26.), Ramadani, Trashi, Ibrahimi, Torassa (Atanda, 71.), Vila, Kalari
Sárga: Krasniqi (12.), Böde (23.), Ramírez (51.), Gera (53.), Atanda (74.), Dilaver (102.)
G.: Gera (14. – 11-esből), ill. Hüsing (40. – öngól)

Végig az volt az érzésem, hogy attól félünk, hogy kieshetük. Így pedig nagyon nehéz játszani.

Nem sikerült kihasználnunk a vitathatatlanul a mi oldalunkon lévő nagyobb játéktudást.

Hosszabbítás, tizenegyesrúgások és kiesés…

Tanácstalanság, szomorúság és az okok keresése, ez maradt számunkra a hatalmas kudarc után.

Tanácstalanság, szomorúság és az okok keresése, ez maradt számunkra a hatalmas kudarc után.

Mindenkit óva intenék attól, hogy elhamarkodottan döntsön. Amikor problémák vannak, és nem süt a nap, akkor kell igazán higgadtnak maradni.

A történtek ellenére abban bizonyos vagyok, hogy jó úton jár a Ferencváros és erről az útról nem szabad letérni. A sikereket együtt értük el, a kudarcot is együtt kell  feldolgozni.

Mindenki kivette a részét ebből a kiesésből:

UEFA érthetetlen, megmagyarázhatatlan és jogtalan döntése volt a kezdet. Le kellett játszanunk egy BL párharcot, egy olyan csapat ellen, aki ki sem vívta az indulás jogát. Ráadásul lejátszott már egy kört az alacsonyabban rangsorolt EL-ben, ahonnan a döntés következtében a Slovan Bratislava játék nélkül továbbment a következő körbe. Mindezt úgy, hogy előzőleg azt a felvilágosítást adták az UEFA prominensei, hogy a Skenderbeu kizárásából adódóan játék nélkül, erőnyerőként tovább léphetünk a következő körbe. Ilyen szellemben készültünk, majd hirtelen megváltozott a döntés, mégis játszanunk  kellett. Méghozzá egy olyan csapattal, akinek ölébe esett ez az indulás, mondhatni életük lehetőségét kapták. Ez jókora hendikepp volt, már a párharc megkezdése előtt.

Ezt a döntést nem lett volna szabad elfogadni.

Dibusz, Ramírez, Pintér, Gera, Lovrencsics, Seszták, Böde. Ők heten a nyáron válogatottbéli elfoglaltságuk okán nagyon keveset pihenhettek. Mindannyian játszottak a szerdai BL selejtezőn.

Az erősítés is elmaradt a szurkolók által elvárttól. Tisztán látszik, hogy a nemzetközi szintéren olyan játékosok kellenek, akik például egy ilyen nálunk gyengébb, de kegyetlenül szívós csapat ellen egyetlen villanással el tudják dönteni a mérkőzés sorsát. Az ilyen játékosok drágák, de be kell látni, hogy eredményeket a nemzetközi porondon csak velük lehet elérni 1-2 ilyen játékosra van tehát szükségünk.

A játékosok gyáván léptek pályára, de ugyanakkor már a mérkőzés előtt biztosnak gondolták a továbbjutást. Nem lehet senkit lebecsülni!

Azt szokták mondani, hogy mindig az a jó játékos, aki nem játszik.

De most talán jobb lett volna azzal a védelemmel felállnunk, akivel végigjátszottuk az egész szezont.

Nalepa kis túlzással már minden fűszálat ismer a Groupama Arénában – meggyőződésem, hogy nem követett volna el akkori hibát, mint Hüsing.

A Haladás ellen talán pihentetni kellett volna a válogatott játékosainkat, nélkülük is lehoztuk volna azt a mérkőzést.

A magyar bajnokság színvonala elképesztően alacsony, nem késztetett minket extra erőbedobásra. Szinte sétagaloppban nyertük meg a bajnokságot. Pedig, ha lett volna 10-15 ilyen kemény mérkőzésünk akkor jó eséllyel, sikerrel vettük volna ezt a párharcot is.

A szurkolótáborunk is szégyellheti magát, amiért nem áll a csapat mellé. Be kellene jönni a stadionba szurkolni és nem kintről kritizálni azokat, akik a csapatukért mindig minden körülmények között kiállnak.

Ja és még valami. Én is hibás vagyok, mert már a salzburgi utazást terveztem, nem vártam meg, hogy továbbjussunk.

Sajnálom!

De az élet nem áll meg, szombaton folytatódik a Magyar Bajnokság,

megyünk Kispestre – ez maradt nekünk.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »