Földalatti felszín

Néhány éve hatalmas nemzetközi botrány kerekedett abból, hogy a Siemens céget megvádolták: úgy jutott nagy összegű megrendelésekhez, hogy csúszópénzekkel ösztönözték a döntéshozókat ajánlatuk elfogadására. Csak úgy röpködtek a tíz- és százmilliók, amennyivel állítólag megkenték a megrendelőket, akik nyilván nem lehettek holmi olcsójánosok. Ez a szörnyűséges korrupciósorozat pont azokban az időkben történt, amikor a magyar főváros a Combino villamosokat vásárolta a Siemenstől, ám abban az ügyletben a korrupció gyanúja nem merült fel. A magyar üzletkötőket nem kellett megkenni ahhoz, hogy villamos címén olyan járművet vegyenek, amely rendkívül drága volt, eredetileg nem villamosnak készült, s megvásárlása után komoly költségen kellett átalakítani a fél várost – a síneket, a megállókat, a közvilágítást –, de magukat a járműveket is, hogy beállíthassák őket a forgalomba. Mint említettem, a korrupció gyanúja fel sem merült, így a főváros és a BKV akkori illetékeseinek híresen patyolattiszta becsületén, legalábbis a Combino-biznisz kapcsán, nem esett folt.

A korrupció különös, a hétköznapi ember számára nehezen értelmezhető intézmény. A mindenkori hatalom bőszen küzd ellene, például a saját zsebre bírságoló hivatalnokokat keményen megbüntetik. Ugyanakkor bizonyos formáit megideologizálják és törvényesítik, sőt a haladás és növekedés motorjaként állítják be. Bizony, nem holmi unortodox, illiberális találmány a kormányprogram szintjére emelt korrupció, csak a hivatalos bevallása új és szokatlan jelenség. No meg az is magyar specialitás, hogy egyes társadalmi rétegeknek ez jelenti a szociálpolitikát. Gyakori, hogy személyeket, testületeket, szervezeteket korruptnak neveznek, de egyre kevésbé lehet tudni, hogy az vádaskodás vagy dicséret. A legutóbbi országos felbolydulást keltő, korrupciógyanús nemzetközi tranzakcióról sem állíthatunk semmi bizonyosat. Még az sem világos, hogy korrekt-e az ügylet, netán átverésről van szó – és ha az utóbbi történt, ki vert át kit?

Fővárosunk egyik büszkesége a hármas metró, amely lobogó fáklyaként világítja meg a budapesti tömegközlekedés égető problémáit, s nem egyszer az alagutat is. A túlságosan sokszor és sokáig igénybe vett kocsik felújítását a Metrovagonmas nevű orosz cég vállalta, s a vállalatnál szerencsésen ötvöződött a német precizitás azzal, ami a hatalmas szovjet technikából még megmaradt. Tudniillik pillanatok alatt úgy kipofozták a kocsikat, mintha vadonatújak lennének. Némelyek szerint ez a bámulatos teljesítmény annak köszönhető, hogy a kocsik valóban újak, de a cég ezt a vádat méltatlankodva utasította vissza, mondván, a vezetőfülkék ajtaját a régi járművekből szerelték át.

Természetesen hazánkban akadnak olyan magas moralitású politikai erők, amelyek ezt az eljárást felháborítónak találják. Gondoljunk csak bele, hová jutna a világ, ha a kivitelező rendszeresen magasabb szinten teljesítené vállalt feladatait, mint ahogy azt a megállapodásban ígérte? Mert ha a Metrovagonmas csak a kerekeiktől és üléseiktől megfosztott, cirill betűs graffitikkel dekorált kasznikat küldi vissza – lakókonténernek így is jó lesz jelszóval –, az rendben lenne. Az megfelelne a bevett, megszokott, normális ügymenetnek. De mire véljük, hogy a szolgáltató túlteljesíti a szerződésben foglaltakat? Mi lesz, ha ennek híre megy, s az efféle mentalitás általánossá, netán követelménnyé válik? Az ilyesmi ellen küzdeni kell!

A Demokratikus Koalíció feljelentést tesz korrupció, csalás, illetve megtévesztés gyanújával. Az már a nyomozó hatóságok feladata lesz, hogy eldöntsék, melyik fél korrumpált, csalt, tévesztett meg, és a DK-n kívül ki érzi magát becsapottnak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 07.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »