Főállásban üvegfúvó, hobbizenekarban énekes

Főállásban üvegfúvó, hobbizenekarban énekes

Kováts Balázst mint az üvegfúvás jeles képviselőjét kerestük meg, hogy segítségével legalább néhány gondolat erejéig erre a – sajnos az utánpótlást teljes mértékben nélkülöző – szakmára is fókuszáljunk egy rövid interjú keretén belül. Azonban, mivel több mint két évtizedet nem csak hasznos üvegtárgyak készítésével és gyönyörű szobrok megalkotásával töltött, hanem mellette egy pár zenekar (NC38, Valhalla, Nimród, Edikó, Romantikus Erőszak) dobosaként, majd a Frommer Baby énekeseként színpadon és lemezeken is szerepelt, ezért a vadonatúj formációjának bemutatását sem hagyhattuk ki a vele folytatott rövid telefonbeszélgetés során.

 – Elámulva, de bevallom, kicsit irigykedve is nézem a Facebook-oldaladon a munkáidról feltett fotókat. Mióta dolgozol üvegfúvóként?
 
 – A sulit 1987-ben kezdtem, három éves volt, ’90-ben végeztem. Azóta ezt csinálom.
 
 – Konkrétan milyen iskolát kellett ehhez elvégezni?
 
 – Szakmunkásképzőt végeztem, hivatalosan üvegművesként. Az Illatos úton volt az iskola. Talán még négy vagy öt osztály indult azután, ahogy mi végeztünk, de azóta már egy sem.
 


 
 – Akkor nincs is utánpótlás?
 
 – Nincs. Velünk kihal ez a szakma! Mondjuk, akinek van egy kis kézügyessége, az sok mindent elsajátíthat, de mindent nem. 26 éve vagyok a szakmában, és még mindig van olyan, amit én is csak most tanulok meg.
 
 – A munkahelyeden kizárólag megrendelésre dolgoztok, vagy a saját elképzeléseidet is megvalósíthatod?
 
 – Elvileg mindkét eset megtörténik, úgyhogy szerencsés helyzetben vagyok. Megkeresnek minket, hogy valami egyedi üveget szeretnének, például repiajándéknak, és hoznak egy fényképet vagy néha egy szobrot, és akkor vagy meg tudom csinálni vagy nem… (nevet) De általában meg tudom. Készítettem már a markolótól kezdve a Vespa-ig, a repülőtől a Szabadság szoborig mindent, kézilabdázót, amerikai focijátékost, benzineskannát… hirtelen nem is tudom felsorolni. Van egy nagy mappám, most már kb. 8 cm vastag lehet, és az tele van olyan képekkel, amiket már megcsináltam üvegből.
 


 
 – Az üvegfúvás egyféle tevékenység, vagy van többféle változata is?
 
 – Ahogy én dolgozom, azt igazából asztali üvegfúvásnak hívják, de ennek is volt több neve. Amikor tanultam, akkor – ahogy már említettem – üvegműves volt az elnevezése, előtte pedig üvegtechnikának hívták. Az üvegfúvásnak van egy másik verziója is, annak hutai a neve. Ott kemencében olvasztják meg az üveget, és abból fújják vagy formázzák meg az anyagot. Mi kész üvegcsőből dolgozunk, ez a különbség.
 
 – Technikailag ezt hogy kell elképzelni?
 
 – Különböző méretű üvegcsöveket, botokat használunk, ezek az úgymond nyersanyagok, mert ezeket gyárban gyártják. Hőálló üvegek, ugyanolyan anyagból készülnek, mint például a jénai edény is. Van egy pisztoly, egy oxigén-gáz keveredésű égő, amivel felhevítve megformázzuk az üvegeket. Csipesszel vagy saját anyagába dolgozva, és ezt fújkálom, amíg készre nem alakul.
 
 – Ez nagyon tüdőkapacitás-függő?
 
 – Nem annyira, mert ezt könnyebb felfújni mint egy lufit. Ha kellőképpen meg van olvadva az üveg, akkor az olyan, mintha szappanbuborékot fújnál.
 


 
 – És az hogyan jött anno, hogy te ezt akarod csinálni?
 
 – Az Őrmezőn jártam suliba, és a régi Osztyapenkó szobor környékén volt egy üvegműves bolt, annak a kirakatában sokszor nézegettem a kint lévő figurákat. Nagyon tetszettek, így onnan jött az ötlet. Aztán egyszerűen kiválasztottam a pályaválasztási könyvből, hogy milyen iskolába kell menni. Nagyjából tudtam, hogy mi ez, de amikor ténylegesen jelentkeztem a suliba, akkor jöttem rá, hogy ez csak egy válfaja ennek a szakmának. Mi az iskolában laboreszköz gyártást tanultunk, vagyis kémcsövek, lombikok, desztilláló berendezések elkészítését oktatták nekünk, de ide tartozik a hőmérő gyártás, valamint a neonos szakma is, úgyhogy több területből, ágazatból áll. Én se tudom mindegyiket, még most sem, ennyi év elteltével sem. Laboreszközöket tudok gyártani, és most már díszüvegeket, vízipipákat is csinálok. A régebbi munkahelyemen úgynevezett üvegcsipkét gyártottunk. Az úgy néz ki, mintha horgolva lenne az üveg.
 
 – Ehhez a munkához kell valamilyen különleges képesség vagy elég „csak” a rutin, vagyis a szakmában eltöltött évek?
 
 – A laboreszköz gyártáshoz jóval nagyobb tudás kell, mert különböző szabványoknak és követelményeknek kell megfelelniük a kész termékeknek, ott nem elég az, hogy így sikerült, tehát ilyen lesz. (nevet) A többihez elég a megfelelő formaérzék és a jó kézügyesség. És persze a fantázia, hogy el tudd képzelni, hogy a kezedben lévő darab csőből hogyan lesz például egy szép, élethű szobor.
 


 
 – Több évtizede zenélsz is. Jó ideig dobosként játszottál különböző zenekarokban, majd a Frommer Baby-ben már elől talált meg a reflektor, mikrofont ragadtál, frontember lettél. Most egy vadonatúj formációban szintén énekelsz. Bemutatnád a csapatot?
 
 – Berki Sándor (Bőrke) – dob, Gergi Attila – gitár, basszusgitár, vokál, Szabó Péter (Pao) – gitár, basszusgitár, vokál, és én énekelek.
 
 – Minek vagy kinek köszönhető az Angry Noise létrejötte?
 
 – A Frommer Baby feloszlása után, kb. 2014 legvégén, vagy 2015 elején szólt Bőrke, hogy Paoval szeretne csinálni egy új zenekart. Vannak már ötleteik, és ha van kedvem, akkor csatlakozhatnék. Így kerültem oda.
 
 – Akkor mondhatjuk, hogy egy baráti társaság szimpla együttmuzsikálásaként indult a történet?
 
 – Igen. Aztán még szóltunk Gergi Attilának, így állt össze a társaság. Volt olyan időszakunk, amikor volt külön basszusgitárosunk is, de az élet úgy hozta, hogy így négyen maradtunk stabilan. Úgy néz ki, ez így is marad, hacsak nem lesz olyan „jelentkező” erre a posztra, aki komolyan gondolja…
 
 – Másfél éves a zenekar, de csak most vasárnap lesz a bemutatkozó koncertetek. Miért?
 
 – Ahogy említettem, egyrészt volt egy-két tagcserénk ezalatt az idő alatt, másrészt nem kapkodunk, nem siettetünk semmit.
 
 – Milyen repertoárt sikerült összeállítani?
 
 – Kész számunk tizenegy van. Csak saját dalokkal lépünk fel, feldolgozásokat nem játszunk.
 
 – A koncertprogram megvan, de nem akarjátok a számaitokat idővel majd rögzíteni is?
 
 – Rajta vagyunk, tehát a szándék megvan. (nevet) Pao bátyja hangtechnikus, és már mondta, hogy vegyük fel a dobot, a többit meg majd megoldjuk. De volt egy kényszerű próbahely váltásunk, és jelenleg egy kb. másfélszer négyméteres szobában próbálunk, ott meg nem egyszerű a dolog.
 
 – Hát, ott még hangszer nélkül is elég sűrű lehet a légtér…
 
 – Úgy valahogy. (nevet) Majd meglátjuk, hogy miként sikerül.
 
 – Hogyan definiálnád a stílusotokat?
 
 – Oi!-ként indult, de most már van benne a rock n’ roll-tól kezdve a hardcore-ig minden. El is neveztük rhythm & boots-nak. (nevet)
 
 – Ha túl lesztek a bemutatkozó koncerten, onnantól máshol is szívesen megmutatnátok magatokat?
 
 – A többiekkel is meg kell beszélni, hogy ki hogyan ér rá, de elvileg igen. Az Angry Noise hobbizenekarként indult, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Erőltetni nem akarunk semmit. Ha adódik megfelelő lehetőség, akkor szívesen játszunk, de kilincselni senkinél nem fogunk, nem akarunk egy tizenötödik banda lenni.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »