Fillon toronymagasan nyeri az előválasztást

Fillon toronymagasan nyeri az előválasztást

Kényelmes szavazati többséggel, 70 százalékot megközelítő előzetes eredménnyel sétál be a francia elnökség előszobájába vasárnap Francois Fillon volt kormányfő, aki jelen állás szerint a jobboldali jelöltállító verseny második fordulóján Alain Juppét (30,5%), Jacques Chirac egykori államfő miniszterelnökét utasította maga mögé.

Bár Franciaország még csak előválaszt, már így is magasnak mondható a részvétel, összehasonlítva az öt évvel ezelőtti baloldali előválasztásokéval. Míg akkor csak 2,8 millióan, most 4 milliónál is többen szavaztak (négy éve a jobboldal még nem tartott előválasztást). A nagyobb érdeklődés a baloldal széttagoltságából és a szélsőjobbtól való félelemből ered, és a jelek szerint Francois Fillon az, aki szélesebb és színesebb konzervatív választói tábort tudott összeterelni.

Már vasárnapi összecsapást megelőző utolsó, pénteki tévévitán is Fillon bizonyult a jobbnak, itt az emberek többsége, 57 – más felmérés szerint 71 – százalékuk találta meggyőzőbbnek a Sarkozy elnöksége alatt kormányfői posztot viselt politikust.

Az előzetes, nem hivatalos eredmény szerint vasárnap kényelmes szavazati többséggel, 70 százalékos szavazatarányt megközelítve sétálhat be a francia elnökség előszobájába Francois Fillon volt kormányfő.

Ám miközben a jobboldalon ezzel eldőlt, ki szállhat versenybe a baloldal jelöltjével jövő év áprilisában, a teljes lakosság preferenciáiról továbbra is keveset tudni. A választási logika viszont azt diktálja, Fillon Marine Le Pennel, a Nemzeti Front jelöltjével mérkőzik meg a mindent eldöntő májusi második fordulóban.

Az első forduló is Fillon győzelmét hozta 44 százalékkal egy hete, mögötte Alain Juppé volt kormányfő 28 százalékos támogatottságot tudott megszerezni. A második kört azért kellett megtartani, mert egy hete egyik jelölt sem tudta megszerezni a voksok legalább felét. Az előválasztásokon általában nagyon kicsi a részvétel, azért is számít kiemelkedőnek az első forduló 4 milliós részvételi aránya, amelyhez hasonlót vártak a vasárnap megtartott voksoláson is, az első becslések 4,2 millióról szóltak. Persze az előválasztás nem sokat mond a teljes választókorú lakosság hangulatáról, különösképpen nem arról, hogy a szélsőjobb Marine Le Pen hívei mennyien lehetnek, és mekkora a szavazati hajlandóságuk. Egy vasárnapi gyorsfelmérés szerint Le Pen hívei 9, baloldali érzelműek 15 százaléknyian voltak jelen a 4 millió voksoló között. Fillon azért is lehet közkedvelt a jobboldali tábor számára, mert ő szolgálta végig Nicolas Sarkozyt 2007 és 2012 között, tehát aki új személyiséget, de alapvetően a nyugodt, konzervatív kormányzás lehetőségét keresi, Fillon személyében meg is találta.

Fillon és a világ

Fillon és Juppé párviadalát Kelet-Európában is élénk figyelem kíséri. Nem véletlenül, hiszen a mérsékelt jobboldal jelöltje várhatóan Franciaország következő elnöke is lehet, így komoly befolyással bír majd a Brüsszel-Washington-Moszkva háromszögön belüli hangsúlyok alakulására. Míg a leginkább konzervatív vonalat vivő Fillon sikerének a leginkább Moszkva és Damaszkusz örül, addig Juppé sikere Kijev malmára hajthatta volna a vizet. A párizsi konzervatív forradalomról értekezve elemzésében az ukrán Jevropejszkaja pravda nem leplezte csalódottságát afelett, hogy a francia államfő éppen „Putyin barátja” lehet. Kijevben inkább látták volna szívesen az atlantista, Clintonhoz közel álló és Oroszországgal visszafogottabb Juppé győzelmét az előválasztáson.

Moszkvában ezzel szemben már az első forduló után elemzések sora mutatott rá, hogy miniszterelnökként milyen közel került egymáshoz Fillon és Putyin. A két politikus közötti megértést jelzi az is, hogy már nem miniszterelnökként, de Fillon vendége volt pár éve a Valdaj Klub záró pódiumának is, ahol az orosz elnök keresztkérdésére nem zárta ki, hogy egyszer még sorompóba száll az elnöki címért. Arról persze ezek az írások hallgatnak, hogy a Valdaj Klubban megfordult már Sarkozy és Juppé is, jelezve a két ország közötti kapcsolatok jellegét. Moszkva öröme azonban ennek fényében is megalapozott, hiszen egy Le Pen-Fillon párharcból csakis a szankciókat ellenző, Európát de Gaulle-hoz hasonlóan politikai értelemben is az Atlanti-óceántól az Urálig értelmező politikus kerülhet ki győztesen. Sőt, e felállás mindegyik tagja felgyorsítaná a minszki folyamatot, s az ennek kapcsán rá nehezedő nagyobb nyomás mindenképpen szűkítené Ukrajna manőverezési lehetőségeit. S ha ehhez hozzávesszük Donald Trump eddig e kérdésben elődjéhez képest eddig mutatott mindenképpen nagyobb visszafogottságát, akkor akár az is feltételezhető, hogy Moszkva előbb-utóbb kikerül a jelenlegi elszigeteltségéből.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »