Fila: Ők ott vannak a vonatokban. Mi hova megyünk?

Kotlebáék vonatozása szörnyű dolog, de egy valamire hasznos lehet. Megmutatja számunkra azt a módszert, mely kulcsfontosságú lehet annak érdekében, hogy ideológiájuk ne szólítson meg egyre több és több embert. Ez pediga személyes kontaktus.

 

Napjaink legfőbb problémája nem valamilyen konkrét személy, vagy párt. Hanem az, hogy egyre több ember (beleértve a fiatalok nagy részét), veszíti el a demokráciába, szabad piacba, nyugati civilizációba, és az emberi jogokba vetett hitét. Mihez kezdhetünk ezzel?

 

Természetesen segítene, ha az állam jobban működne. De a szélsőségesek támogatottságát az egyes régiókban nem sikerült statisztikai szempontból alátámasztani sem a munkanélküliséggel, sem a műveltséggel, sem a roma telepek előfordulásával.
Számolni kell azzal, hogy az eszmék harca vár ránk, amelyet az emberek fejében kell majd megvívni. Az lesz előnyben, aki személyesen is megmutatja magát és hihető lesz. Ha képes meghallgatni az embereket, sokkal nagyobb esélye van nyomot hagyni az emberekben, mint több száz óra interneten, a Facebookon töltött idő, ahol könnyen az információs káosz közepén találhatjuk magunkat, amiből csak a zavar marad meg.
(…) Kit kéne az embereknek (leginkább a tanulóknak és a diákoknak az iskolákban) látniuk? Először is a saját régiójukból származó személyiségeket, akik a mai vívmányok és lehetőségek által lettek sikeresek, – tehát a szabad mozgás, vállalkozás, alkotás lehetősége által.

 

Ügyes, sikeres, és pozitív beállítottságú emberből van itt bőven, csak szem előtt kell legyenek, hogy mások számára is példaképé válhassanak.

 

Szidni a rendszert szidni, és hangoztatni, mennyire nem sikerül semmi, csak addig lehet, amíg nem látom, hogy a szomszédomnak mindez sikerült.”

 

DenníkN: Lukáš Fila: Oni sú vo vlakoch. Kam pôjdeme my?


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »