Feszültséget okoz a népirtás megítélése

Feszültséget okoz a népirtás megítélése

Felszínre hozta az Oroszországgal szemben megnyilvánuló egység mögött Lengyelország és Ukrajna között meglevő feszültséget az elmúlt években piedesztálra emelt egykori Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) volinyi mészárlásának mai évfordulója. Míg Varsó az etnikai tisztogatás mintegy 100 ezer lengyel áldozatára emlékezik, addig Kijev úgy tesz, mintha 1943-ban semmi nem történt volna, múltja sötét foltjait szőnyeg alá söpörve, szokásos módon harmadik erőre mutogat.

Népirtássá nyilvánította a lengyel szenátus az ukrán nacionalisták 1943-ban elkövetett vérengzését, és egyben hasonló állásfoglalásra szólította fel a szejmet. A felsőház hatalmas többséggel, 60 igen, 23 nem szavazattal és egy tartózkodással elfogadott határozatában, amely említést tesz a vérengzés zsidó, örmény és cseh áldozatairól, egyúttal emléknappá nyilvánítaná július 11-ét. A Lengyel Parasztpárt már nyolc éve is tisztázni próbálta a volinyi vérengzést, ám akkor Donald Tusk pártja lesöpörte az előterjesztést, a szejm megelégedett egy rövid gyászszünettel, a parlament akkori elnökeként Bronislaw Komorowski pedig arról beszélt, hogy a német megszállás alatt elkövetett népirtásért nem az ukrán nacionalistákat, hanem a Szovjetuniót terheli a felelősség.

Kijevben ma is úgy vélik, hogy a volinyi tragédia tisztázásának törekvése mögött valójában az orosz sajtó áll. Ennek szellemében a Rzeczpospolitának Ivanna Klimpus-Cincadze, az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettes kifejtette, Ukrajna csak akkor kér bocsánatot, ha bizonyítást nyer, hogy az UPA vezetője, Roman Suhevics valóban „rossz dolgokat művelt”. A politikus szerint ugyanis a tényeket a szovjet propaganda meghamisította, valamint az is sokszor előfordult, mások gyilkoltak az UPA nevében. S hogy Kijev mennyire nem akar és nem tud szembenézni a múlttal, azt mutatja két volt elnök, Leonyid Kucsma és Viktor Juscsenko „bocsánatkérése” is, amelyben meghajolnak ugyan a volinyi áldozatok előtt, ám egyúttal emlékeztetnek az ukránokkal szemben elkövetett igazságtalanságokra, és tiszteletet kérnek a banderista harcosoknak.

Erre a kormányzó Jog és Igazságosság képviselőinek egy csoportja azt válaszolta, hogy a jövő tekintetében ugyan egyetértenek, ám nem tetszik nekik, ahogy az ukrán hatalom a népirtást végrehajtókhoz viszonyul. Mint fogalmaztak, a lengyelek sem állami, sem pedig helyi szinten nem tisztelik azokat, akiknek a kezéhez vér tapad. Ez egyértelmű utalás az UPA vezetőinek, Roman Suhevicsnek és Sztepan Banderának a hőssé emelésére, s arra, hogy Petro Porosenko a függetlenségért küzdő harcosok címet adományozta az Ukrán Felkelő Hadseregnek. A lengyel társadalomban – éppen a „jótékony” elhallgatás miatt – a felmérések szerint sokan máig egy sorba helyezik a volinyi tragédiát a katinyival.

A CBOS közvélemény-kutató kérdéseire a válaszolók közel fele nem tudott a volinyi mészárlásról. Akik viszont hallottak róla, azok többsége szerint a vérontásért az ukránok a felelősek, s a közös történelem a két ország kapcsolataiban is inkább a szembenállás forrása.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 11.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »