Ferenc pápa Bakuban: A pápa vesztegeti az időt, ahogy a Szentlélek is annak idején!

Ferenc pápa Bakuban: A pápa vesztegeti az időt, ahogy a Szentlélek is annak idején!

Október 2-án a szokásos déli Mária-imádságot a Szentatya Bakuban, Azerbajdzsánban, a szaléziak központjához tartozó Szeplőtelen Szűz Mária-templomban tartott szentmise végén imádkozta el.

Az Úrangyalához kapcsolódó beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim!

Ezen a szentmisén hálát adtam Istennek veletek együtt, de értetek is: itt a hit – az üldöztetés évei után – csodákat művelt. Szeretném megemlíteni azt a sok bátor keresztényt, akik bíztak az Úrban és hűek maradtak a viszontagságok között. Ahogy Szent II. János Pál tette, én is Péter apostol szavaival fordulok mindannyiatokhoz: „Tisztelet nektek, akik hisztek!” (1Pét 2,7; Homília, Baku, 2002. május 23.: Insegnamenti XXV,1 [2002], 852.)

Most Szűz Máriára gondolunk, akit ebben az országban nem csak a keresztények tisztelnek. Hozzá fordulunk azokkal a szavakkal, amelyekkel Gábor angyal elvitte neki annak az üdvösségnek az örömhírét, amelyet Isten az emberiségnek készített.

A Mária anyai arcán ragyogó fényben szeretettel köszöntelek benneteket, kedves azerbajdzsáni hívek, és arra bátorítalak benneteket, hogy örömmel tegyetek tanúságot a hitről, reményről és szeretetről, egységben egymás között és egységben pásztoraitokkal. Üdvözlöm a szalézi család tagjait, és külön is köszönetet mondok nekik, akik sokat törődnek veletek és több jótékonysági intézményt működtetnek, köszöntöm továbbá a Szeretet Misszionáriusai nővéreket: folytassátok lelkesedéssel tevékenységeteket mindenki szolgálatára!

Bízzuk e kívánságainkat a legszentebb Istenanya közbenjárására, és kérjük az ő oltalmát családjaitok, a betegek és idősek, a testben és lélekben szenvedők számára.

[Úrangyala.]

[Áldás.]

Gondolhatja valaki, hogy a pápa oly sok időt eltékozol: rengeteg kilométert megtesz pusztán azért, hogy meglátogasson egy hétszáz fős kicsinyke közösséget egy kétmilliós városban… Ez a közösség ugyanakkor nem egyszínű, hiszen köztetek beszélnek azeri, olasz, angol, spanyol és még számos nyelven… Ez egy peremen fekvő közösség. De a pápa ebben a Szentlelket utánozza: ő is a mennyből egy kis, periférikus közösségbe szállt alá, amely az utolsó vacsora termébe zárkózott. És abba a közösségbe – amely félt, szegénynek érezte magát, amelyet talán üldöztek, félreállítottak – bátorságot öntött, erővel ruházta fel, képessé tette a nyílt, bátor fellépésre, hogy haladjon tovább és hirdesse Jézus nevét! És annak a jeruzsálemi közösségnek a kapui, melyek a félelem vagy a szégyen miatt zárva voltak, kitárulnak, és kiárad onnan a Lélek ereje. A pápa vesztegeti az időt, ahogy a Szentlélek is annak idején!

Csak két dolog szükséges: abban a közösségben ott volt az anya – ne felejtsétek el az anyát! –, és abban a közösségben ott volt a szeretet, a testvéri szeretet, amelyet a Szentlélek árasztott beléjük. Bátorság tehát! Előre! Go ahead! Félelem nélkül, előre!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »