Ferenc pápa: A gyermekek gyónásának az őszinteségével éljünk!

Ferenc pápa: A gyermekek gyónásának az őszinteségével éljünk!

Szeptember 14-én, Szent Kallixtus vértanú pápa emléknapján, péntek reggel a Szent Márta-ház kápolnájában a Szentatya a napi olvasmányhoz fűzte gondolatait.

Jézus a Lukács evangélium 12. fejezetében (Lk 12,1-7) arra buzdítja apostolait, hogy félelem nélkül hirdessék az evangéliumot, mert Isten nem feledkezik meg róluk, de mindenféleképpen „óvakodjanak a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!”.

Jézus követésének alapvető feltétele, hogy ne csapjuk be magunkat, és így ne essünk a képmutatás, a pápa szavával élve: a „spirituális skizofrénia” csapdájába, melynek révén beszélünk ugyan dolgokról, de nem tesszük. Az evangéliumban említett kovász kapcsán a pápa különbséget tesz jó és rossz kovász között. A farizeusok rossz kovásza a képmutatás, ám a jó kovász gyarapítja az Isten országát, míg a másik annak csak a látszatát kelti. A jó kovász gyarapít, növel, állandó és lényegi módon, hogy ebből jó kenyér és jó tészta legyen. Ennek illusztrálására a pápa egyik gyermekkori élményét idézte fel: „Jól emlékszem, hogy nagymamám farsangra milyen süteményt készített. Először nagyon-nagyon puha tésztát gyúrt, aztán forró olajban kisütötte. A tészta egyre csak dagadt és dagadt, és amikor végre megkóstoltuk, az egész üres volt. A nagymamám azt mondta nekünk, hogy a forgácsfánk olyan, mint a hazugság. Nagynak látszik, de belül nincs semmi. Jézus azt mondja, hogy ügyeljünk a rossz kovászra, a farizeusok képmutató rossz kovászára!”.

Képmutatás az, ha az Urat segítségül hívom az ajkammal, de a szívem távol van tőle – folytatta a pápa. Ez egy belső megoszlás, képmutatás, ami egy dolgot mond, és egy másikat tesz. Egyfajta lelki tudathasadás ez! Aztán a képmutató nagy színlelő, jónak mutatja magát, udvarias, de a háta mögött tőrt szorongat. Gondoljunk csak Heródesre, milyen udvariasan fogadja a Háromkirályokat! Aztán a búcsúzás pillanatában kéri: Menjetek, de térjetek vissza, és mondjátok meg, hol van a gyermek, hogy én is imádhassam őt! Persze csak azért, hogy meggyilkolja! Ezek tehát mondják, de nem csinálják – hangsúlyozta a pápa. Ez egy egzisztenciális nominalizmus, ami azt hiszi, hogy a dolgok attól vannak, hogy mondjuk őket. De a dolgokat csinálni kell, és nem mondani! Ezentúl pedig a képmutató képtelen arra, hogy saját magát vádolja, mert önmagában semmi foltot nem talál, csak másokat vádol.

Végül a pápa lelkiismeretvizsgálatra hívott fel, hogy megértsük, vajon jó vagy rossz kovásszal növekszünk: Milyen lélekkel teszem ezeket a dolgokat? Milyen lélekkel imádkozom és fordulok mások felé? Fontos – húzta alá a pápa –, hogy ne csapjuk be magunkat, hanem igazat szóljunk, és példaképpen a kisgyermekek gyónásának a tisztaságára utalt: „Mekkora igazsággal vallják meg vétkeiket a gyermekek! A gyermekek soha, de soha nem hazudnak a gyóntatószékben! Nem beszélnek elvontan, hanem konkrét dolgokra utalnak. Hogy miért? Mert jó a kovászuk, mely a Mennyek Országát gyarapítja bennük. Az Úr adja nekünk a Szentlelkét és a tisztánlátás kegyelmét, hogy tudjuk, mi a növekedés kovásza! – zárta homíliáját ezzel a kéréssel péntek reggel Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »