Felmérés: az európaiak többsége nem kér a migránsokból

A migránsválság kirobbanás után másfél évvel még mindig nem tudni, mi lesz az egyre nagyobb számú bevándorló sorsa Európában.

Az EU politikai vezetői csak azt voltak képesek meghatározni, hogy hova hány ember menjen, arról viszont nem jutott senkinek eszébe megkérdezni a helyieket, hogy kikkel szeretnének együtt élni – írja a PestiSrácok.hu. Ezzel kapcsolatban végre elkészült az a hiánypótló felmérés, mely 15 ország 18 000 polgárát (köztük minket is) kérdezte meg arról, hogy bizonyos attribútumok alapján befogadnának-e egy adott menekültet. Vagyis az európai embererek teljes mértékben ugyanazt gondolják a migránsválságról, mint a magyarok, a vezetőik viszont nem – derült ki a kutatásból.

Európában a második világháború óta nem volt ilyen mértékű menekült krízis: 2015-ben a kontinensre 1,3 millió új bevándorló érkezett, és ez a szám egyre csak növekszik. Okoskodásból és menekültkvótákkal kapcsolatos jó tanácsból persze sok van, az EU vezetői azonban mindeközben egyetlen egy dolgot felejtettek el megtenni: megkérdezni az állampolgárokat arról, hogy kivel szeretnének együtt élni.

Ennek apropóján készült egy hiánypótló felmérés, amely 180 000 migránsprofilról kérdezett meg 18 000 európait, pontosabban arra volt kíváncsi, hogy a különböző országok állampolgárai kit fogadnánk be szívesen, és kit utasítanának el. “Meglepő módon” az eredmények azt mutatják, hogy az európaik nem ugyanúgy bánnak a migránsokkal, a befogadási hajlandóság kizárólag a menedékkérő tulajdonságaitól, előéletétől, szakmájától függ. És nagyon fontos, hogy ne legyen muszlim – ismerteti a felmérés eredményét a PestiSrácok.hu.

Az orvos, a tanár és a könyvelő pluszpontokkal indul azokkal szemben, akik korábban munkanélküliek voltak. Őket egyébként az is megelőzi, akik kétkezi munkából, például mezőgazdaságból, vagy takarításból éltek korábban. A válaszolók a nyelvtudást is díjazták, a felmérésből kiderül, hogy azok, akik semmilyen nyelvet nem beszélnek 12 százalékékponttal kevesebb eséllyel indulnak a befogadók szíve felé.

Az életkort tekintve is nagyok a különbségek, ami a befogadási hajlandóságot illeti: a nyugdíjas korúak (62 év) sokkal kevesebb valószínűséggel nyernek szimpátiát, mint azok, akik életerősek és munkaképes korban vannak (21 év). Meglepő, hogy a válaszadók azt is fontosnak tartják, hogy a menekült háttérsztorija ne sántítson, vagyis hihető legyen, hogy tényleg bajban van, és segítségre van szüksége.

Ami a bevándorlás okát illeti, azok a menekültek, akik valamilyen politikai, katonai, vagy vallási veszélytől menekülnek jóval több eséllyel indulnak, mint azok, akik csak a jobb élet reményében kelnek útra. Akiket meg is kínoztak azok átlagosan 11 százalékékponttal kapnak többet, mint azok, akik nem szenvedtek annyit. A felmérésből kiderül, hogy a származási hely is nagy szerepet játszik az elfogadásban: egy koszovóit például jóval kisebb eséllyel engednének be az emberek, mint egy szíriait, vagy egy ukránt, az afgánok és a pakisztániak pedig a középmezőnyben vannak.

A felmérés szerint Magyarország a 13. helyen a befogadási hajlandóság szempontjából, de tekintve az országok közötti igen apró különbségeket, ez nem jelent sokat. Az egyik legérdekesebb dolog az egészben az, hogy nem csak az országok között kicsik a különbségek, de az országokon belül is, tehát szinte egyáltalán nem számít a válaszoló hovatartozása, vagy iskolai végzettsége az adott válaszok szempontjából. A svédek például menekültügyben pont ugyanúgy döntenének, mint a magyarok vagy a németek.

A felmérés alapján végezetül íme egy közel tökéletes, a befogadásra nagy eséllyel pályázó menekült: egy szíriai, keresztény, 25 éves nő, aki korábban tanárként dolgozott, de a háborúban elvesztette a családját, majd védelem híján sok megaláztatásnak és nemi erőszaknak volt kitéve, illetve a vallási hovatartozása miatt gyakran meg is kínozták. Valljuk be ilyen tulajdonságokkal rendelkező pályázó, vagy hasonló viszonylag kevés van.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »