Felhívás kockázatos időben

Felhívás kockázatos időben

A témát ma már nem lehet megkerülni. A világ egy planetáris csapda felé halad, amelyben a szellemi hintókban utazó elhitetettek rendszerszinten félrevezetik a tömegeket.

15 IMG_9226_b

A mindenkiben testvért látó álkeresztények és a velük lepaktált baloldaliak „az emberiség javára” akarnak globalista világbékét teremteni, miközben magukat egy a Kánaánba evoluáló történelmi folyamat előfutárainak tekintik. Gnoszticizmus ez a javából, mely veszélyes tendenciákat takar. Kettős mércéjük a homályszerető bagolystílusra utal, melyben a felsőbbrendűség-tudat felhígítja a realitást szépen csomagolt tudatlanságával. Márpedig a nulla szorozva bármivel, az nulla. Érdemes elgondolkozni ezen.

Tagadás, politikai hazugság

Bár elvtársképzők világszerte találhatók, az EU-t irányító úriembereket egy józan menedzser – például a bevándorlásügy „kezelése” kapcsán – két perc alatt kitenné állásukból. Nem az önelégültségükért vagy szégyenérzetük hiánya miatt, ami az ő bajuk, hanem az EU-s jog átjátszásáért, a több száz millió európai polgár átveréséért. A hazugságokkal övezett kényszerbetelepítés, annak amerikai segédlettel (pl. a cseh elnök által élesen bírált Soros György és az általa fizetett „független” civil csapatok) való erőltetése, az európai vallástérkép átrajzolásának szándéka, az Európai Bizottság EU-kormánnyá alakításának („minden változik, kivéve mi, s akkor jobb lesz”) terve stb. részei a kontinentális színjátéknak. És amíg az elvtársak önigazoltságuk szédületébe kapaszkodnak, nem látják, hogy a látszatok szétviszik a szívüket és az agyukat, ők pedig – 1989 előtti elődeikhez hasonlóan – véleménydiktátorokká, globális bolondokká válnak. Észre sem veszik, amint a nagy ígéretek homályában perverz módon kihasználják őket, az embereket. Hogy sokszor pénzért, karrierért vagy erkölcsi relativizmusért cserébe odaadják lelküket.

A számla íródik. Aki ezt megérti, sokat nyer. De sajnos a buzgó „haladók” még a konferenciáknak nevezett mesemondóversenyeiket sem szégyellik „tudományos”-ként beállítani. Nem csoda, hogy az egykori sikeres vállalkozó Nigel Farage, a brit függetlenségi párt (UKIP) elnöke szerint az EU tagadásban, politikai hazugságban él. Az Egyesült Államokban pedig azt a demokrata Hillary Clintont promoválják az elnöki székbe, aki a republikánus Donald Trump ellenében az emberi jogokra hivatkozva kampányol az abortuszért. Sokat mond, hogy Clinton ebbéli álláspontját a Tervezett Szülői Szerep nevű civil szervezet előtt fejtette ki. A szervezet kapcsán Norvégia juthat eszünkbe, a Bodnariu család viszontagságai és a több tízezer, szüleitől elvett gyermek (részletek a Norvégia felett beborult az ég című cikkben, Krónika, 2016. február 12.) sorsa. Jó lenne, ha Clintonnénak volna bátorsága, és teremnyi újságíró társaságában megnézne pár videót, látva, amint kitépik a pici élő testeket az anyaméhből. Egy ilyen alkalom után megkérném, fejtse ki véleményét a kérdésben. Kitépni az élő testet… borzalom. Aki valaha is látta, mit jelent ez, nem felejti el. Ebbe csak a tömeggyilkos világvezér, a gyilkos Lucifer és annak elhitetett földi követői képesek emberi jogokat, „nagy terveket”, globális hazugságokat beleképzelni.

A szemüveg bája és vaksága

Ahol úgy vélik, a cél szentesíti az eszközt, jó tudni, hogy az érdekek társadalmának machiavellista illúziója egy szolgaképző bolondgyár. Ahol viszont van bátorság levenni a szemüveget és a tükörbe nézni, látható, amint a mások hibáin élősködők, a toleranciáról, szolidaritásról és szabadságról papolók céltudatos legyekként lógnak a légyfogón. Mert a büszkeség nagy úr ám, akkor is, ha alázatba csomagolják. Kiváló személyek élnek a globális vakláncolat vonzásában, egy rejtett ígéret bűvkö­rében, elkülönítve attól, ami valóban jó nekik. Embervarázs ez a javából. Csak aludjanak jól, holnap úgyis kinyitják előttük álmaik kapuját, ahol a vágóhíd tárul a szemük elé. A lelki Auschwitz és Gulág sokszorosát látják majd, ahol Lucifer tapsolása mellett levágják őket is. Ezt akarjuk? Mert akkor már nem lesz esély a változtatásra. Könyörgöm, megéri?!

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az önmaga dicsőítését másoktól elváró, három sátánista baráttal (Proudhon, Bakunin, Heine) rendelkező Marxnak sokan ma is őrzik a szobrát Nyugaton, és a nyugati trendet követő egyetemeken. Hiába lett ez a „maradi” kereszténység ellen „forradalmi terrorizmust” szorgalmazó szellemi prostituált a „Proletárok ébredjetek!” jelszavú tömegborzalom földi atyja. Korában is sok akadémikus éljenezte, sokan meg sajnos hallgattak. A kommunizmus végeredménye pedig százmillió halott. Kétszázmillió szem, melybe a pc-k ma sem mernének belenézni. Hatalmas tragédia. Szörnyű valóság, amelyre a 80-as évek amerikai elnöke, Ronald Reagan a „gonosz” szót használta, magára haragítva az amerikai pc-k relativizáló szalonbandáját.

Reagan elnökként az ateistából kereszténnyé vált C. S. Lewist idézte: „A legnagyobb gonoszságot nem mocskos bűnbarlangokban követik el, amiket Dickens szeretett leírni. Nem is koncentrációs- vagy munkatáborokban. Azokban a végeredményt látjuk. Hanem tiszta, szőnyeggel borított, meleg és kellemesen megvilágított hivatali szobákban fehérgalléros, manikűrözött és simára borotvált csendes emberek, akiknek nem kell felemelniük a hangjukat, találják ki, és adják parancsba azt.”
Majd a következőket mondta: „Állj ellen a büszkeség kísértésének – annak a kísértésnek, hogy magadat mindenek felett állónak gondold, és mindkét oldalt egyformán hibásnak nevezd, figyelmen kívül hagyd a történelem tényeit és egy gonosz birodalom agresszív törekvéseit, egyszerűen gigantikus félreértésnek nevezd a fegyverkezési versenyt, és ezzel kihúzd magad a jó és rossz, és jó és gonosz közti harcból.” Reagan figyelmeztetése rendkívül aktuális. Mert a jó és gonosz közti harc iránti felelősséget levetkőzve, a realitássá avanzsált tévedések mögül a pokol bontakozik ki. 

A tragédiák után (1945, illetve 1989) az értelmiségi elitek mesterséges magyarázatokkal takargatták korabeli viselkedésüket, gyáva kukacokként menekítve bőrüket a kérdésben. Ez ma már evidencia, de a dolog lényege még sincs felvállalva. Értelmiségi körökben a világhíressé emelt Marx ma is nagy ázsiónak örvend, ami elszomorító. Korunk elvtársai elődeikhez hasonlóan úgy vélik, hogy amit ők jóindulatúan képviselnek (pl. rendszerszintű álkereszténység, a relativizmus véleménydiktatúrája), és számukra egzisztenciálisan megéri, a földi jövőjük számára kifizetődő, az „a társadalom érdeke”. Micsoda önáltatás! Ugyanúgy megalapozatlan, mint a kommunizmus. Ezért tudásukat kettős mércével kiegészítve védik imázsukat, hogy megőrizzék álmukat, miközben a precedenseket nem veszik figyelembe.

Annyira kell nekik a „jobb”, hogy inkább elvetik a jót. Nem tudják, hogy az általuk felkínált úton a társadalom szakadékba kerül. Süllyedés helyett azt mondják: „ez haladás”, önkéntelenül a felelőtlenség bizonyítványát állítva ki magukról. Még az időjárást és a gazdasági helyzetet sem tudják előre megmondani, nemhogy a történelmet. Fogalmuk sincs, merre lehet „haladni”, de mindentudókként lobogtatják a terminusokat, mintha övék lenne a spanyolviasz. Populistának bélyegzik az igaz népszeretetet, és hiú ábrándokkal töltik meg a köztereket, mert ez nekik kifizetődő. Mire jó ez? Kinek ér valamit, ha tükörbe nézés helyett „mások” negatív tulajdonságaira fókuszálva tereli el az emberek figyelmét arról, ami valóban történik?

A kérdés létfontosságú. Itt emberekről van szó, lelkekről, nem egy spekulációk közti párbeszédről. Rólunk, akiket a jövő-system manipulációk sorozatán keresztül igyekszik „megfelelő” cinkosokká avatni, barátokká a báránybőrbe bújtatott farkassal, elcsúsztatni a szellemi banánhéjakon. „Aki fogságba viszi mást, maga is fogságba megy.” (Jel 13,10a)

1938-ban Hitlert az év emberének választották Amerikában. Egy évre rá beindította a halálgépezetet. Lucifer ünnepelt. Az 1938-ban Hitlert dicsérő amerikai pc-k meg olyan előrelátóak voltak, mint mindig.

Az igaz ígéret

Jézus nem a homályból integet. Nem ígér szép éjszakát egy szépre festett hajnalképpel együtt. Bizonytalanságot sem kreál vagy háborút, hogy utána az emberek vevők legyenek egy igazságmímelő megoldásra. Ő nem változik. Most is jelen van, ígéretét pedig nem kíséri csalódás, nem áltat igazaknak tetsző hazugságokkal, mint a nevét is felhasználó Sátán, a világ fejedelme, aki igyekszik titkolni valódi önmagát. Amit kétezer éve tudunk, az történik ma. A próféciák beteljesednek. A szakadékba való együttmasírozás csak a borzalmas semmibe vezet. A világgá kürtölt, hamis jövőképbe fektetett bizalom pedig hatalmas csalódáshoz. Miért dugnánk el magunk elől a „ki vagy te”, „honnan jössz, hová mész” kérdéseket? Nem azért vannak, hogy ne vegyük őket figyelembe.

Egy értelmes ember nem a vesztesekhez csatlakozik, hanem győzelemre tör. Ezért nem a látványokra, szalonképes divatokra alapozza létkérdéseinek megválaszolását; ezek borzalomra vezethetnek. Erről szól a történelem, ennek a veszélye áll fenn napjainkban is. A valóság önmagáért beszél. És erről ma már nem lehet hallgatni. Százmilliók látják. Csak a fekete szemüveges véleménydiktátorok nem. Az elvarázsolt jóhiszemű elvtársak, akik elkövetik azt a hibát, hogy meddő fontosságtudatukban egymást mentegetik és dicsérik. Megéri? Ha felébredtünk, segítsünk nekik is, hátha felébrednek.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »