Feldolgoztak és feldolgoztattak – bemutatjuk a Tankcsapda új kiadványát

Feldolgoztak és feldolgoztattak – bemutatjuk a Tankcsapda új kiadványát

November 22-én, kedden jelent meg a Tankcsapda Dolgozzátok fel! című új, az ő értelmezésükben előadott, mára klasszikussá érett magyar pop, rock, metal slágereket, illetve az őket feldolgozók dalait tartalmazó dupla album. Aznap a fővárosi Barba Negra Music Clubban egy dedikálással és mini koncerttel egybekötött sajtótájékoztatón be is mutatták a kiadványt, másnap pedig hazai pályán, Debrecenben találkozhattak a rajongók az egyik legsikeresebb hazai rock bandával. Ennek a nagyon találó (és kétértelmű) címet kapott lemezanyagnak a –  szubjektív gondolatokat, véleményt is nyomokban tartalmazó – bemutatója olvasható alább. 

Ez a feldolgozósdi nem mai találmány, már a csapat történetében is volt rá példa. 2008-ban, amikor ikonná lettek (legalább is az MTV egyik produkciójának keretén belül), néhány dalukat egy pár kortárs zenekar már átgyúrta és egy siófoki koncert keretén belül elő is adta. Ez azért megemlítendő, mert egyrészt, akkor Sidi még a Zanzibár gitárosaként lépett fel, másrészt pedig a Brains már ott is a Rock ’n’ roll rugója drum and bass-ba oltott verzióját tolta.

A mostani kiadvány felvezetését igen ügyesen és szellemesen oldotta meg a csapat (vagy a marketing stáb), nyár elejétől a koncerteken Fejes a pólói hátán „üzent”, hogy bizonyos magyar dalokkal valami történni fog… Aztán az első interjúkban fellebbent a fátyol, hogy bizony egy nem mindennapi feldolgozás album készül, ráadásul egyszerre kettő.

„Szeretném ha tudnád, mi az igazság mer’ itt

Másképp írják másképp olvassák…”

Az egyes – Mások dalai tőlünk alcímet viselő – korongra tíz, olyan nagyhatású rock, metal előadó szerzeménye került, akiken felnőttek a Tankok, vagyis hatásokként hivatkoznak rájuk, tisztelik az adott művész munkásságát. Valamint, két, hasonló korosztályt képviselő, de jelenleg nem aktív együttes egy-egy számának átfogalmazott verziója.

Megkerülhetetlen téma, hogy természetesen maradtak ki nagy nevek is, akik egyszerűen terjedelmi korlát miatt nem fértek már fel a lemezre, és volt olyan zenekar is – nevesítsük, hiszen a Tankcsapda is megtette – az Illés, aki a már kész dal megjelenésére mondott végül nemet. Ellenpontként, az a Horváth Attila, aki egy ’és’ vagy egy vessző kihagyását is szóvá teszi – a hírek szerint – barátsággal engedte meg, hogy Lukács átírja a sorait, vagy Hobo, aki még tanácsokkal is ellátta a csapatot, hogy hogyan, miként is állna nekik jobban a Kőbánya blues… Cívisváros blues-ként.

A csapat hozzáállását ismerve, egy-két „elkottyantott” infó birtokában, és az előzetesen bemutatott Mindenki valakié meghallgatásakor már sejteni lehetett, hogy itt nem csak tessék-lássék portörölgetésről vagy egyes szerzemények szimpla Tankcsapda hangzásra húzásáról (netán akusztikus verziós előadásáról) szól majd a történet, de az tényleg megdöbbentő, ahogy a legtöbb esetben – a szó igazi értelmében – feldolgozták a kiválasztott dalokat. Nem az udvariasság íratja velem, de le a kalappal, mert a munkafolyamat során valóban elemeire szedték, és a saját szájuk íze szerint egy új szisztéma (értsd: megszólalás, más stílus) szerint rakták újra össze ezeket. A szövegekhez pedig apróbb módosításokat, sőt, új sorokat írtak, egyes esetekben nagyságrendileg is újrafogalmazták azokat, hogy Lukácsnak még jobban feküdjenek. Hadd ne példálózzak már, akinek megvan az album, érti miről beszélek, aki pedig még nem ismeri a lemezanyagot, azt nem szeretném a rácsodálkozás lehetőségétől megfosztani.

A kettes – A mi dalaink másoktól nevet kapott – diszken ismert hazai pop, rock és metal formációk, előadók tolmácsolásában és újragondolásában hallható 14 Tankcsapda tétel. Ez a CD már generál nálam néhány kérdőjelet, mert finoman szólva sem kedvenceim az erre felkerült énekesek, társulatok nagy többsége, de maximálisan tiszteletben tartom a zenekar választását (elvégre ez az ő kiadványuk), annak ellenére, hogy a számomra a pazar, vadállat változatok mellett egy-két megoldást gyengébbnek, egyes esetekben már-már neccesnek érzek. Neveket szándékosan nem írok, ne legyen már nekik itt is (ingyen)reklám… kapnak enélkül is eleget. Meg, hát, ízlések és… Úgyhogy, nálam az egyes korong biztos többet fog pörögni, de az vitathatatlan, hogy zeneileg itt is mindenki a saját arculatához igazította az újraértelmezni kívánt szerzeményeket, a szövegvilágban pedig kisebb átírásokkal, és toldásokkal vagy kihagyásokkal (!) formázta még testhez állóbbá a dalokat. Szóval, hallhatóan senki nem kamuzta el a feladatot, korrektül elvégezték a melót.



 
 

Érdekesség, hogy – a Tankcsapda felhívását követő megmérettetésen győztes – és emiatt az utolsó előtti pillanatban lehetőséget kapó Pennhurst által előadott Köpök rátok kivételével a legfiatalabb megidézett nóta is már tizenkét éves… Nem kell ebből semmilyen következtetést levonni, ez csak egy tény. Valamint, hogy zömében TCS klipekként már megismert számok lettek a kiválasztottak.

Mindenképpen ki kell emelni Varga Zoltánt (Song Song Production), akinél a dalok rögzítése történt, és aki a három Tank mellett „minden más hangszín”-t kezelt, mert nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire sajátos és izgalmas lett a végeredmény.

Ahogy a zenekar tagjai is már több helyen elmondták, a lényeg, hogy ez a dupla lemezes megjelenés egy több generációt átölelő és kimondottan nem csak egy korosztályhoz szóló kiadvány, amivel a stílusok közötti gátakat próbálják meg lebontani, és van egy olyan üzenete is, hogy a zene mindenkié, ami ugye alapvetően a szórakoztatásról kell, hogy szóljon.

 

A – többi ’csapda megjelenéshez hasonlóan továbbra is a MOL kutakon terjesztett – Dolgozzátok fel! hat óra alatt bearanyozódott, másnap délutánra platinalemez lett, sőt két nap alatt dupla platinalemezzé vált! Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megy ez még feljebb is… Mint ahogy ahhoz sem, hogy ez az eszmeiségét tekintve egy különleges és beleköthetetlen, megvalósításában pedig egyedi és érdekes koncepciójú – információdús bookletet és igényes dizájnt kapott – kiadvány a csapat ázsióját nagy valószínűséggel tovább emeli.

A zenekar jobb mint valaha… Na, jó, ez elég közhelyesen hangzik, valamint relatív, inkább fogalmazzunk úgy, hogy igen csak ereje teljében van. A 2013-as újrakiadásokat megelőzően megjelent Rockmafia Debrecen, és a tavaly előtti tökös és magabiztos Urai vagyunk a helyzetnek albumok még az örökké elégedetlen oldschool TCS hívők nagy részénél is betalálhattak, és persze új rajongókat is hoztak a csapatnak, mint ahogy a tavasszal bemutatott és DVD-n kiadott Három rohadék rockcsempész film is hatalmas közönségréteget ért el. A debreceni rocktrió jelenleg is zajló turnéja teltházas helyszíneket abszolvál, vagyis rettentően tarolnak, jövő április 28-án pedig jöhet az Aréna bevétele! 

fotók: Tankcsapda Facebook-oldal


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »