Fekete hétfő Vásárhelyen

Fekete hétfő Vásárhelyen

A választás, a szavazás egy igen bonyolult állampolgári feladat, avagy lehetőség, amelynek semmilyen társadalomban sincs tökéletes tisztasága és abszolút módszere. De vannak árnyalatai a diktatúrától a vélt-valós demokráciáig. 

szavazas-illusztracio-ab-4_or_b

Sem harminc éve, sem egy hete nem gondoltam volna, hogy megérem a Maros megyei magyarság „fekete hétfőjét” (sajnos a fekete márciust is megértem), szeptember tizenkilencedikét.

Amikor a választók némelyike felsőbb utasításra és elvárásra maroktelefonnal rögzítette a leadott szavazatát, hogy a „jótevőknek” bebizonyítsa háláját, és további bizalmában reménykedjen. (Ilyen még az átkosban sem létezett, enyhítendő tény viszont, hogy akkoriban a politikusok nem hordtak okostelefont.)

A nemrég virágvasárnapi hozsannával éljenzett közös marosvásárhelyi polgármesterjelölt, az összetartozás és összetartás megtestesítője be nem jutó helyre rangsoroltatott, azaz a többség „Feszítsd meg!”-et kiáltott neki. (Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”)

A második helyen rangsorolt szenátorjelölt, a „húzóember”, aki – saját érdekében is – minél több választót szeretne majd meggyőzni a december 11-ei választás fontosságáról, a jelölések kevesebb mint felét kapta meg, 84 szavazatot a 169-ből, azaz bizalmi szint alatt teljesített. (Enyhítendő körülmény: a brüsszeli vagy bukaresti demokrácia által is elvárt újabb választási forduló helyett azonban négyszer is újraszámolták a szavazatokat.)

Mivel sem a sokadik mandátumuk után nyugdíjba vonuló 65 év felettiek, sem az újdonsült népképviseletre vállalkozók nem reagáltak egy korábbi írásomban felvetett közérdekű problémára, idemásolok két mondatot: „… ha azt akarják, hogy a gyengélkedő választó ne muszájból, nyögvenyelősen, hányingertől és a mellékhatásoktól tartva vegye be a szabad választás hatóanyagú (vagy anélküli) gyógyszert, akkor már a választási kampányukban sűrűn hangoztassák, hogy mindent meg fognak tenni a kiváltságnyugdíjak eltörléséért. Mert egyre többen már csak olyan honatyákra lesznek hajlandóak szavazni, akik választási kampányukban hangjukat hallatják a hasonló politikusi önérdek-érvényesítés ellen”. (Repetitio est mater studiorum, azaz a gyengébbek kedvéért: Ismétlés a tudás anyja.)

Emlékeztetni szeretnék továbbá: a szavazás szabad akaratból történő, mindenféle esetleges megkülönböztetést mellőző erkölcsi kötelesség, egyúttal lelkiismereti kérdés (legalábbis az elméleti tankönyvekben így szerepel).

 

dr. Ábrám Zoltán

A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »