Ezért hullik darabokra az Európai Unió

Ezért hullik darabokra az Európai Unió

„A britek megszegték a szabályokat. Az EU filozófiája nem lehet az, hogy a tömegek döntsenek a sorsáról”

– Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke.

 

„Az európai egyezségekkel szemben nincs demokratikus választás”

– Jean-Calude Juncker, az Európai Bizottság elnöke.

 

A fenti kijelentésekből is nyilvánvaló, hogy aligha találunk a modern nyugati világban az Európai Uniónál kevésbé demokratikus intézményt. Amit Schulz és Juncker mondott, az Európa szégyene, és ami még rosszabb, kijelentéseiket az egész „demokratikus” Európa csendben tűrte.  Ez azt jelenti, hogy közel a földindulás.

 

A Brexit katalizátor volt, nem előidéző

 

Cameron közvetve azzal vádolta meg Merkelt, hogy épp az ő „nyitott ajtók” politikája az oka, hogy Nagy-Britannia távozik az EU-ból. (…) A ellenőrizetlen bevándorlástól való félelem volt az egyik fő tényező, amiért az emberek a kilépésre szavaztak.

 

A Brexit csak megvilágította a már létező hosszútávú trendeket. Az EU politikája és az egész Európa szembeni elégedetlenség minden évben tovább nő. Ha ez a trend nem változik, az Európa-ellenes pártok támogatottsága olyan mértékben megnőhet, hogy hamarosan újabb országok követhetik Nagy-Britannia példáját.

 

A globalizáció kudarca

 

A Brexit és a nacionalista, rendszerellenes tendenciák megjelenésének fő oka a globalizáció kudarca. A hazai, a nemzeti elnyomásának igyekezete, a belső piac, a kulturális határok megnyitása a múlt századihoz hasonló hatást váltottak ki, amikor az emberek úgy érezték, megvezették őket.

 

A népszavazáson a britek erre mutattak rá, mikor a „szegények”, „öregek” és „alacsony végzettségűek” a távozás mellett voksoltak. Az öregek elvesztették azt az Angliát, ahol az ország minden szegletében más nyelven beszéltek. Az alacsony végzettségűek elvesztették munkahelyüket, mikor azok Indiába és Kínába költöztek. A szegények pedig úgy érzik, hogy szegényebbek, mint korábban.

 

Ezek az emberek fellázadtak, és a változásra szavaztak. A bármilyen változásra, a katasztrofális gazdasági előrejelzések ellenére is. (…)

 

Extrémizmusról extrémizmusra

 

Hasonló felkelésre lehet még számítani. A jelenlegi kilátások szerint a globális és gazdasági hanyatlás nem csillapodik, épp ellenkezőleg: erősödik, miközben az emberek szeretnék visszakapni a korábbi status quo-jukat. Az európai politikusok persze másképp döntöttek – úgy, hogy az európaiak véleménye nem számít.

 

A tanulságok levonása helyett azt teszik, amit az önkényuralmi intézményekben szokás – ellenségeket keresnek és megerősítik saját szervezetüket. Így az önreflexió és a lemondás helyett javaslatokat tesznek az európai „szuperállam” létrehozásának meggyorsítására, amelyben minden fontos dologról Brüsszel fog dönteni és nem a nemzeti kormányok.

 

Úgy tűnik, hogy most az Európa jövőjéről zajló döntések időszakát éljük. Európa pedig az extrém, testvérgyilkos háborúkból átfordul a bármi áron történő extrém összekapcsolódósára. Pedig az egyensúly valahol a kettő között van.

 

George Sorossal nem sok mindenben lehet egyetérteni, de egy valamiben igaza van: Európa széthullása már megkezdődött, és amikor majd véget ér, Európának rosszabb lesz, mintha az EU sosem létezett volna.

 

Aktuality.sk, Ronald Ižip: Prečo sa EÚ rozpadne

Nyitókép: Sputniknews.com


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »