Ezen a hídon mindenkinek át kellene mennie egyszer

Ezen a hídon mindenkinek át kellene mennie egyszer

Aki ismeri, annak nem fogok semmi újat mondani. Valamiért azonban biztosra veszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki életem első fél évszázadában nem hallottam a kiskörei közúti-vasúti hídról. Annak ellenére sem, hogy egész jól ismerem országunkat és környékét, bejártam keresztül-kasul nemegyszer, és a Tiszán is több százszor átkeltem. Oda-vissza.

A Tiszát amúgy is szeretem. Mellette nőttem fel, és bár határfolyó lévén a mindennapjaink része nem lehetett, így is tudtuk, hogy a miénk. Féltem is tőle régen, hiszen négyéves koromban átéltem a hetvenes árvizet. Mindenre emlékszem. Arra, ahogy a szüleim a verandára menekítik a háziállatokat, arra, ahogy előbb a házunk előtti árokban tűnik fel a szennyes áradat, arra, ahogy felveri az éjszaka csendjét az összerogyó vályogházak reccsenő-loccsanó hangja. Igazi vízi ember talán az akkori élmények-emlékek miatt sem lettem soha.

Fotó: Gazda Albert

A szüleim Kabán élnek másfél évtizede, én Budapesten lakom 1991 óta. Magától értetődő, hogy rendszeresen látogatom őket. Többféle úton el lehet jutni abba a Hajdú-Bihar megyei kisvárosba. Mindig ugyanúgy nem mehetek, kell a változatosság. A régi időket hagyjuk, induljunk ki abból, ami most van. Először is ott az M3-as autópálya, Debrecenig, aztán vissza a négyes főúton. Gyors, de hosszú és egyhangú. A négyes főútnak különféle verziói vannak. M5-ös sztráda, majd át Albertirsa felé, úgy végig. A másik lehetőség a Megyeri híd, negyven kilométer robogás a nulláson, a reptér előtt elkanyarodni Monor és Pilis felé. Sokan rettegnek a négyestől, veszélyesnek tartják, nekem soha nem volt gondom vele. Vannak kétszer kétsávos szakaszok, jó tempót lehet menni. Aztán van az is, hogy az M3-ason Füzesabonyig, ott le Tiszafüred felé, majd Kunmadarason és Karcagon át még huszonöt kilométer megint a négyesen. Ennek a másik variációja úgy néz ki, hogy Tiszafüred után is maradok a 33-ason, átsiklok a Hortobágyon, majd a balmazújvárosi körforgalom előtt nem sokkal letérek Nádudvar felé, így a négyes kimarad.

Mi történik akkor, ha egyikhez sincs kedvem? Mondjuk egy nyár eleji visszaút előtt? Hát az történik, hogy kinézek egy új útvonalat, kanyargósat, cikcakkosat. Püspökladány, Karcag, Kunmadaras, Kunhegyes, Abádszalók, Kisköre, Heves, M3-as autópálya. Lassú, de ráérek, az sem gond, hogy Abádszalók előtt balra helyett jobbra fordulok. A fő, hogy látom közben Magyarországot. Egy olyan részét, amit nem láttam azelőtt.

Fotó: Gazda Albert

Hogy mi mindent látok így, arról, azt hiszem, írok máskor többet is, ez a szöveg itt a hídról szól. Amiről, mint mondtam már, még csak harangozni sem hallottam eddig.

Haladok, közeledek a Tiszához, egyszer csak ott vagyok. Előttem sorompó, leengedve, 10 percen túl is zárva tartható. Látni a híd vasszerkezetét. Szemből autók bukkannak fel, elmennek. A sorompó felnyílik, indulhatunk. A kerekek alatt vasúti sínek is vannak. A vasakon meglátszik az idő, a folyó lassan-szelíden hömpölyög a mélyben. Olyan a kép, mintha a világ végére sodródtunk volna hirtelen. De semmi sem idegen. Minden otthonos. A hidakon, különösen az izgalmasakon, a szabadság szele fúj. Ezt minden kisiskolás tudja.

A pár hét előtti első alkalom óta a híd miatt többször is mentem-jöttem arra. Hogy hosszabb így, nem fontos. Legutóbb végre sikerült elcsípnem a vonatot is. Ráadásul volt nálam fényképezőgép, a közlekedés minden módját megörökíthettem. Átmentem, leparkoltam, visszasétáltam, fotóztam. Kerékpárt, autót, vonatot. Jó volt. Hogy visszaadható-e, hogy mennyire, nem tudom.

Fotó: Gazda Albert

A kiskörei közúti-vasúti hidat először 1887-ben adták át – 780 méterével a korszak leghosszabbja volt –, másodszor 1907-ben. Az első és a második világháborúban is felrobbantották. Ezután 1958-ra hozták rendbe ismét. Az egyvágányú Kál-Kápolna–Kisújszállás vasútvonal vezet erre, és ma is ez az ország harmadik leghosszabb vasúti hídja. Számtalanszor felmerült, hogy a vegyes használat kiváltása érdekében új híd épüljön. Tervek is készültek, ám ezek mind a mai napig nem valósultak meg. Az internet azt írja: a medernyílás feletti szerkezetek anyagának egy része 1906-ból származó hegeszvas, ami önmagában is indokolja az átépítést.

Fotó: Gazda Albert

Szerintem mindenki nézze meg, milyen az 1906-ból származó hegeszvas. Addig, amíg még megvan és megnézhető. Hátha jön közben a vonat is. S közben persze figyeljék meg, hogy valóban fúj-e a szél. A szabadság szele.

Fotó: Gazda Albert


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »