Ezekre az ötvenhatos hősökre büszke a magyarországi cigányság

Hősöket ábrázoló pólókkal állít emléket a cigány származású ötvenhatos szabadságharcoknak a Roma Sajtóközpont. A szóban forgó ruhadarabokat mellesleg a Roma Büszkeség Napján viselik majd a menet résztvevői. Ennél azonban fontosabb, hogy megtudhatjuk azt is a szervezet közleményéből, hogy kikre lehet büszke a magyarországi cigányság.

Először is Dandos Gyulára (1938-1957), a szabolcsi diákvezérre, aki a nyíregyházi forradalmi események egyik kulcsfiguraéjként többek között a közlekedési jelzőtáblák elfordításával zavarta meg a szovjet haderő tájékozódását. Csapata fegyveresen is harcolt a megszálló csapatok ellen, a leginkább azonban hírszerzésben jeleskedtek. Dandost a forradalom leverése után az AVH megkínozta. Mikor megpróbált külföldre szökni a szentgotthárdi határőrök agyonlőtték, 18 éves koráig élt.

Másodszor Szabó Ilonkára (1939-1956), a „Kócosra”, aki négy hónapos terhesen sajátította el a fegyverhasználatot, alig 17 évesen hat fő irányításéért felelt. Öt nappal a forradalom kitörése után a Práter utcában lelőtték. Élettársa súlyos megsérült, tíz éves börtönbüntetés után szabadult.

Harmadszor Hrozova Erzsébetre (1938-2013), a Baross utai nőgyógyászati klinika diplomás ápolónőjére, aki élelmiszert szállított az éhező lakosságnak, majd egy alkalommal fegyverre kényszerített egy üzletvezető a bolt kinyitására. Életfogytiglant kapott ezért a tettéért, 1970-ben szabadult, miközben a forradalom oldalára állt katonatiszt férjét kivégezték.

Negyedszer Csányi Sándorra (1929 – 1959), aki budapesti rendőrként november negyedikén egy Thököly úti fegyveres csoporthoz csatlakozott, négy napig küzdött a szovjet páncélosok ellen kézifegyverekkel, benzines palackokkal, azonban a túlerő legyőzte az ellenálló csoportot. Csányit 1958. október 1-jén tartóztatták le, 1959. 10.28-án végezték ki. 30 évet élt. A Csányi-családból később ismert művészek, festőművészek, színészek kerültek ki.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »