Ez megért egy misét

Ez megért egy misét

2016. május 14-én először indultam el a csíksomlyói búcsúra, református létemre. Párom szülőfalujából a csíkszentdomokosi zarándokokhoz siettünk csatlakozni hajnali 4 óra után. Néhány perc lemaradással, de utolértük az elindult karavánt. A sötétben először csupán egyetlen szekér farát láttuk meg, de biztató jel volt a sok pata és a távolabbról hallatszó emberi hangok morajlása.

Amikor közelebb értünk, kiderült, hogy nem egyetlen szekér kíséri a gyalogos hívőket, hanem legalább hat fogat, többségük be is volt födve. A leghátsóra a gazda jóváhagyásával, saját felelősségünkre feltettük egyetlen – szendvicsekkel, ivóvízzel, esőkabátokkal és egy pokróccal megtömött – hátizsákunkat, majd nagyobb léptekkel siettünk utolérni a ballagó tömeget.

Körülbelül 160-an indultunk el Csíkszentdomokosról, hogy – legyalogolva a megközelítőleg 30 kilométeres távot – részt vehessünk a misén. A zömében fiatalabb generációkból összeállt csapat szépen, civilizált módon vonult. A korai sötétben való csendes menetelésben először a kutyák ugatása, majd egy-egy elszórt hideg esőcsepp gondoskodott éberségünkről. Útközben elmondták, hogy régebb ezen a zarándoklaton hogyan csatlakozott az egyik falu a másikhoz: amikor a domokosiak a következő faluhoz közeledtek, ott már felsorakozva várták őket, és a menet végére álltak be.


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »