Ez a helikopter elment

Nehéz idők járnak mostanában Rogán Antalra. Örök riválisa, Lázár János a vasárnapi népszavazáson első helyre hozta be a megyei jogú városok versenyében Hódmezővásárhelyt – jóval 50 százalék feletti részvétellel, ami országos szinten az érvényességhez is elég lett volna –, így gyakorlatilag az egyetlen ismertebb fideszes politikusként bátran mondhatja, hogy nem teljesen elégedett a referendum végeredményével. Rogán ellenben kínos pillanatokat élhetett át a központi kampány irányítójaként, amely nem hozta a várt eredményt, sőt egyes (fideszes) vélemények szerint épp ellenkező hatást ért el: túlzó üzeneteivel és eltúlzott jelenlétével visszatartotta a kevésbé elkötelezett választókat. Az már csak hab a tortán, hogy a hírek szerint Rogán stábja az utolsó hétig eltitkolta Orbán Viktor elől azokat a belső felméréseket, amelyek a referendum várható érvénytelenségére figyelmeztettek. S ha mindez nem volna elég, itt van még ez a fránya helikoptersztori is.

Többé-kevésbé a kinevezése óta nyilvánvaló, hogy a kormányzati kommunikációért felelős miniszter igen sajátos módon kommunikál a sajtóval. Ebbe a sorba illeszkedik a ro­tor­gate, a bulibáróügy – vagy nevezzük, ahogy akarjuk – kezelése is. Az persze tulajdonképpen dicséretes, hogy Rogán Antal csak a saját szemének hisz, és nem ül fel holmi híreszteléseknek, ezért csupán akkor ismerte be, hogy valóban a fellegek között érkezett a nyírségi celeblagziba, amikor a Népszabadság a róla készült fényképekkel szembesítette. Ahogy bizonyára azt is nagy megkönnyebbüléssel hallják a választópolgárok, hogy a kabinetminiszternek számos jó barátja van, aki az efféle légi utakat készséggel segít megoldani ingyen, bérmentve, barterbe’. Amúgy sem várhatjuk, hogy egy mai állami vezető krumplileves mellett otthon töltse a hétvégét, nem vagyunk a Kádár-rendszerben.

Csak az a helikopter, csak azt tudnánk feledni! Hiszen a politikai álmoskönyv szerint egyáltalán nem szerencsés, ha az emberfia efféle alkalmatossággal vág neki a nagyvilágnak. Túl könnyen Kóka János jut róla a nagyközönség eszébe, aki minisztersége idején magánhelikopterrel büszkélkedhetett. Igen, az SZDSZ-es Kóka János, akit ma afféle kabalaként cipelnek magukkal a külügyes delegá­ciók, és akinek tudománypolitikai alapvetését – „a mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni” – 2010 után a Fidesz általános kormányzati filozófiává emelte. Rogán Antal persze nem tulajdonosa egy ilyesfajta jószágnak – mi az hogy, nagyon nem! –, de a helikopterrel utazó politikus így is, úgy is vörös posztó az emberek többségének szemében. Akárcsak a vadászó politikus (e szempont felvetése mégiscsak hidat képez mai világunk és a Kádár-rendszer között, továbbá rávilágít arra, hogy az örök rivális Lázár János sem mentes az úri passzióktól, de itt zárjuk is be ezt a zárójelet), sőt talán még annál is inkább. Hiszen mindannyian ismerünk tisztességes, nem politikus vadászokat, helikopterrel közlekedő egyszerű magánszemélyeket viszont már jóval kevesebben.

A helikopter mint urizálási szimbólum mellett tehát eltörpül minden más kisebb-nagyobb fordulata ennek a meglehetősen szövevényes ügynek. Rogán Antal pedig legfeljebb abban bízhat, hogy maga az ügy is eltörpül a szakadatlanul ránk ömlő politikai és bulvárhírek mellett. Már amennyiben az utóbbi kettőt külön kategóriaként kezelhetjük, hiszen épp Rogánnak és szűkebb környezetének vannak elévülhetetlen érdemei abban, hogy Magyarországon politika és bulvár különös frigyre lépett. Hogy ez jól van-e így, azt nem tudni, de úgyis késő bánat: ez a helikopter már elment. Sovány vigasz, hogy a sima celebekkel szemben a politikusokat továbbra is le lehet szavazni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 08.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »