Évközi 26. vasárnap C év (2016)

 Az angyalok Ábrahám kebelére vitték

Ábrahám kebelén

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám – emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt az életben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunka, ahol még öt testvérem van. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám azt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közüli támad is fel valaki, annak sem hisznek.” Lk 16,19-31

 

Mennyei fogadóbizottság

Az angyalok Ábrahám kebelére vitték – Milyen is lehet ott? Ez a példabeszéd, és a különös kép, amit Jézus alkalmaz a túlvilági jutalomra megihlette a középkori művészetet. A legfontosabb utalást azonban János apostol adja, hisz ő Jézus keblén nyugodott. Ez a legnagyobb közelség, amit két személy között megtapasztalhatunk: aki kebleden nyugszik, szíveden nyugszik. A te békédben. Meghitt, tökéletes békében. S lám, a koldusnak, akinek neve van – a gazdagnak nincs, ő egy névtelen gazdag – míg Lázár, azaz El(e)azár, neve annyit jelent Isten segített. Nem maga érdemeiért, nem is pusztán a szegénységéért jutott Isten békéjére egy zaklatott élet után, hanem Isten ajándékaként. Isten szerette őt, mert senki más nem szerette, és Isten senkit nem hagy teljesen szeretetlenül. A gazdag, aki nem törődött vele, családjáért viszont aggódik. De sem értük, sem magért nem tehet már semmit, ha egyszer eltemették Az élet az egyetlen alkalom, a megfelelő hely (és idő), hogy jót tegyünk. A halottak rajtunk nem segíthetnek, az élők annál inkább egymáson. Kár lenne elszalasztani az esélyeket.


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »