Évközi 11. vasárnap C év (2016)

A pazarló szeretet

Illatos olajat hozott.

Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul, Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő. Jézus akkor hozzá fordult: Simon, mondanék neked valamit. Az így válaszolt: Mester, beszélj! Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban? Úgy gondolom az, akinek többet engedett el – felelte Simon. Helyesen ítéltél – válaszolta. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatta lábamat, amióta csak bejött. Aztán nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűnbocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret. Aztán így szólt az asszonyhoz: Bocsánatot nyertek bűneid Menj békével! Erre a vendégek kezdték mondogatni magukban: Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja? Ő pedig ismét az asszonyhoz fordult: A hited megszabadított téged. Menj békével! Ezután bejárta a városokat és a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lélektől és különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla. Lk 7,36-8,3.

 

Hódolat az Isteneknek

Illatos olajat hozott.– Sokan kérdezgettek a múltban és kérdeznek ma is, hogyan lettem parfumeurből jezsuita. Ilyenkor óhatatlanul eszembe jut a legenda, mely az illatszerek vallási gyökereire utal. Per fumum annyit jelent, a füstön keresztül, a füst által. Az ókori templomokban a papok balzsamokat és kristályokat égettek serpenyőkben, melynek füstje az égre szállt. A mai tömjénezés ennek emlékét őrzi. Az illatok titka azonban hamar kiszivárgott a templomokból, és ’szekularizálódott”, nem utolsó sorban azért, mert felfedezték, hogy bódító illatuk afrodiziákum, szerelmi báj, csábít és csábításra alkalmas. Az asszony, akit az Írás nem nevez meg, zseniális módon megfordította a folyamatot. Visszaadta Istennek, ami Istené.

A jelent érzékisége tagadhatatlan, de a célszemély Isten Fia, aki a testet újra értékelte, szemben a hellenisztikus dualizmussal, mely a testet megvetette, és a Lélek uralmát hirdette. Mindez nem sokkal azután történt, – legalábbis Lukács elbeszélésében – hogy Jézus testben feltámasztotta a naimi ifjút, és ehhez megérintette a tisztátalannak, és ezért érinthetetlennek számító hullát. A Keresztelő ennek hírére küldte el Jézushoz követeit, hogy megkérdezzék: „Te vagy-e az eljövendő?”  A paradigmaváltás a „levegőben lógott”, mielőtt a bűnös nő drága olajának illata betöltötte volna.

S íme, a kérdezőknek, hogy miért hagytam el az illatok világát, az asszony példájával válaszolhatok: Nem hagytam el, hanem megtörtem az alabástromedényt, hogy tartalmát Jézus lábaira öntsem. Ő pedig majd megmossa lábamat, és nem fogok tiltakozni, mint Péter. Mert nekem többet engedett el!

2016. június 12.

 


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »