Évkezdés bizonytalanságokkal

Kezdődik a tanév, átszervezésekkel és egy új tantárgy bevezetésével, amely komplex természettudomány néven fut, s elég sok bizonytalanság övezi. Például az, hogy nincsen hozzá tankönyv, és nyár közepén maga Palkovics László oktatási államtitkár is elismerte, hogy „jobb lett volna, ha a tantárgy ki van dolgozva”. Ha ezen a véleményen van az államtitkár, akkor mit szóljanak a tanárok? A hazai oktatási rendszer változásaira figyelve néha még azt sem tudjuk eldönteni, túl sok van a tanárok kreativitására bízva, vagy túl kevés. Úgy tűnik, túl sok, de nem azért, mintha a tanári kreativitásnak és önállóságnak akkora becsülete volna, hanem mert a tárca adós maradt a tervbe vett változtatások alapos kidolgozásával, viszont kicsúszott az időből.

Pedig ezen a területen nem volna szabad rögtönözni. Nem életszerű a szakgimnáziumi diákok számára az ingázást jelölni meg lehetőségként, ha a felvenni kívánt tantárgyat saját iskolájában nem oktatják, mert az még az egyetemi hallgatóknak is próbatétel, ha különböző fakultásokon kell fölvenniük óráikat. Akkor ezt hogy oldaná meg egy gimnazista?

Lehetett sejteni, hogy a tanártüntetések és a kerekasztal-tárgyalások nyomán szervezeti átalakítások várhatók, a Kliket annyi jogos kifogás érte. Most létrejött a „sok kis Klik” rendszere, ami azt jelenti, hogy minden kisebb régióban lesz egy központ, ahhoz tartoznak a környező városok tankerületei. A kecskeméti központ például a saját tankerületén kívül magában foglalja Tiszakécske, Kiskunfélegyháza és Kiskunmajsa városokéit. Budapesten több kerületet összefog egy-egy központ, amelynek élén kinevezett igazgató áll, sokak szerint eltúlzott hatáskörrel. A kormány láthatóan a nagy struktúrák és a még nagyobb strukturális változtatások barátja, miközben a tanárokat strukturálatlan csoportokként kezeli. Kár, mert ez magában hordja az újabb tüntetések lehetőségét. A Klikről a kormány azt gondolta, tulajdonképpen nem volt rossz struktúra, csak egy kicsit nagyra sikerült. Pedig a Klik kifejezetten rossz struktúra volt, mert nem a gyakorlat során lett merev és bürokratikus, hanem mert túl hierarchikus lévén eleve merev és bürokratikus volt.

Magyarországon számos változtatásról az az érzésünk, hogy a félig átgondolás jegyében, afféle csiki-csuki módszerrel történik, mint a malomjátékban. A kisördög azt súgja, hogy centralizálás ide vagy oda, ha eddig tankerületi központok működtek volna, akkor lehet, hogy valaki kitalálja, mégiscsak legyenek az önkormányzatoknál az oktatási intézmények.

S egyszer majd eljön az ideje a vissza-, majd a vissza-visszaváltoztatásnak. Nem azért, mert a régi jó volt, hanem mert az új még rosszabbnak bizonyult. A formális változtatásra jó példa, hogy az eddigi szakközépiskola most már szakgimnázium lesz, ami fából vaskarika, hiszen a gimnázium lényege, hogy nem szakoktatást ad. Hogy a tetejébe megmarad a szakközépiskola kategória, csak ezentúl szakiskolának nevezik, az már a vicc határát súrolja.

Meg kellene végre állapodni egy struktúra mellett, és azt fokonként tökéletesíteni. És tudni kellene, mikor van helye a bizalomnak, s mikor az ellenőrzésnek. És nem nyúlni ahhoz, ami működik. Csak a szilárd, kikristályosodott keretek adnak lehetőséget fantáziadúsan fölépített órák megtartására. Ha a tanárnak a bizonytalanra kell építenie, abból sok jó nem származhat. A tanárnak nem az a szabadság, ha a bizonytalanság nyílt tengerén evezhet, amerre a szeme lát, hanem ha saját iránytűjét használva pontosan tudja, melyik kikötőbe fog eljutni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 01.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »