Európáért – tudatos, szervezett iszlámosítás zajlik

Sokat törtem a fejem, hogy leírjam-e gondolataimat, véleményemet és végül úgy döntöttem, megpróbálom. Mint európai állampolgárt sokmillió társammal együtt, aggaszt és szorongással, félelemmel tölt el, a brüsszeli és a német politikusok, bürokraták tehetetlen határozatlansága, valamint a helyzet súlyosságának téves megítélése. Egy nagy kultúrnemzet szintén ennek adott hangot a „brexit”-tel.

Németország, amely a második hazám, az a nemzet, amely az emberiség képzeletbeli asztalára talán a legtöbbet tette le, mind művészeti, mind pedig tudományos téren. Mivé lett, és még mivé akarják tenni e nagy nemzetet? Ellenőrzött, a politikai érdekeket hűségesen kiszolgáló, „langyos”,  érdektelen, a valóságot feltárni nem képes média uralja az országot. (Ulfkotte: Megvásárolt újságírók). Az EU létrehozásának egyik nagy előnye a vámmentes, határok nélküli Európa mellett, a szabad munkaerőáramlás, ami valóban jó és ésszerű elgondolásnak tűnik. És működik? Miért nem? Például több millió spanyol fiatalnak nincs munkája, mégsem mennek dolgozni a munkaerőhiánnyal küszködő „gazdag” Németországba. Vajon miért? Túl kedvező otthon a munkanélküli segély, vagy a németek fizetnek túl kevés bért?

Szép és tiszteletreméltó a keresztényi szolidaritás, segítőkészség, de vajon nem volt-e szolidáris és keresztényi a magyaroknak a németek irányába tett határbontása? A berlini fal esetében egy olyan kerítés lebontásról volt szó közvetve, amely abnormális módon egy nemzetet, családokat választott ketté. Most pedig ugyanez a Magyarország szálka az EU szemében (szintén kerítésügyben), holott azon kevés nemzetek egyike, amelyek valamilyen módon igyekeztek betartani a Schengeni Egyezményt és kerítések védelmi rendszerével nem csak önmagukat, de a többi európai nemzeteket is védelmezni igyekeztek. Idézet a Schengeni Egyezményből: „A Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy büntetni rendelik a külső határoknak a határátkelőhelyeken kívüli helyeken vagy nem a megállapított nyilvántartási időben történő jogellenes átlépését.” Szerencsére vannak még józanul gondolkodó német és más európai politikusok, akik ezt értékelik! És még valamit tisztelt nyugat-európai vezetők! Magyarországon az átlagfizetés kb. nettó 400-550 Eurónak felel meg havonta, mely jövedelemért szorgalmasan, becsületesen megdolgoznak a magyar polgárok. Ha jól tudom, most Németországban 325 Euro jár egy bevándorlónak, ez egy négytagú család esetében nettó 1300 Euro (plusz egyéb szociális juttatások). Mindezt egy gazdag Németország lehet, hogy az adófizetőire könnyen ráterheli, de ez Magyarországnak szinte megoldhatatlan feladat. Nem is beszélve arról, hogy például egy fél életet végigdolgozó pedagógus házaspár két gyermekkel szintén ennyit vagy inkább ennél kevesebbet visz haza. Hát ezt jól ki tetszettek gondolni!

Nagyon sajnálom, és együtt érzek a hazájukat elhagyni, menekülni kényszerülőkkel, de nagyon sajnálom az itthoni becsülettel dolgozó honfitársaimat is, akik ilyen bérekből kénytelenek életüket rendezni egy olyan országban, melyet évtizedeken át agymosással, gazdasági kizsákmányolással, tudatosan szipolyozott ki és tett tönkre a beteges szovjet-rendszer. Eközben önök békében gyarapodhattak. Éppen, hogy most kezdünk talpra állni, erre jön ez a bevándorlási probléma, melyet ismét másoknak köszönhetünk, nevezetten az önök „Willkommenskultur”-juknak,. Köszönjük! Hát így működik az EU. A betelepítési kvótát hogy gondolják? Önök megtartják Nyugaton azt a kevés diplomást, akik a bevándorlókkal érkeznek (orvosok, mérnökök stb.), mi meg majd közép- és kelet-európai országok megkapjuk a segédmunkásokat, analfabétákat, esetleg betegeket, rokkantakat? Ki dönti ezt el, hol és hogyan? Ezen felül a határok nélküli Európán belül joga van mindenkinek oda menni ahová csak akar, így hát a pl. a Cseh Köztársaságba vagy éppen Magyarországra telepítettek bármikor visszamehetnek a jobb szociális hálóval rendelkező Németországba, mert mondjuk a rokonaik vagy ismerőseik már régebb óta ott élnek éppenséggel egy német nagyvárosba, ahol csábítóan nagy és aktív a muszlim közösség. Ezt még egy esetleges egységes Eu-n belüli segélyezéssel sem lehetne meggátolni. Tehát teljes a fejetlenség, koncepciónélküliség!

További kérdések. Miért éppen nekünk, európaiaknak lenne az erkölcsi kötelességünk ezekről a más kultúrájú, vallású emberekről, menekültekről gondoskodni? Európán belül is létezik több tízmillió ember, akik a szegénységi küszöb alatti életszínvonalon élnek! Hol vannak a dúsgazdag arab testvérek? (Szaúd-Arábia, Omán, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Bahrein, Kuvait). Nem nekik kellene elsősorban a hittestvéreikről gondoskodni? Ilyenkor miért nem jön elő a szenvedélyes, mély vallásosság? A „békés”, háború elől menekülő szegény bevándorlók „mély” vallásosságuk miatt zavaró körülményként élik meg a feszületet és eltüntetését több helyen követelik Európa-szerte.  Vajon hol maradt a békés muszlim világ akkor, amikor 2001. szeptember 11-i barbár merényletekben közel 3000 ártatlan ember esett áldozatul, miért nem mentek ki másnap az utcára százezrével, milliószámra, világszerte a muszlimok, tiltakozván, hogy az ő vallásuk nevében dzsihadista fanatikusok ilyen szörnyűséget nem követhetnek el és ezzel ők nem értenek egyet? Ugyanez a többi terrorakció esetében sem történt meg. (Madrid, London, Párizs, Marseille).  Még az „amerikabarát” Szaúd-Arábia és Törökország sem mozdult meg. Ezzel kapcsolatban engedtessék meg,  hogy személyes elgondolkodtató élményemet elmeséljem.

Kettős állampolgárként 2001-ben Németországban egy nagyvárosban dolgoztam. Munkám révén kb. 40-50 muszlim embert ismerek (törökök, arabok). Én összeszorult torokkal kísértem figyelemmel a tragédiát, nagyon megviselt az ártatlan áldozatok értelmetlen halála és a szörnyű pusztítás. Muszlim kollégáim másnap jókedvűen, derűsen jöttek munkába, egyetlen egy sem tanúsított közülük együttérzést, részvétet, még azok sem, akikről addig elég jó véleményem alakult ki. Volt közülük, aki „tréfásan” odaszólt: „láttad milyen szép fejest ugráltak a toronyból?” És akkor ott a döbbenettől elállt a lélegzetem. Azóta tudom, hogy minden csak felszínes külsőség és őnáluk soha nem tudhatom ki kicsoda, kiben mi lakozik. Finnországi barátom felesége irodavezetőként felvett egy több hónapja segélyen élő muszlim férfit, aki már másnap nem ment munkába, mondván, őneki egy nő nem parancsolhat! Hát ilyenfajta „beilleszkedésre” lehet majd számítani.

A szervezettség méretét illetően az az érzésem, hogy ami itt zajlik, az részben egy kezdődő vallásháború. Ezen megválaszolatlan kérdések és problémák miatt, az európai kultúrát tisztelő és féltő polgárként teljes mértékben egyetértek miniszterelnökünkkel, Orbán Viktorral, ami a bevándorlás- és betelepítési kvóta problémakörét illeti. Az ő politikai válasza a helyes reakció, mert a hatalmas bevándorló tömegből lehetetlen kiszűrni a rossz szándékkal érkezőket és érkezésük módja sem biztató (eldobált okmányok, zöld határ megsértése, agresszív követelések, stb.). Amennyiben 0,5%-os a radikálisok aránya, egymillió bevándorló esetében ez 5000 személyt takar. Félelmetes szám! Itt felhívnám az európai bürokraták és politikusok figyelmét, hogy meghatározó személyként felelősséggel tartoznak nem csak Európa jelenéért, hanem múltjáért és jövőjéért egyaránt. A múlt tisztelete abban nyilvánul meg, hogy Európa nagyjait, akik igazi maradandót alkottak (ők művészek, tudósok, egyes politikusok, államvetetők), ezen személyek munkáit, eredményeit, alkotásait megőrizzék, megvédjék. Bach, Mozart, Beethoven, Brahms, Schumann, Schubert, Mendelssohn, Wagner, Csajkovszkij, Debussy, Ravel, Bartók, Stravinsky, stb.), hogy csak párat említsek a legnagyobb európai zeneszerzők közül. Tudja valaki az európai vezetők közül garantálni, hogy a multikulti beengedésével 100-150 év múlva is hallhatjuk eme óriások műveit a koncerttermekben? Mondjuk, Bach Karácsonyi oratóriumát? Amennyiben lesznek még koncerttermek és lesz még Karácsony!

Véleményem szerint a két világvallás alapjaiban különbözik egymástól. Az egyik békés, megértő „megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel” elvet valló nézet, a másik a „szemet szemért, fogat fogért” törvényt követi. Ezt a kettőt összehozni lehetetlen „fából vaskarika”. Az iszlám kultúrában tekintélyalapú, hierarchikus társadalmak működnek, a demokrácia ismeretlen, elképzelhetetlen. A bazárban is akkor vagy valaki, ha rámenős, erőszakos módon alkuszol, különben kinevetnek. Itt egy tudatos, tervezett és szervezett bevándorlás és iszlámosítás zajlik, ezt észre kellene venni! A háttérben meghúzódó szervező országokat, nemzeteket, amelyek mindezt pénzelik, le kell leplezni!

Beteg az a világ, ahol a vendég diktálja a feltételeket, főleg ha nem a mi meghívásunkra érkeztek. Nyugat-Európa nagyvárosai elszomorító képet kezdenek mutatni, éjszakába nyúlóan céltalanul lődörgő közel-keleti és afrikai fiatalemberek népesítik be a belvárosokat, mely igen nyomasztó és biztonsági szempontból sem elhanyagolható. A mi hazánk ne váljon ilyenné!

Európának buldogokra, nem galambokra lenne szüksége! Isten óvja Európát!

B. Zoltán

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Hírek, Jegyzet, Publicisztika, Valóság


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »