Európa szisztematikus szétverése zajlik

Európa szisztematikus szétverése zajlik

Ha a népszavazásnak nem lesz hatása Brüsszel politikájára, akkor kijelenthetjük: a király meztelen, szó sincs európai demokráciáról.

Példa nélküli lenne, ha sikeres népszavazás esetén, a demokratikus közakarat ilyen egyértelmű kinyilvánítása után Brüsszelben tovább erőltetnék a nemzetállamok alárendelésének politikáját – mondta a Magyar Időknek adott interjújában Kövér László. Az Országgyűlés elnöke szerint Európa gyengítése és szisztematikus szétverése zajlik. Ugyanakkor Magyarország nem érdekelt az Európai Unió felbomlásában, erős Európára van szükség, amely nem létezhet Németország nélkül – hangsúlyozta. Kövér László a 2006. őszi eseményekkel összefüggésben arról is beszélt, hogy tisztességes jogállamban elegendő információ állna rendelkezésre ahhoz, hogy a felelősöket már régen csak rács mögött lehessen látni. A házelnöknek hiányozni fog Schiffer András a közéletből, akinek politikai és emberi tisztességében, a saját hazája iránti elkötelezettségében sosem kételkedett.

– Miben lesz más Magyarország október 3-ától?

– Miben lesz más Magyarország október 3-ától?

– Ami biztos, az az, hogy sikeres népszavazás esetén hazánk európai pozíciói a mostanihoz képest is sokkal erősebbek lesznek, miközben gyengülhet Brüsszel velünk szemben. Ha nemet mondunk a betelepítésre, az egyértelmű felhatalmazást adhat a kormány számára annak a politikának a folytatására, amit a kötelező bevándorlási kvóták elhárítása érdekében eddig is folytatott. Példa nélküli lenne, ha a demokratikus közakarat ilyen egyértelmű kinyilvánítása után Brüsszelben – ahonnan az elmúlt öt-hat évben rendszeresen kaptunk kioktatást a vélt demokráciadeficitünk okán – tovább erőltetnék a nemzetállamok alárendelésének politikáját. Ha a magyar népszavazásnak semmilyen hatása nem lenne Brüsszel politikájára, akkor kijelenthetnénk: a király meztelen, szó sincs semmilyen európai demokráciáról.

– Ami biztos, az az, hogy sikeres népszavazás esetén hazánk európai pozíciói a mostanihoz képest is sokkal erősebbek lesznek, miközben gyengülhet Brüsszel velünk szemben. Ha nemet mondunk a betelepítésre, az egyértelmű felhatalmazást adhat a kormány számára annak a politikának a folytatására, amit a kötelező bevándorlási kvóták elhárítása érdekében eddig is folytatott. Példa nélküli lenne, ha a demokratikus közakarat ilyen egyértelmű kinyilvánítása után Brüsszelben – ahonnan az elmúlt öt-hat évben rendszeresen kaptunk kioktatást a vélt demokráciadeficitünk okán – tovább erőltetnék a nemzetállamok alárendelésének politikáját. Ha a magyar népszavazásnak semmilyen hatása nem lenne Brüsszel politikájára, akkor kijelenthetnénk: a király meztelen, szó sincs semmilyen európai demokráciáról.

– A baloldali ellenzék szerint nem létezik betelepítési kvóta, de azt is mondják, hogy a népszavazással semmit nem tudunk elérni Brüsszelben. Valóban lehet jogi következménye egy eredményes referendumnak?

– A baloldali ellenzék szerint nem létezik betelepítési kvóta, de azt is mondják, hogy a népszavazással semmit nem tudunk elérni Brüsszelben. Valóban lehet jogi következménye egy eredményes referendumnak?

– Éppen a minap hozott az Európai Parlament egy újabb határozatot, amelynek alapján fel akarják gyorsítani a betelepítés végrehajtását, és kifejezetten szankciókkal fenyegetik azokat az országokat, amelyek ebben nem hajlandók közreműködni. Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének ugyan volt egy-két puhább mondata, de aztán nyomban tisztázták is, hogy szó sincs a kvóták visszavonásáról. Akik azt állítják, hogy nincs mi ellen hadakozni, azok vagy teljesen tájékozatlanok, vagy szemenszedett hazugság, amit mondanak.

– Éppen a minap hozott az Európai Parlament egy újabb határozatot, amelynek alapján fel akarják gyorsítani a betelepítés végrehajtását, és kifejezetten szankciókkal fenyegetik azokat az országokat, amelyek ebben nem hajlandók közreműködni. Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének ugyan volt egy-két puhább mondata, de aztán nyomban tisztázták is, hogy szó sincs a kvóták visszavonásáról. Akik azt állítják, hogy nincs mi ellen hadakozni, azok vagy teljesen tájékozatlanok, vagy szemenszedett hazugság, amit mondanak.

– A visegrádi négyek együttműködése látványos az utóbbi időben. Van reális esélye ennek a négy országnak arra, hogy az unió politikáját megváltoztassa, vagy ehhez mindenképp szükség van Németországra?

– A visegrádi négyek együttműködése látványos az utóbbi időben. Van reális esélye ennek a négy országnak arra, hogy az unió politikáját megváltoztassa, vagy ehhez mindenképp szükség van Németországra?

– Szemben a baloldal állításával, miszerint ki akarjuk vinni az EU-ból Magyarországot, mi nem a közösség felbomlásában vagyunk érdekeltek, hanem éppen fordítva: olyan erős Európai Unióban, amelyben hazánk még erősebbé tud válni. Ebben Németországot partnernek tekintjük, nélkülük nincs erős Európa. Nekünk az a problémánk Európával, hogy túlságosan gyenge. Utóbbit pedig azzal igyekszik palástolni, hogy az európai bürokrácia maga próbál gyakorlatilag kézi vezérléssel politikát csinálni még a tagállamokban is, olyan kérdésekben is állást foglalva, illetve beavatkozva, melyekben nincs kompetenciája. Mindez sérti a szubszidiaritás alapelvét, aminek mentén az EU létrejött. A közép-európai országok a rendezett gazdasági helyzetükkel, a dinamikus növekedéssel, illetve a határok együttes erővel történő megvédésével olyan tekintélyt szereztek, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A nyugat-európai államok nem szoríthatnak bele minket egy olyan helyzetbe, amibe ők – egy elhibázott politika eredményeként – saját döntéseik révén kerültek. Itt már nemcsak a tömeges migráció okozta gazdasági terhekről, szociális problémákról, biztonsági veszélyeztetettségről, s a mindezek eredményeképpen fokozódó politikai feszültségekről van szó, hanem Európa mibenlétéről és civilizációnk jövőjéről.

– Szemben a baloldal állításával, miszerint ki akarjuk vinni az EU-ból Magyarországot, mi nem a közösség felbomlásában vagyunk érdekeltek, hanem éppen fordítva: olyan erős Európai Unióban, amelyben hazánk még erősebbé tud válni. Ebben Németországot partnernek tekintjük, nélkülük nincs erős Európa. Nekünk az a problémánk Európával, hogy túlságosan gyenge. Utóbbit pedig azzal igyekszik palástolni, hogy az európai bürokrácia maga próbál gyakorlatilag kézi vezérléssel politikát csinálni még a tagállamokban is, olyan kérdésekben is állást foglalva, illetve beavatkozva, melyekben nincs kompetenciája. Mindez sérti a szubszidiaritás alapelvét, aminek mentén az EU létrejött. A közép-európai országok a rendezett gazdasági helyzetükkel, a dinamikus növekedéssel, illetve a határok együttes erővel történő megvédésével olyan tekintélyt szereztek, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A nyugat-európai államok nem szoríthatnak bele minket egy olyan helyzetbe, amibe ők – egy elhibázott politika eredményeként – saját döntéseik révén kerültek. Itt már nemcsak a tömeges migráció okozta gazdasági terhekről, szociális problémákról, biztonsági veszélyeztetettségről, s a mindezek eredményeképpen fokozódó politikai feszültségekről van szó, hanem Európa mibenlétéről és civilizációnk jövőjéről.

– Brüsszelből azzal válaszolnak erre az érvelésre, hogy az uniós csatlakozás nemcsak jogokkal, hanem kötelességgel is jár, ezért Magyarországnak is ki kell vennie a részét a migrációs kihívás kezeléséből.

– Brüsszelből azzal válaszolnak erre az érvelésre, hogy az uniós csatlakozás nemcsak jogokkal, hanem kötelességgel is jár, ezért Magyarországnak is ki kell vennie a részét a migrációs kihívás kezeléséből.

– Magyarország teljesíti a menekültügyi egyezményekből fakadó kötelezettségeit éppúgy, mint a határvédelemre vonatkozóan a schengeni szerződéshez történő csatlakozáskor tett vállalásait. Hazánk a kormány és az Országgyűlés döntéseinek eredményeképpen a migrációval összefüggésben fellépő többletkiadásokat, illetve a humanitárius célú támogatásokat és felajánlásokat tekintve 2015-ben, illetve 2016-ban költségvetéséből körülbelül 530 millió eurót fordít a válság kezelésére, amihez az unió egyes politikusai csak gorombáskodással tudtak hozzájárulni. Ez az összeg nem tartalmazza a nemzetközi katonai koalícióban való iraki részvételünk költségeit. Mi a szuverenitásunk egy részét együttesen gyakorló egyenrangú államok közös Európájához csatlakoztunk, nem egy Brüsszelből vezényelt föderális államhoz. Arról pedig végképp nem volt szó, hogy Európa keresztény kultúrájú őslakosságát le kellene cserélni egy gyökértelenné tett, kultúrájától megfosztott és szabadon manipulálható népességre, amihez nagyon jó eszköznek mutatkozik a tömeges betelepítés.

– Magyarország teljesíti a menekültügyi egyezményekből fakadó kötelezettségeit éppúgy, mint a határvédelemre vonatkozóan a schengeni szerződéshez történő csatlakozáskor tett vállalásait. Hazánk a kormány és az Országgyűlés döntéseinek eredményeképpen a migrációval összefüggésben fellépő többletkiadásokat, illetve a humanitárius célú támogatásokat és felajánlásokat tekintve 2015-ben, illetve 2016-ban költségvetéséből körülbelül 530 millió eurót fordít a válság kezelésére, amihez az unió egyes politikusai csak gorombáskodással tudtak hozzájárulni. Ez az összeg nem tartalmazza a nemzetközi katonai koalícióban való iraki részvételünk költségeit. Mi a szuverenitásunk egy részét együttesen gyakorló egyenrangú államok közös Európájához csatlakoztunk, nem egy Brüsszelből vezényelt föderális államhoz. Arról pedig végképp nem volt szó, hogy Európa keresztény kultúrájú őslakosságát le kellene cserélni egy gyökértelenné tett, kultúrájától megfosztott és szabadon manipulálható népességre, amihez nagyon jó eszköznek mutatkozik a tömeges betelepítés.

– Azok a baloldali politikusok, akik a bevándorlást szorgalmazzák, komolyan gondolják, hogy ez üdvözítő lesz Európának, vagy – Orbán Viktor miniszterelnök szavaival élve – nihilisták?

– Azok a baloldali politikusok, akik a bevándorlást szorgalmazzák, komolyan gondolják, hogy ez üdvözítő lesz Európának, vagy – Orbán Viktor miniszterelnök szavaival élve – nihilisták?

– Egy részük szerintem valóban nihilista. Túl azon, hogy semmiféle értékrendjük nincs, egyfajta perverz öngyűlölet munkál bennük, gondolok itt elsősorban bizonyos liberális, zöld és egyéb baloldali politikusokra az Európai Parlamentben. Ők a hasznos idióták azoknak a nézőpontjából, akik tudatosan verik szét az európai nemzetállami rendszert. Mások mellett én is élek azzal a gyanúperrel, hogy ezeket az embereket valakik mozgatják, akik az európai érdekeken túlmutató, konkrét politikai tervet hajtanak végre, azaz megvásárolt politikusok, akik nem az európai polgárokat szolgálják.

– Egy részük szerintem valóban nihilista. Túl azon, hogy semmiféle értékrendjük nincs, egyfajta perverz öngyűlölet munkál bennük, gondolok itt elsősorban bizonyos liberális, zöld és egyéb baloldali politikusokra az Európai Parlamentben. Ők a hasznos idióták azoknak a nézőpontjából, akik tudatosan verik szét az európai nemzetállami rendszert. Mások mellett én is élek azzal a gyanúperrel, hogy ezeket az embereket valakik mozgatják, akik az európai érdekeken túlmutató, konkrét politikai tervet hajtanak végre, azaz megvásárolt politikusok, akik nem az európai polgárokat szolgálják.

– Kik lehetnek a megbízóik?

– Kik lehetnek a megbízóik?

– Ezzel kapcsolatban érdekes kérdés, hogy vajon miért hallgatják meg az Európai Parlamentben Soros Györgyöt. Ha az lenne a magyarázat, hogy ő egy befolyásos milliárdos, ilyen személyiségből van még jó néhány a világban. Nyilvánvaló, hogy itt Európa gyengítése és szisztematikus szétverése zajlik, aminek ráadásul nem a migránsválság az első eleme. Ne felejtsük el, hogy az ukrán válságot sem önerőből hozta össze Európa. Vannak, akik eldicsekedtek azzal, hogy több milliárd dollárt fektettek ebbe a „projektbe”.

– Ezzel kapcsolatban érdekes kérdés, hogy vajon miért hallgatják meg az Európai Parlamentben Soros Györgyöt. Ha az lenne a magyarázat, hogy ő egy befolyásos milliárdos, ilyen személyiségből van még jó néhány a világban. Nyilvánvaló, hogy itt Európa gyengítése és szisztematikus szétverése zajlik, aminek ráadásul nem a migránsválság az első eleme. Ne felejtsük el, hogy az ukrán válságot sem önerőből hozta össze Európa. Vannak, akik eldicsekedtek azzal, hogy több milliárd dollárt fektettek ebbe a „projektbe”.

– Kijelenthető, hogy az USA áll Európa gyengítése mögött, vagy egy bizonyos amerikai érdekcsoportról van szó?

– Kijelenthető, hogy az USA áll Európa gyengítése mögött, vagy egy bizonyos amerikai érdekcsoportról van szó?

– Vannak olyan erők a világban, amelyeknek egy erős, emancipált Európa nem áll érdekükben. Az Európai Unió az ezredforduló időszakában meghirdette azt a programot, aminek az euró mint közös világpénz éppúgy eleme volt, mint az európai gazdaság versenyképessé tétele, a közös európai haderő, s az önálló szerepvállalás a geopolitikában. Ha megnézzük, hogy hol tart ma Európa, azt látjuk, hogy soha nem volt olyan gyenge, mint most. Politikailag gyakorlatilag szétesett, katonai kiszolgáltatottsága nő, a keleti határvidékein nem tudja a saját befolyását érvényesíteni, déli határait nem képes megvédeni, az euróövezet tartós válsággal küszködik.

– Vannak olyan erők a világban, amelyeknek egy erős, emancipált Európa nem áll érdekükben. Az Európai Unió az ezredforduló időszakában meghirdette azt a programot, aminek az euró mint közös világpénz éppúgy eleme volt, mint az európai gazdaság versenyképessé tétele, a közös európai haderő, s az önálló szerepvállalás a geopolitikában. Ha megnézzük, hogy hol tart ma Európa, azt látjuk, hogy soha nem volt olyan gyenge, mint most. Politikailag gyakorlatilag szétesett, katonai kiszolgáltatottsága nő, a keleti határvidékein nem tudja a saját befolyását érvényesíteni, déli határait nem képes megvédeni, az euróövezet tartós válsággal küszködik.

– Együtt lehet tartani ebben a helyzetben az Európai Uniót? Vissza lehet térni még a helyes útra?

– Együtt lehet tartani ebben a helyzetben az Európai Uniót? Vissza lehet térni még a helyes útra?

– Nincs alternatíva. Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor az európai országok érdekérvényesítő képessége még kisebb lesz a világpolitikában, mint most. Az Európai Unióra szükség van, mi több, előre kellene menekülni, folytatni kellene a balkáni bővítés folyamatát. Vissza kell állítani az egyensúlyt a nemzetállami és a brüsszeli döntéshozatal között. Az Európai Bizottságot vissza kell szorítani arra, hogy a közösen elfogadott jogszabályok végrehajtásának őre legyen, ne pedig egyfajta „politbüró”, amelyről sok kelet-közép-európai embernek az a kínos érzése támad, hogy ehhez hasonlót már látott és tapasztalt – egy másik unióban.

– Nincs alternatíva. Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor az európai országok érdekérvényesítő képessége még kisebb lesz a világpolitikában, mint most. Az Európai Unióra szükség van, mi több, előre kellene menekülni, folytatni kellene a balkáni bővítés folyamatát. Vissza kell állítani az egyensúlyt a nemzetállami és a brüsszeli döntéshozatal között. Az Európai Bizottságot vissza kell szorítani arra, hogy a közösen elfogadott jogszabályok végrehajtásának őre legyen, ne pedig egyfajta „politbüró”, amelyről sok kelet-közép-európai embernek az a kínos érzése támad, hogy ehhez hasonlót már látott és tapasztalt – egy másik unióban.

– A napokban egy fórumon beszélt a németországi bevándorlók integrációjának kudarcáról, amire példaként azt említette, hogy Mesut Özil tüntetőleg nem énekli a német himnuszt a labdarúgó-válogatott mérkőzéseinek kezdetén. Az interneten ugyanakkor elérhető olyan, az 1974-es világbajnokságon készült videó, amelyen az akkori német focisták sem énekelték a himnuszt. Ők sem voltak eléggé elkötelezettek a hazájuk iránt?

– A napokban egy fórumon beszélt a németországi bevándorlók integrációjának kudarcáról, amire példaként azt említette, hogy Mesut Özil tüntetőleg nem énekli a német himnuszt a labdarúgó-válogatott mérkőzéseinek kezdetén. Az interneten ugyanakkor elérhető olyan, az 1974-es világbajnokságon készült videó, amelyen az akkori német focisták sem énekelték a himnuszt. Ők sem voltak eléggé elkötelezettek a hazájuk iránt?

– Szerintem nehéz tagadni, hogy 1954 óta a német focisikereknek van kapcsolódásuk a második világháborút követően kérdőjelessé vált német nemzeti önazonossághoz. Ahogy nekünk a sztálinizmus börtönében a nemzeti diadal régen nem érzett ízét adhatta volna a berni győzelem, úgy lett a németek számára az első alkalom, hogy német mivoltukra ne szégyennel kelljen gondolniuk, hanem tehessék azt egészséges büszkeséggel. Azt, hogy e tekintetben még ma sincsen minden rendben, mutatja az a hozzáállás, amit a legutóbbi Európa-bajnokság előtt fogalmazott meg az egyik német baloldali párt egyik tartományi ifjúsági szervezete: szerintük német zászlókkal szurkolni a német csapatnak már maga a soviniszta kirekesztés! Szívesen érvelnék az idézett kijelentésem tarthatósága mellett, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy miközben szinte kötelező államvallássá tették a feltétel nélküli és határtalan toleranciát, azonközben egy felmérés szerint a Németországban élő törökök harminc százaléka egyáltalán nem akar integrálódni, negyvenhét százaléka számára a vallásuk parancsolatainak betartása fontosabb, mint a német törvények követése, és hét százalékuk az iszlám erőszakos terjesztését is elfogadhatónak tartja. Ezek a németországi török társadalom párhuzamosságáról árulkodó jelek, amelyek olyan kockázatokat rejtenek magukban, amelyeket normális, konszolidált gazdasági, szociális és politikai viszonyok között talán lehet kezelni, de abban a pillanatban, ahogy ez az egyensúly egy kicsit megbomlik, óriási veszélyt jelentenek. Mindezt még a Willkommenskulturral tetézni felér egy kollektív öngyilkossági kísérlettel.

– Szerintem nehéz tagadni, hogy 1954 óta a német focisikereknek van kapcsolódásuk a második világháborút követően kérdőjelessé vált német nemzeti önazonossághoz. Ahogy nekünk a sztálinizmus börtönében a nemzeti diadal régen nem érzett ízét adhatta volna a berni győzelem, úgy lett a németek számára az első alkalom, hogy német mivoltukra ne szégyennel kelljen gondolniuk, hanem tehessék azt egészséges büszkeséggel. Azt, hogy e tekintetben még ma sincsen minden rendben, mutatja az a hozzáállás, amit a legutóbbi Európa-bajnokság előtt fogalmazott meg az egyik német baloldali párt egyik tartományi ifjúsági szervezete: szerintük német zászlókkal szurkolni a német csapatnak már maga a soviniszta kirekesztés! Szívesen érvelnék az idézett kijelentésem tarthatósága mellett, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy miközben szinte kötelező államvallássá tették a feltétel nélküli és határtalan toleranciát, azonközben egy felmérés szerint a Németországban élő törökök harminc százaléka egyáltalán nem akar integrálódni, negyvenhét százaléka számára a vallásuk parancsolatainak betartása fontosabb, mint a német törvények követése, és hét százalékuk az iszlám erőszakos terjesztését is elfogadhatónak tartja. Ezek a németországi török társadalom párhuzamosságáról árulkodó jelek, amelyek olyan kockázatokat rejtenek magukban, amelyeket normális, konszolidált gazdasági, szociális és politikai viszonyok között talán lehet kezelni, de abban a pillanatban, ahogy ez az egyensúly egy kicsit megbomlik, óriási veszélyt jelentenek. Mindezt még a Willkommenskulturral tetézni felér egy kollektív öngyilkossági kísérlettel.

– Mégis sok nyugati politikus gondolja még mindig azt, hogy a bevándorlás és a multikulturalizmus kifejezetten szükséges és jó.

– Mégis sok nyugati politikus gondolja még mindig azt, hogy a bevándorlás és a multikulturalizmus kifejezetten szükséges és jó.

– Nyugat-európai barátainknak joguk van ahhoz, hogy ragaszkodjanak a multikulti üdvözítő voltába vetett hitükhöz, de el kell fogadniuk, hogy mi, kelet-közép-európaiak ezt nem osztjuk. Meg kell érteniük: a mi elmúlt több mint ötszáz évünk nem a gyarmatbirodalmak építéséről, az expanzióról szólt, hanem a puszta létünk és önazonosságunk – nyelvünk, hitünk, kultúránk – védelméről. Mi több: azt gondoltuk 1456-ban éppúgy, mint hatvan évvel ezelőtt, hogy az egész keresztény Európa szabadságáért is harcolunk. Most meg azt mondják, hogy balekok voltunk, az egész a semmiért történt, és ha nem hagyjuk abba a hülyéskedést, akkor nemcsak tiszteletet, de pénzt sem kapunk? Közben saját választóikra sem nagyon figyelnek, pedig az Egyesült Királyságtól Hollandián, Franciaországon és a német tartományokon át Ausztriáig a különböző népszavazások és választások a politikai elitbe és az intézményrendszerbe vetett bizalom vészes apadásáról szólnak.

– Nyugat-európai barátainknak joguk van ahhoz, hogy ragaszkodjanak a multikulti üdvözítő voltába vetett hitükhöz, de el kell fogadniuk, hogy mi, kelet-közép-európaiak ezt nem osztjuk. Meg kell érteniük: a mi elmúlt több mint ötszáz évünk nem a gyarmatbirodalmak építéséről, az expanzióról szólt, hanem a puszta létünk és önazonosságunk – nyelvünk, hitünk, kultúránk – védelméről. Mi több: azt gondoltuk 1456-ban éppúgy, mint hatvan évvel ezelőtt, hogy az egész keresztény Európa szabadságáért is harcolunk. Most meg azt mondják, hogy balekok voltunk, az egész a semmiért történt, és ha nem hagyjuk abba a hülyéskedést, akkor nemcsak tiszteletet, de pénzt sem kapunk? Közben saját választóikra sem nagyon figyelnek, pedig az Egyesült Királyságtól Hollandián, Franciaországon és a német tartományokon át Ausztriáig a különböző népszavazások és választások a politikai elitbe és az intézményrendszerbe vetett bizalom vészes apadásáról szólnak.

 
– A bizalmi válságot említve eszünkbe juthat egy aktuális évforduló, 2006. szeptember 17-e. Tíz éve ekkor került nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde. Hogyan emlékszik vissza arra a napra?
 
– Otthon voltam, és nem hallgattam rádiót, nem néztem televíziót, egy telefonhívásból értesültem arról, ami történt, és csak onnantól kapcsolódtam be a híradásokba. Az volt az első gondolatom, hogy Gyurcsány Ferenc másnap le fog mondani, majd pedig az MSZP kormányzása is tarthatatlanná válik, ezért – ahogy egy demokráciában szokás – néhány hónapnyi vergődés után kiírják az időközi parlamenti választást. Az első bizonytalan érzésem akkor volt, amikor láttam Gyurcsány Ferenc higgadt és lendületes nyilatkozatát, amikor látszólag meglepetéssel értesült arról, hogy kiszivárogtatták a beszédét. Érzékelhető volt, hogy készült erre a pillanatra. Később, amikor eljutottunk az MTV-székház ostromáig, és élő adásban láttuk azt a rettenetet, aminek csak a Jóisten akaratából nem lett emberhalál a vége, akkor világossá vált: egy kormányzati színjáték és provokáció zajlik.
 
– Mire alapozza ezt a megállapítást?
 
– Jól látszott, hogy megpróbáltak olyan állapotokat kialakítani Magyarországon, amelyek alapot adhattak volna egy keményebb, akár jogi fellépésre is a társadalommal szemben. Gyurcsány a megszűnt társadalmi támogatottsága helyett egy másfajta legitimációt akart teremteni arra, hogy továbbra is megtartsa a kormányrudat, korlátozhassa az ellenzék mozgásterét vagy adott esetben a társadalom szabadságjogait. Összeesküvés zajlott Magyarországon, amiben az akkori állami erőszakszervezeteket – ideértve a titkos-szolgálatokat is – az akkori parancsnokaikon keresztül kézi vezérléssel előre megfontoltan használták fel a helyzet manipulálására.
 
– Miért nem sikerült megtalálni és elszámoltatni a felelősöket a mai napig sem?
 
– Szerintem egy tisztességes jogállamban elegendő információ állna rendelkezésre ahhoz, hogy a felelősöket már régen csak rács mögött lehessen látni. Magyarország jogállamiságával tehát ilyen szempontból vannak problémák, de nem úgy, ahogyan azt a baloldalon meg Brüsszelben látják.
 
– Gyurcsány Ferenc viszont azt állítja, a Fidesz áll az őszödi beszéd kiszivárogtatása utáni zavargások mögött.
 
– Ez a klasszikus bolsevista tempó, amikor megvádolják az ellenfelet azzal, amit egyébként ők maguk követnek el, annak érdekében, hogy ezeket a vádakat alkalmazva az ellenfelet diszkreditálják. A valóság ezzel szemben az, hogy a titkosszolgálatokat teljesen nyilvánvalóan arra próbálták felhasználni, hogy azt a koncepciót, amely alapot adhat az ellenzékkel szembeni fellépésre, a jogállam szűkítésére, adott esetben egy rendkívüli állapot bevezetésére, próbálják meg tényekkel megalapozni. Jelesül azt, hogy a Fidesz árnyékállamot működtet, behatolt az államapparátusba, illetve összejátszik a szélsőjobboldallal, a rendszerellenes tüntetőkkel. Mindezt azok után, hogy az őszödi beszéd szerint a 2006-os választásokat elcsalták, hazudtak, nem kormányoztak és ezzel tönkretették az országot.
 
– Miért nem történt meg a felelősségre vonás és az elszámoltatás mindezekért?
 
– Egy jogállamban a kormánynak addig van mozgástere, ameddig a nyomozó hatóságok felett irányítási jogosultsággal rendelkezik. Miután az eljárások átkerülnek az ügyészséghez, majd tovább a bírósághoz, a kormányzatnak nincs további hatása rájuk. Így megtörtént, hogy például a tábornokper néven elhíresült korrupciós ügyben nyilvánvaló beismerő vallomásokat negligált a bíróság, és mondta ki a vádlottak felmentését. Egy-két kivételtől eltekintve kudarcba fulladt a 2006-os brutális rendőri akciók miatt indult felelősségre vonás éppúgy, mint a titkosszolgálatok vezetőinek a teljesen nyilvánvaló, hazaárulás-számba menő cselekedetei miatt indult jogi számonkérési kísérlet is, hogy a Biszku-perként címzett arcpirító bohózatról ne is beszéljünk.
 
– A miniszterelnök Kötcsén a Polgári Pikniken többek között arról is beszélt, hogy az elmúlt hat évben nem fordítottak kellő energiát a politikai gondolkodás megújítására. Konkrétan mi az, amin változtatni kell?
 
– A rendszerváltozást megelőzően a diktatúra miatt, utána pedig a liberális hegemóniájú politika hatására az emberek az államot az állampolgár ellenségének tekintették, amitől félni kell, és erkölcsileg helyes, ha kijátsszuk. Tulajdonképpen a migránsválság mutatta meg először világosan az állampolgároknak is, hogy rá vannak szorulva a saját államuk általi védelemre. Ez a veszélyhelyzet ugyanakkor kiváló alkalmat ad arra, hogy közösen nyissunk egy új gondolati pályát államról, nemzetről. Meg kell próbálni helyreállítani az egyensúlyt az egyén és a közösség, a szabadság és a rend, a jogok és a kötelezettségek viszonyában. A ma felnövekvő generációkban is el kell ültetni a nemzethez tartozás érzését, az önmagunkért és másokért való felelősségvállalás képességét, használva az oktatási rendszer és a média adta lehetőségeket. „Az állam én vagyok” – szólt az abszolutizmus önmegfogalmazása. Egy demokráciában az állam mi, választópolgárok vagyunk. Akkor is, ha választottjaink néha kudarcot vallanak.
 
– Az állam iránti bizalom szempontjából komoly károkat okoz, ha az emberek állandóan azt hallják, a kormány és általában a politika korrupt. Elegendő-e kinyilvánítani azt, hogy a Fideszben zéró tolerancia van a korrupcióval szemben, miközben egyes képviselőivel szemben is felvetődött a visszaélés gyanúja?
 
– Mindenkinek vállalnia kell a felelősséget saját tetteiért, a független igaz-ságszolgáltatásnak pedig végeznie kell a munkáját. De a demokráciának van egy sajnálatos, önsorsrontó vonása: a szembenálló felek közötti olyan versennyé vált, amelyben egyre kevésbé érvényesülnek a küzdelmet korlátozó játékszabályok, mivel egyre kevesebb a felek körében elfogadott közös érték. Ha nem vigyázunk, ketrecharccá züllik a politika – nem csak nálunk –, amivel szemben hovatovább már nem is érdemes erkölcsi elvárásokat támasztani. Ha a politika az emberek és közösségeik boldogulásáról szól, a sajtó a tényeket és az összefüggéseket akarja feltárni, nem pedig az általa nem preferált politikai oldalt lejáratni, az igazságszolgáltatás legalább jogot szolgáltat, ha igazságot nem is tud mindig – akkor talán fenntartható a közbizalomnak a demokrácia működéséhez szükséges minimális szintje.
 
– Korábban azt mondta, hogy a Jobbikban vannak olyan képviselők, akik mentálisan nem nőttek fel a parlamenti munkához. Mit gondol most a pártról?
 
– A helyzet sokat javult, ez bizonyára összefüggésben van azzal, hogy a Jobbik célként tűzte ki a néppártosodást, és utóbbival nem férnek össze bizonyos radikális futballszurkolói attitűdök. Ezenkívül a parlament létszáma lecsökkent, ami önmagában is fegyelmező erővel bír, nagyobb tömegben könnyebb felelőtlenül viselkedni. Egy demokráciában a politikai élet egymással szemben álló szereplői között kell hogy legyen egy közös nevező, értékalap, kell hogy legyenek közösen elismert írott vagy íratlan viselkedési szabályok. Ezeket a szabályokat húsz éven keresztül az „ádáz gyűlölettel” egymással szembeforduló bal- és jobboldal – még a valódi közös értékalap hiányában is – betartotta. 2010-ben a Jobbik és az LMP belépésére volt szükség ahhoz, hogy többé ne érvényesüljenek. Ezért kellett rigorózusabb házszabályt alkotni.
 
– Schiffer András hiányozni fog a politikából?
 
– Nekem hiányozni fog. Ezzel a kijelentéssel persze nem akarom diszkreditálni a pártját és őt sem. Schiffer Andrással nagyon súlyos politikai, és az LMP egyes akciói nyomán Strasbourgig elmenő jogi vitáink voltak. Ugyanakkor politikai és emberi tisztességében, a saját hazája iránti elkötelezettségében sosem kételkedtem, amit sok ellenzéki képviselő esetében nem mondhatok el.
 
– A kormányzás félidejénél járnak. Hogyan értékeli az eddigi időszakot, és mi a legfontosabb teendő még a hátralévő időben?
 
– Az első időszakban egy akut, összetett, az ország összeomlásával fenyegető válság elhárítása volt a feladatunk. 2014-ig elvégeztük a munka nagy részét. Világos volt ugyanakkor, hogy a nehezebb feladat, vagyis az ország – az emberek többsége számára is érzékelhető eredményeket hozó – tartós emelkedő pályára állítása 2014 után jön. E tekintetben a számok ugyan biztatóak, de a teendők még sorjáznak. A kormány célul tűzte ki, hogy az uniós források 60 százalékát a kis- és közepes vállalkozások megerősítésére, a magyar gazdaság feltőkésítésére fordítsa annak érdekében, hogy akkor is működőképes legyen, ha az uniós források elapadnak. A másik sürgető feladat a magyar társadalmat olyan állapotba hozni, hogy a családalapítást tervező fiataloknak ne anyagi megfontolásból kelljen dönteni arról, hány gyermeket vállalnak. El kell érni, hogy pozitív jövőt felmutató vágyaiknak megfelelően lehessen legalább 2, de inkább 3 vagy 4 gyermekük. Ha nem tudjuk a demográfiai folyamatokat megváltoztatni, akkor a politika és mindaz, amit az elmúlt majd három évtizedben csináltunk, úgy, ahogy van, értelmetlenné válik.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »