"Európa, neked annyi" – olvasónk kiskunhalasi élményei

Kiskunhalas, Tesco, este 6 óra, kb. 30 fok napon. A bejárat melletti padon kb. 8-10 ember ül… Közülük többen tetőtől talpig beöltözve csadorba vagy burkába, vagy minek hívják… Elkendőzött arccal. Jó esetben nők, ezt azonban a 3cm*12cm-es szemrésből nehéz megállapítani.

Büdösek… Szó szerint, 3 méterről megcsap a szag… A fotocellás ajtó bal oldalán egy kb. 13-14 éves lány, nem tudom, hogy hívják a fején lévő valamit, neki már 6cm*12cm jut az arcából a külvilágnak. Hosszú ujjú póló, melegítőnadrág, kendővel rákötözve egy pár hónapos csecsemő. Beljebb érve mindenféle munka elől menekült külföldi emberke…

Tesco, étterem: 6 fő a pultnál. Aranygyűrűk, nyakláncok, aranyozott Samsung okostelefon, euróköteg a kézben. Egy fedetlen lány arabul messengerezik… nem ír, fennhangon hangrögzít, küld, majd hallgatja a választ. Több asztalnál kis csoportok ülnek. Koszosan, büdösen…

Rajtunk kívül csak a kiszolgáló személyzet magyar. Egy kamasz elkezd valamit nekem magyarázni arabul, miközben fizetek, a többiek meg méltatlankodó arccal nem értik, hogy én miért nem értem. Közben az egyik asztalnál két 16-18 éves f@szkalap nyíltan stírölgeti a 7 hónapos terhes feleségemet… Leülünk, és jön az elgondolkodtató rész: ketten egy mögöttes asztalnál bámulnak, és megjegyzéseket tesznek, miközben az egyik mély megvetéssel az arcán, összehúzott szemmel bámul, miközben ennék. A szemembe… úgy, ahogyan annak idején a fogvatartott cigó nézegetett smasszer koromban…

A gyerekem el akar menni az asztaltól, szaladgálni, ahogy máskor szokott. Most nem engedem… Isten tudja, milyen kórokozókat hordoznak, amiket a mi immunrendszerünk hírből sem ismer. Szívem szerint ütnék… De úgyis én járnám meg… Inkább megyünk. Megszűnt az a biztonságérzetem, ami eddig volt. Európa, neked annyi…


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »