Esti mese – A pelikánmadár I. rész

Esti mese – A pelikánmadár I. rész

Élt egyszer egy király. Ennek a királynak az egyik szeme mindig sírt, a másik meg nevetett.

Volt egy gyönyörűséges szép lánya. Azt mondja egyszer az apjának:

– Édesapám, úgy furcsállom a maga szemét. Mondja már meg, miért sír az egyik, miélrt nevet a másik!

– Hej, édes lányom, sokan megkérdezték már ezt, de senkinek meg nem mondtam.

– Mondja meg nekem, lelkem, drága jó apám!

Olyan szépen kérte az édesapját, hogy az végül kötélnek állt.

– Édes lányom, volt nekem egy pelikánmadaram. Míg annak az énekét hallottam, nem öregedtem, nem volt se búm, se bánatom. De ez a pelikánmadár úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Bejártam érte az egész világot, rengeteg országot, de sehol senki nem tudott a madárról. Azért sír az egyik szemem. A másik meg azért nevet, mert bejártam nagyon sok országot, de hozzád hasonló szép lányt sehol nem láttam.

– No, ha nem látott, édesapám, nem is megyek addig férjhez, míg valaki nem hozza édesapám elé azt a pelikánmadarat.


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »