És Ön milyen nemzetiségű nem szeretne lenni?

És Ön milyen nemzetiségű nem szeretne lenni?

Kisvideóban hirdeti egy utazási honlap a nyitott elme és a befogadás kultúráját – érthető okokból, hiszen ez jó árukapcsolás az utazáshoz. Kár, hogy üzenetükben laikus szemmel is sántít valami, amikor DNS-vizsgálat alapján sokkolják az öntudatos kurd lányt azzal, hogy „török génjei” vannak, vagy a németeket utáló brit férfit azzal, hogy öt százalékban német.

Német, török, francia – ilyen válaszokat adtak a The DNA Journey (a DNS-kaland) című kisfilm szereplői arra a kérdésre, hogy milyen nemzetiségűek nem szeretnének lenni. A videóban büszke brit, kolumbiai, kurd, bangladesi és francia átlagemberek vállalták be, hogy DNS-tesztnek vetik alá magukat, amelytől nem is vártak mást, mint hogy megerősítse őket „tiszta származásuk” tudatában.

Két hét múlva pedig könnyek között olvassák fel az eredményeket: a francia nő 32 százaléknyi brit őst tudhat magáénak, a kolumbiai srácról kiderül, hogy kelet-európai felmenői is vannak, a németeket utáló brit férfi öt százalékban német, a kurd lány pedig megtudja, hogy az általa utált törökök genetikai állományát is hordozza – menten egymás nyakába is borulnak egy török sráccal, akit az eredményeket közlők a lány unokatestvérének mondanak. A didaktikus kisfilm konklúzióját is kimondják a szereplők: ha többen tudnánk, hogy mennyi közös van bennünk, kevesebb lenne a háború és a szélsőségesség.

Az egésszel egyébként csak két apró probléma van: egyrészt, hogy a videó valójában egy dán utazási honlap, a Momondo reklámja, amelyben a kutatók szerepében tetszelgő férfi és nő – mint ahogy a Válasz.hu rávilágít – ugyanúgy lehet felbérelt színész, mint valódi szakember, ahogy a résztvevők is. Másrészt pedig, hogy

a DNS-kutatások  mai tudásunk szerint nem alkalmasak arra, hogy megállapítsák valakinek a nemzetiségét

Ezt Falus András Széchenyi-díjas immunológus is megerősítette nekünk. Mint mondta, maga a filmen látott módszer – azaz DNS-minta vétele a köpetben lévő szájnyálkahártyából – valóban létezik, és az is igaz, hogy előfordulnak olyan populációk, amelyekben bizonyos genetikai együttállások gyakoribbak, mint másokban.

Az efféle mérések valamelyest alkalmasak lehetnek bizonyos betegségek, például Alzheimer-kór, szívinfarktus, tüdőrák, cukorbetegség rizikófaktorának mérésére, de még ebben sem igazán pontosak – csak annyit mutatnak meg, hogy például az illetőnek az átlagos 5 helyett, mondjuk, 8 százaléknyi hajlama van egy adott megbetegedésre. Logikus tehát, hogy az efféle DNS-mintákból szinte lehetetlen etnikai hovatartozásra következtetni.

Legfeljebb annyit tudnak megállapítani az erre a célra a komolyabb vállalkozásoknál használt haplocsoportos vizsgálatokkal, hogy az illető genomjának 30 millió pontmutációjából néhány inkább hispán, afroamerikai, orientál vagy kaukazoid jellemzőket mutat. De Falus szerint ebben is nagyon nagy átfedések vannak, tehát ez alapján kijelenteni valakiről, hogy ennyi vagy annyi százalékban brit, abszolút felelőtlenség, a tudomány pedig egyáltalán nem tartja relevánsnak az efféle következtetéseket.

Igény persze van rá, nem véletlenül virágzott egy magukat genetikusoknak mondó társaság ősmagyar géneket kutató, áltudományos mozgalma, ahogy olyanok is voltak, akik a „zsidó gén” kimutatását ígérték egy vizsgálat segítségével.

Mire jó ez?

Mindenesetre megkerestük a Momondót, hogy meséljen arról, kik és pontosan milyen módszerekkel végezték a kutatást vagy hogy hogyan határozták meg az etnicitást, de kérdéseinkre eddig nem kaptunk választ.

Hogy mégis mi értelme volt akkor ennek a videónak? Egyrészt természetesen a reklám: meglehetősen sikeres vírusvideó lett, eddig mintegy 4 és fél millióan látták, volt olyan magyarországi hírportál is, amely egy az egyben átvette.

Másrészt propagandának sem utolsó: egy nyitott világ egy nyitott elmével kezdődik – szól a szivárványos logójú cég szlogenje a reklámvideó végén. Az internetes fórumokon pedig azóta is hemzsegnek a kisfilmet bizonyítékként a „nacionalisták” orra alá dörgölő kommentek.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »