És akkor jött Tibor, és nekiesett a neoliberálisoknak!

Mekkora hír lenne ez, ha az MSZP még mindig a Fidesz első számú váltópártjának számítana: Szanyi Tibor európai parlamenti képviselő bejelentkezett pártelnöknek, ráadásul milyen korszerű módon! A Tumblren futó szexi mikroblogján! Persze az is lehet, hogy ha az MSZP még mindig a Fidesz első számú váltópártjának számítana, akkor fel sem merülhetne, hogy Szanyi Tibor bejelentkezzen pártelnöknek. Vagy ha mégis, csak nagyot nevetne a közvélemény, és menne tovább, ahelyett hogy azon merengjen, mik az idősödő szocialista fenegyerek esélyei. Na de nem számít annak.

Szanyi Tibor bejelentkezése nem a semmiből jött. Egyrészt tíz nappal ezelőtt már írt egy terjedelmes dogozatot az egész világról és benne a baloldal szerepéről – a saját honlapjára –, ám ezt akkor még szinte senki sem vette észre. Másrészt régebben is voltak neki vezetői ambíciói, de valamiért soha senki nem vette ezeket komolyan. Emlékszem, még az első Orbán-ciklusban, amikor az MSZP sokkal erősebb volt ugyan, ám igazán jól mégsem érezte magát, Szanyi igencsak ambicionálta egy tisztújítás alkalmából, hogy hadd legyen ő a párt alelnöke, azaz második embere Kovács László mögött. Sajnos ekkor sem vették őt komolyan – első képviselői időszakánál tartott, eleve pár éve volt csupán MSZP-s, és már voltak fura, a fősodratú pártmondandóba nem illeszkedő közlései –, maradtak az első vonalban az elsővonalbeliek, a Kovács Lászlók, Kiss Péterek, Szekeres Imrék, Lendvai Ildikók, Lamperth Mónikák.

Az idők azonban hajlamosak érdekesen változni, az a kérdés, elég kitartó-e az ember, hogy kivárja, amíg kedvezőre fordulnak a körülmények. Hát igen, hol vannak ma már a Kovács Lászlók és Lamperth Mónikák? Ott, ahol a part szakad. Ott, ahol a tavalyi hó.

Ott, ahol maga a párt is.

Szanyi Tibor személyesen ehhez képest él és virul. Politizál és európai politizál, apró gyermekeket nevel, jó nagyokat mond, és nem csak emlegeti, használja is az internet vívmányait. Hatvanadik életévében is fiatalosabb, mint az MSZP rohamosan öregecskedő új generációja tokkal-vonóval. Arról már nem is beszélve, hogy négy nyelven beszél – a magyar mellett –, miközben az új generáció egyes prominenseinek olykor az első nyelvvizsga megszerzésével is alaposan meggyűlik a bajuk. Szanyi Tibort hiba nem komolyan venni, ugyanis attól, hogy valaki fenegyerek, még egyáltalán nem feltétlenül színvonaltalan ember.

Nézegettem kommentárokat a bejelentkezés után, és azt láttam, hogy sokan az MSZP Retkes Attilájának látják őt, és arra számítanak, hogy annyi lesz a dolga, hogy leoltsa majd a villanyt. Lehet, hogy nem mindenki emlékszik rá: Retkes volt az ember, akinek elnöksége idején megsemmisült az előtte már amúgy is kiürült-kiüresedett SZDSZ.

Ez tévedés. Szanyi sem Retkes, de az MSZP-ben is több van még mindig – bázisban, tartalomban, életképességben –, és egyáltalán nem kizárt, hogy az öregecskedő és unalmas harmincasok-negyvenesek helyett ezt épp egy fenegyerek tudja majd kihozni belőle. Minimum két okból. Az egyik, hogy Szanyinak van némi fogalma a baloldaliságról, és bár ezt nem mindig képes összeszedetten megjeleníteni, azt felismerte, hogy az Orbán, takarodj! önmagában nem elég. Ennél többre van szükség: komoly irányváltásra, másmilyen üzenetekre. Nem véletlen, hogy a már említett dolgozatban a Fidesz és csatolt részei mellett a neoliberálisok is kapnak a pofájukra! Hideget-meleget.

Ezekkel a neókkal – akik, mint köztudomású, túl sokat képzelnek a kapitalizmusról és önmagukról – amúgy is sok baj van mostanában. Mintha nem nekik állna a zászló. Az amerikai neokonok például totálisan be vannak tojva, hogy Donald Trump tényleg elnökjelölt lesz a végén – vagy akár elnök, rettenet! –, és nem győznek szervezkedni. Roppant mókásak. Aztán a neolibeknek is ott van mumusnak Bernie Sanders. Neki ugyan csekélyebbek az esélyei, mint Trumpnak a túloldalon, de ő is megmutatta, hogy az establishment nem érezheti magát biztonságban.

Azt, hogy az establishment ideje Magyarországon is lejárt, régebb óta tudjuk. A magyar politika lényegében megelőzte a korát, amikor a korábbi pártrendszer a 2010-es választások alkalmából összeomolott, és a régiek közül talpon csak a Fidesz maradt. Ám ez a Fidesz sem az már, ami annak előtte volt: egy nagy és néhány kisebb vezér nyomában masíroznak tempósan a mamelukok.

Eljött az egyszerű üzenetek és a nagyotmondások kora.

Egy ilyen képletbe ki illeszkedne jobban, mint egy Szanyi? Aki bármiről ki mer mondani bármit – ha igaz, ha nem –, aki izgalmas helyesírási kérdésekben is állást mer foglalni, aki Gyurcsány Ferencet is le bírja oligarcházni, és akivel kizárólag szuper interjúkat lehet készíteni.

Szanyi Tibor elő is veszi Bernie Sanderst saját kezűleg – mármint abban a bejelentkezős írásban –, több mint világos, hogy milyen nyomvonalon próbálna haladni. Már ha őt választaná az a híres MSZP-tagság júniusban.

Hogy ez nekünk jó – és főképp szórakoztató! – lenne, nem vitás. Hogy a szociknak is jó lenne-e, az még nem egyértelmű. De az egyrészt nem a mi gondunk, másrészt mi lehetne szegényeknek rosszabb, mint az, ami van: az öregecskedő és unalmas harmincasok-negyvenesek mélységesen anakronisztikus establishmentje. Talán ha Gyurcsány Ferenc szárnyai alatt újraegyesülne a komplett baloldal, talán az. Na, Szanyi például alighanem garancia lenne arra, hogy ez nem történhet meg.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »