Erdogan zsarolásra használja a csatlakozás kérdését

Erdogan zsarolásra használja a csatlakozás kérdését

Efgani Dönmez, az első, migrációs hátterű osztrák parlamenti képviselő a felső-ausztriai Zöldeket képviselte a felsőházban, 2008-tól tavaly őszig. Ide a tartományi választások eredményeinek tükrében delegálhatnak – belső döntésük alapján – képviselőket a tartományi pártszervek. Dönmezre akkor figyelt fel az ország, amikor felvetette, hogy az Erdogant tömegtüntetéseken dicsőítő, ausztriai törökök miért nem Törökországban élnek. A toleranciájukról híres Zöldek kiszorították a pártból. A mediátorként, főiskolai tanárként és újságíróként is tevékenykedő politikus Linzben nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.

– Régóta kritizálja a török kormányt. Nagy vihart kavart az a kijelentése, miszerint az itt Erdoganért szimpátiatüntetést tartókat haza kellene küldeni Törökországba, hiszen az európai értékrend és az erdogani politika istenítése nem egyeztethető össze. A pártból kifúrták, török részről halálosan megfenyegették. Nem fél?
– Nem félek, mert Ausztria jogállam, és kellő védelemben részesülök. Ezeken a tüntetéseken már évekkel ezelőtt azt skandálták, hogy ők Erdogan katonái. Ha annak tekintik magukat, akkor miért élnek Ausztriában, nagyrészt az integráció szándékának legkisebb jelét sem mutatva. Lehet az iszlám törvényei szerint élni, de akkor azt tegyék a közel-keleti iszlám államokban vagy Törökországban, amely egyre távolodik a felvilágosult, kemalista állameszmétől, és a szaúdi minta meghonosítása felé halad.

– Miért gyenge a török ellenzék? A szocialista Köztársasági Néppárt (CHP), nemzeti radikális Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) és a kurd Népi Demokrata Párt (HDP) sem képes széles választói tömegeket megmozgatni. Az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) pedig gazdaságilag fellendítette az országot…
– Az utóbbi években valóban látványosan fejlődött a török gazdaság, az ellenzéki pártok meggyengültek. Az AKP-s vezetésű ország ugyanakkor elindult egyféle iszlamista modell felé. Az ellenzék nem tud erőt felmutatni, átaludta a lehetőségeket. Nem elég csak eszményként hivatkozni az atatürki elvekre. Jelenleg nincs potenciális kihívója Erdogannak. A következő évtizedekben Törökország iszlamista országgá válik.

– Ilyen tendenciák mellett mennyire komolyak az Európai Unióval folytatott tárgyalások?
– Sem az EU, sem Törökország részéről nem őszinte a párbeszéd. Törökország már évtizedek óta tagjelölt, a vámuniónak tagja is. Általában előbb szokott uniós taggá válni egy ország, mint a vámunió részévé. Ebben a helyzetben viszont az EU-s és a török fél is részesül a gazdasági előnyökben – anélkül, hogy politikai befolyást szerezne Törökország. Ez nem is lenne érdeke az EU-nak, hiszen ismerve a demográfiai viszonyokat, a törököknek, uniós tagság esetén, hamarosan nagyobb szavuk lenne az uniós döntéshozatalban, mint a németeknek. Ráadásul több ország is népszavazást tartana Törökország csatlakozásáról, ahol biztos, hogy elvérezne az ügy. A török kormány egyszerűen zsarolásra használja a csatlakozás kérdését, miközben Erdogan sem az uniós értékek alapján akar politizálni, tehát nem komoly a szándéka. Az uniós vezetők pedig gyengék; az EU-nak saját magának kellene megvédenie a határait, nem külső országra bíznia ezt a kérdést. Brüsszelnek és Ankarának szüksége van egymásra, de szuverén felekként.

– Az Egyesült Államok után Törökország a második legnagyobb hadsereggel bíró NATO-tag. Mekkora a valós ereje a török hadseregnek? Különösen a puccs utáni események tükrében…

– Gyengébb, mint amilyennek látszik. Ennek a nyugati partnerek is az okai. A hidegháborús időkben ugyanis, félve a szovjet befolyás erősödésétől, az Egyesült Államok, illetve a NATO támogatta azokat az erőket (főként vallásos iszlám köröket), amelyek a baloldaliak, a felvilágosultak, a kemalisták ellen szerveződtek, és amelyekből mára az AKP kifejlődött. Csakúgy, mint a sokáig a mai kormányzat által partnernek tekintett, mára viszont „terroristává” vált, Egyesült Államokban élő vallási vezetőt, Fethullah Gülent is. A korábbi katonai puccsoknál a hadsereg lépett fel a felvilágosult értékrend védelmezőjeként, ennek a feladatának ma nem tud eleget tenni.

– Miért tud Erdogan elbűvölni olyan uniós politikai vezetőket, mint Merkel vagy Orbán?
– Nem hinném, hogy Merkelt valóban elbűvölné, inkább csak politikai kényszerről lehet szó, Orbánnak pedig a hasonló vezetői attitűd tetszhet.

– Ausztriában a nagypártok támogatottságának csökkenése ellenére stagnálnak a Zöldek. Miért nem tudják megszólítani a csalódott szavazókat?
–A Zöldek – elméletileg – a szociálisan gyengébb státusú polgárok érdekeit képviselik. A gyakorlatban viszont kik szavaznak rájuk? A munkásosztálybeliek? Nem! A kisnyugdíjasok? Néhányan! A Zöldek tipikus szavazója az egyetemet végzett, magasabb státusú nő. Ausztriában a felsőfokú végzettségűek aránya 25 százalék. Ennek mintegy fele, 12,5 százalék nő. Ha nem nyit a párt más rétegek felé, akkor ez marad az üvegplafon. A parlamenti képviselők közül én voltam az egyetlen, aki munkáscsaládból származott. Megjegyzem, Törökországban még ennyi esélyem sem lett volna a politikai részvételre. A Zöldek egy szűk körű, ideologikus értelmiség témáival foglalkozó párt. Ha valakinek az a problémája, hogy a hónap végén mit fog enni, akkor számára sokadrangú kérdés, hogy az az étel öko- vagy biogazdaságból származik-e.

– Hogyan képzeli el a saját politikai jövőjét? Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) ajánlatát, hogy a delegáltjukként maradjon a felsőházban, elutasította.
– Annak ellenére, hogy nem tartom helyesnek az FPÖ lenácizását és megbélyegzését, vannak olyan álláspontjaik, amelyekkel nem értek egyet, így nem kívánok náluk politizálni. A többi párttól is kaptam felkérést, és azt is sokan tanácsolták, hogy saját párttal induljak a 2018-as parlamenti választásokon. Még meglátom, hogy mit hoz a jövő. Ugyanakkor, jelenleg, annak ellenére, hogy nincs parlamenti mandátumom, sokkal többen kíváncsiak a mondandómra, mint amikor felsőházi képviselő voltam. Számomra pedig nem a mandátum a fontos, hanem a tényleges hatás, amelyet ki tudok váltani

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 24.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »