Emlékezzünk Moyses Mártonra!

Hogy ki volt Moyses Márton költő, azt sajnos csak kevesen tudják/tudjuk – annak idején, 1970-ben nemigen írták meg a lapok szörnyű kínhalálát. És még kevesebben tudnák, ha Tófalvi Zoltán erdélyi újságíró a Magyarok Világszövetsége hathatós támogatásával nem kutatja ki, s nem tárja ország-világ elé sorsát, mártíriumát.

Moyses Márton 1941. április 20-án született Nagyajtán.

Az 1956-os forradalom idején három társával elindul Magyarország felé, hogy csatlakozzon a forradalomhoz, de a határon másodmagával elfogták.

Később 1960-ban letartóztatták a “Holnap forradalom lesz”, a “Vörös és fekete reakció” illetve a “Beszélgetés a halállal” című verseiért, és hétévi börtönbüntetésre ítélték.

Mártont a Securitate olyan kegyetlen módon vallatta, hogy ő, elkerülendő a vallomástétel lehetőségét, rabruhája szövetszálait felhasználva egy óvatlan pillanatban levágta saját nyelvét.

A Securitate egy börtönorvossal minden érzéstelenítés nélkül visszavarratta a nyelvet, s a kínzások folytatódtak.
Amikor később, már emberi roncsként szabadul a börtönből, kényszerlakhelyül egykori szülőfaluját jelölik ki, látványos elrettentésül a helybélieknek: lássa mindenki mi lett a korábban jóképű fiúból, a tehetséges költőből, csak azért, mert szembeszállt a kommunizmussal.

Márton idegei nem sokáig viselik el ezt a földi poklot.

Negyvenhét éve, 1970. február 13-án, pénteken, felgyújtotta magát Brassóban, a Román Kommunista Párt székháza előtt.

Három hónap múlva – pár napja volt az évfordulója –, a baróti kórházban halt meg őrizet alatt úgy, hogy a Securitate parancsára minden orvosi ellátást megtagadtak tőle!

A cseh Jan Palachnak szobra van hazájában.

A magyar Bauer Sándorra a Nemzeti Múzeumnál márványtábla emlékeztet.

Székely sorstársukra egy eldugott falu házán emlékeztet a képen látható táblán.

Versei nem maradtak fenn, a Securitate mind megsemmisítette…

Gondoljunk rá tisztelettel-szeretettel!

facebook


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »