Elzárkóztak Vona gesztusától a zsidó kerekasztalon

Elzárkóztak Vona gesztusától a zsidó kerekasztalon

Vonáék hanukai jókívánsága kevés, a Jobbik csak taktikai okokból vett vissza a zsidózásból, de ez visszaüthet rájuk; a gyűlölködő szavazók átnevelése is időt vesz igénybe. Ha egyáltalán sikerülhet, hiszen nem véletlenül 88 lapos a Jobbik programja – vélte A Jobbik Hanukája: hova álljanak a zsidók? címmel megrendezett kerekasztal résztvevőinek többsége. Szerintük a Fidesz és Jobbik, egyik kutya másik eb a zsidózásban. Volt azért olyan is, aki a párbeszéd mellett foglalt állást, bár Köves Slomó végül nem ment el, a békülékeny Szim Shalom vezetőjét pedig meg sem hívták.

Nyüzsgés, sajtósok hada és a képviselői irodaháznál megszokott komoly beléptető rendszer fogadta az érdeklődőket a budapesti Bálint Házban, A Jobbik Hanukája: hova álljanak a zsidók? című eseményen. Mi is lehetne más az apropó, mint hogy Vona Gábor a hanuka alkalmából levélben köszöntötte a zsidó egyházak vezetőit. Ott volt Kiss Henrietta, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetség alelnöke, és Darvas Iván, a Bét Jehuda zsinagóga rabbija; Czeglédi Zoltán politológus és moderátorként Hont András újságíró. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija nem jött el, a Jobbikkal való párbeszédet és békülést szorgalmazó Szim Shalom gyülekezet rabbiját pedig meg sem hívták – ezt maga Heisler András Mazsihisz-elnök mondta el lapunknak a rendezvény végén, mondván: így alakult, nem tervezték meghívni őket. A gyülekezet vezetője, Kelemen Katalin úgy nyilatkozott, viszonozta volna Vona Gábor gesztusát, és neki is kellemes ünnepeket kívánt volna, mert nyitottnak kell lenni mások pozitív változásainak elfogadására.

Köves Slomó egyébként levélben mondta le a részvételt, azzal az indokkal, hogy nem akarja, hogy úgy tűnjön, a zsidó szervezetek egymás szapulására használják az ilyen helyzeteket is.

Ezekkel mi nem

Nyitóbeszédében Heisler András, a Mazsihisz elnöke letette a garast: nem céljuk a párbeszéd a Jobbikkal, kevésnek és taktikai megfontolásúnak tartják Vona hanukai üdvözlőlapját, és „mindaddig nem keverednek párbeszédbe velük, amíg valahol, valamelyik országban miniszterként nem kopog be valamelyik ilyen”. Mint mondta, „erre a nem kívánt forgatókönyvre keresik a stratégiát” – bár annak örülnek, hogy ezek szerint Magyarországon a nyílt zsidózás politikailag nem kifizetődő „még ha sokaknak jólesne is”.

György Péter esztéta hosszasan felolvasott szövegében beszélt arról, hogy egy „posztfasiszta pártról” tudomást venni sem szabad, és „inkább beszéljünk egymással, mintsem az arra érdemtelenekkel”.

Egyik kutya, másik eb

Aztán beindult az aréna: a kérdés nem az volt, hogy megköszönjék-e vagy válaszoljanak-e Vona levelére, hanem hogy egyáltalán emberszámba vegyék-e a Jobbikot és a jobbikosokat, illetve van-e különbség a kormánypártok és a Jobbik nézetei között.

Nehéz különbséget tenni a kormány és a Jobbik retorikája és hozzáállása között – mondta Kiss Henriett, aki szerint a mindenkori kormánnyal muszáj szóba állni, mert vannak közös ügyek az oktatás és a szociális ellátás terén, de a kritikákból nem engednek. Czeglédi ezt azzal fejelte meg, hogy „gyűlölet egyféle van”, de amit a Fidesz kitalál, holnap akár törvény lesz, vagy hadjárat, mint a civilek ellen viselt sorosozás, ráadásul éppen volt Soros-ösztöndíjasok részéről – bökött oda Orbán Viktornak. Czeglédi szerint a zsidóknak a kormány felé is fel kell emelni a stop-táblát a „jobbikosodó” programja és retorikája miatt, hasonlata szerint „hiába jön valaki ünneplőben a buliba, ha aztán lehányja magát, éppúgy kell vele bánnunk, mint aki eleve így jött”. Eleresztett egy finom arabozást is, mondván, ha uránt dúsít valaki a pincében, „és Ali bekopogtat, elgondolkodom rajta, hogy talán atombombát akar csinálni”. Kiss szerint a választópolgárok felelőssége is, hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után sem tud demokratikus lenni a közbeszéd, és hogy még mindig van igény a gyűlöletre Magyarországon, ami szavazatokat is hozhat.

Kiss arról is beszélt, hogy neki alapvetően formálta a Jobbikkal kapcsolatos gondolkodását a 2007-es gárdaavató, amelynek az esküjénél elsírta magát, hogy ez egyáltalán megtörténhet. Később is szívesen tért vissza a gárdához:

majd ha egy gárdista gyereke beiratkozik a Mazsihisz iskolájába, elhiszi, hogy változás történt

– közölte.

Arról is volt egy kis polémia, hogy mi is a Jobbik: Kiss szerint nem náci párt, hanem újnyilas, hungarista mozgalom, azok örököse, akik zsidókat hurcoltak el és cigányokat mészároltak, „és ezt pontosan tudja mindenki”, ezt a „szép magyar tradíciót” élesztik fel – mondta.

Darvas ennél racionálisabbnak tűnt: a rabbi szerint ugyanis a kormánypárttal és a Jobbikkal is kommunikálni kell, és a lehető legkevesebb előítélettel közelíteni feléjük, ez Ábrahám óta kötelességünk – mondta, hozzátéve: az egyetemek tele vannak jobbikos szimpatizáns fiatalokkal, ezért önáltatás azt mondani, hogy ez a bunkó nácik pártja.

Pokolra kell annak menni

Arra a felvetésre, hogy mi van, ha a Jobbiknál ez a lépés taktikai-e, egyértelmű felzúdulás jelezte a közönség részéről hogy igen. Mit mondjak neki: ügyes voltál, Gábor, így tovább? – kérdezte gúnyosan Kiss, aki szerint Vona már ott jelezte, hogy őszintétlen, amikor levelében kölcsönös zsidó-magyar sérelmekről írt – Czeglédi erre még rátett egy lapáttal, mondván, mondjon bárki olyan eseményt, amikor a magyarok a holokauszttal összevethető károkat szenvedtek el. Nincsen ilyen! – zúgta rá a közönség. A politológus hozzátette: ugyanakkor az lehet, hogy ezzel a Jobbik talán szimpatizánsokat veszít, hogy „most már nem lehet zsidózni”, de Vonának még nagyon sok mindent kell tennie, végigmenve a purgatóriumon, a nagymosáshoz pedig idő kell – vélte. Szegedi Csanád szerinte legalább megpróbált rendes emberré válni, Vona viszont még nem tett semmit.

Rabbi: elég a rettegésből

Olyan egy kicsit ez a diskurzus, mintha Vona a Mazsihiszhez kérte volna a felvételét – vetette közbe nagy derültség közepette Darvas. A rabbi egyetértett abban, hogy „az elmúlt évezredekben mindenki csak érdekből barátkozott a zsidókkal”, de, mint mondta, ő

mégis csak jobban szeretne egy olyan országban élni, ahol a második legnagyobb párt barátságos dolgot ír hanukára.

Sajnos nincsen súlyunk, nyolcvanezren vagyunk, tökmindegy, hogyan értékeljük Vona gesztusát. De el kell kezdenünk beszélgetni a jobbikosokkal is – tette hozzá a közönség zúgolódása közepette. Hozzátette: amikor 2007-ben Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá a gyűlöletbeszéd-törvényt, a Mazsihisz nem ment el az ebédre, pedig neki ott ki lehetett volna fejteni a kritikákat. Ráadásul itt a Mazsihisz tagságából sokan „zsidó patakvért vizionáltak 2010-re”, volt egy komoly hangulatkeltés hogy a Fidesz bizony antiszemita lesz – szembesítette a közönséget, hozzátéve: miközben Slomó és az EMIH próbált velük jó kapcsolatot kiépíteni, a Mazsihisz a lövészárokban lapult. És mi lett a bezárkózás eredménye? – tette fel a kérdést a rabbi.

Végül az est végére valamiben csak sikerült egyet érteniük a résztvevőknek: hogy a szerintük antiszemita erők ellen nincs, aki kiálljon, és összefogjon, közösséget vállaljon a zsidósággal.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »