Élő vár a Zemplénben, élő példa váraink megmentésére

Élő vár a Zemplénben, élő példa váraink megmentésére

Az ország északkeleti sarkában, távol a városoktól, a Hegyköz apró falvai között található Füzér, egyben a gúnyhatáron belüli országrész egyik legszebb fekvésű vára, egyben ékes példája annak, hogyan szabad és kell hozzáfogni váraink rekonstrukciójához, élettel megtöltéséhez, avagy így ér véget a térdig érő várak korszaka.

Az 1676-ban lerontott, elhagyott vár és palota ma az értő, pontos, szakmai műemlék felújítás egyik eklatáns példája, amely szinte teljes pompájában fogadja egyre nagyobb számú látogatóját, magyarokat, külföldieket egyaránt.
 
Bár a vár felújítása nem a Nemzeti Várprogram részeként kezdődött, a tavaly körvonalazódó programba belevették Füzért is, így jó esély van arra, hogy teljes egészében befejezik azt (a Várprogramról az utóbbi hónapokban szinte teljes a hallgatás, erről hamarosan bővebb cikkben is beszámolunk).
 
Füzér vára
Ásatás – állagmegőrzés – részleges rekonstrukció
A füzéri vár tudományos régészeti feltárása 1977 óta tart, amit a ’90-es években – részben társadalmi munkában – már állagmegóvási és részleges rekonstrukciós munkák is követtek.
 
Kellett is, hiszen a várat 1676-ban “rontották el”, vagyis tettek lakhatatlanná, mivel utolsó ura, Bónis Ferenc részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, így az újra királyi tulajdonná váró várat védelmi képességeitől megfosztották, egyes hírek szerint egyszerűen csak felgyújtották, hogy a környéken megszaporodó “rebellis” hadak ne használhassák. A lakatlanná váló palota természetesen gyors romlásnak indul, amit csak erősített, hogy a környékbeli lakosság építkezéseihez szolgált “bányaként”.
 
A kápolna
 
Helyreállítását megkönnyítette, hogy a részletes régészeti leletanyag mellett rendelkezésre állnak a 17. századi inventáriumok, vagyis leltárak, amelyek alapján pontosan ismert volt a régészek, művészettörténészek számára a palota kialakítása, berendezése, az egyes termek funkciója. Az inventáriumok jóvoltából még azt is tudjuk, hogy hány ágyúgolyót, mennyi lőport tároltak a várban, mennyi élelem volt, miből mit tároltak, hogy nézett ki a konyha, milyen volt a fűszerkert, de a részletes leírásnak hála rekonstruálni lehetett a palota termeinek fakazettás mennyezetét, vagy épp díszítő festését. 

“Ajtaja dupla, vas sarkos, pléhes, kolcsával, és forditojával edgyütt, vagyon itt edgy amáriom két fiokjával pléhesek, kolcsok hozzajok valo. Lábastol edgy nyolcszegü fejér Asztal. Edgy fekete nyoszolya, edgy edgyes karszék, ebben szenelő tűz hely. Ajtaja vas sarkos. Ebből nyilo árnyék szék, Ajtaja dupla, vas sarko pléhes kolcs hozzája valo. A fal oldalán hat rámák, edgy lada pléhes kolcs hozzája valo, melyben vagyon őt száz forint id. est. fr. 500. Ablakja négy fiokos négy iveg karika hijával, Kívül vas rostéllyos vas hallos”

– részlet a Nyulak háza” terem inventáriumából, a vár legrégebbi lakrészéből.

 
Ahol sem a régészeti feltárás, sem az inventáriumok nem segítettek, ott a hasonló jellegű magyar és külföldi várait, vagy a kor és a környék analógiáit hívták segítségül, így biztosítva a korhű és hiteles helyreállítást. Így újulhatott meg a palotaszárny, a várkápolna (ahol a közhiedelemmel ellentétben nem őrizték a Szent Koronát, mivel arra alkalmatlan volt, a koronázási ékszereket valójában a palotában található, kincstárban, a Tárházban helyezték el), az Alsó-bástya és részben az Alsóvár. Természetesen van még munka bőven, így többek között a várudvaron található nagy mennyiségű törmelékhalom ásatása, vagy épp a Felsővár kapuját védő falszakasz helyreállítása még hátravan.
 
A palota
Igen, megéri pénzt áldozni rá
A vár romként is lenyűgöző állapotban maradt fent, felújításával azonban hatalmas perspektíva nyílik meg a környék számára. Ott jártunkor, egy augusztusi kedd csendes délelőttjén egymásnak adták a turisták a nehezen megközelíthető, a falu fölött 170 méteren magasodó vár kilincsét, nem csak magyarok, akkor épp főleg lengyelek és felvidéki magyarok mellett szlovákok is. Míg a romként is hangulatos várat nagyobbrészt a hátizsákos kéktúrázók kedvelték leginkább, a valódi turisztikai élményt jelentő helyreállítás már jóval nagyobb tömegeket, főként pedig családokat vonz. 

 



 
Helybéliekkel beszélgetve csak megerősítettek ebben minket: az eddig körülbelül 2,5 milliárd forintba kerülő rekonstrukció óta megtöbbszöröződött a turisták száma, akik – a vár mellett a faluban és a környéken töltenek el pár napot, ott étkeznek, ott költenek. Nem kell hozzá túl nagy képzelőerő, mit jelent ez egy olyan elvándorlással, munkanélküliséggel sújtott régiónak, mint a Zemplén és a Hegyköz.
 
Ha van valami, ami bizonyítja építészeti örökségünk megbecsülésének, karbantartásának és hasznosításának szükségességét, akkor pont ez az. Hogy még egyszerűbben, a magukat a lélegeztetőgépek koordináta-rendszerbe kényszerítők számára is lefordítsuk: minden adóforint megtérül, amit ráköltünk ezekre a várakra, kastélyokra.
 
Március vége óta várja az érdeklődőket a vár, mi mindenkinek csak ajánlani tudjuk felkeresését, és a várba való felkapaszkodást.

A vár szinte uralja a környéket

A Felsővár kapubejárata

A helyreállított konyha...

...és sütőház

A virágos, vagy fűszerkert bejárata

A palotaszárny teljes egészében felépült

A várkápolnát teljes egészében helyreállították

Az ebédlő

Részletekbe menő rekonstrukció

A Tárház, ahol a Szent Koronát is őrizték

Kilátás az Alsó-bástyáról a palotára


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »