Élő elosztóközpont

Élő elosztóközpont

Igazi lélekmentőként tekinthet vissza élete eddigi kilenc évtizedére Kallós Zoltán, az erdélyi népzenegyűjtés és hagyományőrzés meghatározó személyisége. Munkásságát a szakma és a román állambiztonsági szervek is nagy érdeklődéssel követték nyomon.

Fordulj, kedves lovam, napszentület felé – énekli felállva a válaszúti kultúrotthon vagy épp nemrég a Kolozsvári Állami Magyar Opera közönsége. Kallós Zoltánt köszöntik így, kedvenc nótájával. Mit nóta, ez már szinte himnusz! Borzong az ember, ahogy méltóságteljesen zengenek a Bújdosódal szomorú sorai. Mindenki énekel, mindenki áll, mindenki tiszteleg.

Kallós Zoltánról már jelent meg könyv pár éve: a Heti Válasz újságírójának, Ablonczy Bálintnak a vele készült interjúkötetére gondolunk. Most a székelyföldi illetőségű újságíró, Csinta Samu is azt a módszert választotta, amit Ablonczy: hosszas előkészületek után néhány napot Kallós társaságában töltött, hogy megírhassa a néprajzkutató kilencvenedik születésnapjára szánt reprezentatív képes kötetet. Csinta ebben az arisztokráciáról átváltott a parasztságra; előző munkája az Erdélybe visszaköltöző magyar arisztokratákról szólt.

A Kallós-kötet persze csak közvetetten szól a parasztságról. Elsődleges témája magának Kallós Zoltánnak az élete. Annak is az első kilencven éve. Csinta végigköveti Kallós egész életét a válaszúti, kolozsvári kezdetektől mostanáig. A fiatal tanító Vistába kap kinevezést, ahonnan be tud járni Kolozsvárra. Egy alkalommal Jagamas János néprajzkutató (akinek gyűjtéseit nemrég adta ki a Hagyományok Háza) arra panaszkodik neki, hogy a faluban elég gyenge anyagot tudott felvenni a cigányok körében. A románul, cigányul kiválóan beszélő Kallós felajánlja, hogy legközelebb elkíséri. Így is történik, és rögtön kincsek kerülnek a gyűjtők elé. Ettől kezdve többször igénybe veszik a cigányokkal bizalmi viszonyt ápoló fiatal tanító segítségét. Ezután viszont származása miatt utánanyúlt a kommunista hatalom, és a kulákvádat követően már nem tudta tartani a lépést az egyetemi történésekkel. Így kötött ki Moldvában, ahol úgyszintén gyűjteni kezdett a tanítás mellett.

Jött a Balladák könyve sikere. Romániában ugyan indexre tették, de itthon számos kiadást megért, és mindenki a csodájára járt. Aztán idővel Kallós Zoli bácsi egyfajta elosztó- és információs központtá vált, miután beindult a táncházmozgalom. Az Erdélybe látogató magyarországi zenészek tőle tudták, hogy hová érdemes menni: hol van lakodalom, keresztelő, temetés, „felgyűjtetlen” néni, és hogy mit érdemes vinni cserébe. Persze a segítséget megelőzte, hogy Zoli bácsi felmérte, kivel van dolga, s ha az illető megszerezte a bizalmát, megfelelt a kérdésekre, jött a segítség. Legendás, hogy Kallós minden falu minden adatközlő énekesét és zenészét ismeri; ahogyan memóriája is páratlan.

Saját szívügye Moldva mellett szűkebb pátriája, a Mezőség volt. Bántotta ugyanis, hogy a közép-erdélyi Mezőségről kevés a néprajzos anyag, nem nagyon érdekli a kutatókat, elmaradott, román–magyar keverék vidéknek vélik. Megmutatta, hogy ez másképp van, s a táncházmozgalomban azóta sincs mulatság magyarpalatkai nélkül. Magáról a mozgalomról is számos történet olvasható a kötetben, mert annak útját is sokáig egyengette Kallós, amikor pedig úgy érezte, hogy az állambiztonság megfigyelése miatt kockázatos megjelennie a táncházakban, kicsit háttérbe vonult.

Hogy miként alakult ki a Kallós-alapítvány válaszúti komplexuma, az a táncházas körökben ismert történet: az önkormányzat egyszerűen elfelejtette átírni az elkobzás után az egykori Kallós-birtokot az új tulajdonos nevére, így a rendszerváltás után még pereskedni sem kellett, csak megállapították, hogy az Kallós Zoltáné. Aztán szép lassan megszületett a múzeum, majd a szórványkollégium. A múzeumba páratlanul gazdag gyűjtemény került, a kollégiumba pedig olyan gyerekek, akik nagy valószínűséggel elrománosodtak volna, ha nem találja meg és karolja fel őket az intézmény. Erre is utal a könyv címe.

A kötetben olyan személyiségek is vallanak Kallósról, mint Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója, az egykori Ökrös együttes brácsása vagy épp Novák Ferenc Tata koreográfus, aki 85. születésnapját ünnepelte idén. A lélekmentő informatív, ismeretterjesztő munka, igényes nyári olvasmány. Népzenével tálalva ajánljuk.

(A lélekmentő – Kallós Zoltán első kilencven éve. Hagyományok Háza, Budapest, 2016. Ára: 3000 forint.)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 25.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »