Elmentünk, de mindig hazajövünk…

Elmentünk, de mindig hazajövünk…

Érdekes és szórakoztató gyermekjátékokkal, sertéspörkölt-főző versennyel, kisebb kirakodóvásárral és zenés mulatsággal fogadták a helybeliek szombaton délután a Majdányra érkezőket. Ekkor tartották a helyi közösség napját valamint a Majdányról és Rábéról elszármazottak immár negyedik találkozóját, amelyre többen is külföldről tértek haza szülőfaluikba. A szervezést a helyi közösség mellett ezúttal is a rábéi Vadvirágok Művelődési Egyesület vállalta.

Noha reggel még úgy tűnt, a rendezvény az eső áldozatává válik, a déli órákra azonban stabilizálódott az időjárás, úgyhogy a kissé hűvös, szeles időn kívül semmi sem zavarta a főzőket és a játékok résztvevőit, tán még jobb is lett a hangulat ennek örömére.

A focipálya kerítése mellett nem kevesebb, mint 28 bográcsban főttek a pörköltek, öttel többen, mint a tavalyi esztendőben, aminek a szervezők külön is örültek.

„Eredetileg a gyerekeknek szerveztük ezt az eseményt, egyféle Játék határok nélkül volt ez számukra a hármashatáron, de aztán egyre-másra kérdezgetni kezdték az emberek, miért nem szervezünk ebből egy falunapi mulatságot, amelyre hazajöhetnének azok is, akik valaha itt születtek, itt éltek közöttünk. Hát így indult az esemény, és azóta egyre tömegesebb, egyre több érdeklődőt vonz, erre a napra már a messzebb, külföldön élők is haza-hazalátogatnak, főleg ha még van hozzátartozójuk is Majdányon vagy Rábén” – hallottuk Mihók Kucora Esztertől, a rendezvény egyik szervezőjétől, aki egyben a Vadvirágok Művelődési Egyesület elnöke is. ”Ebből a két kis faluból rengetegen elmentek az elmúlt évtizedek folyamán, már szinte alig maradtunk, de ha már maradtunk, szerettük volna mi is, hogy időnként viszontlássuk elvándorolt rokonainkat, ismerőseinket, korábbi szomszédainkat. A mai találkozóra Franciaországból, Németországból, Ausztriából és persze Magyarországról is hazalátogattak azok, akik tehették, és közülük nem egy fakanalat ragadott, ami pedig nagyon kellemesen érintett mindannyiunkat, hogy a két falu fiataljai is megmérettették magukat pörköltfőzésben. A gyerekeknek a futballpályán hagyományőrző, játékos vetélkedőket szerveztünk, volt kötélhúzás is, amibe természetesen a felnőttek, a jelenlévő csapatok is bekapcsolódhattak. Rendezvényünk végén kerül sor a zenés utcabálra, amit a bizonytalan időjárás miatt a Kultúrotthon nagytermében tartunk meg. Én úgy élem át ezt az egészet, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Nevet, mert kimondhatatlanul örülök, hogy ennyien elfogadták a meghívásunkat és eljöttek szebbé tenni ezt a napot, viszont a másik sír, mert minden ilyen alkalommal látnom kell, milyen sokan elmentek innen.”

A pörkölteket értékelő háromtagú zsűri, amelynek elnöke Orosz Urbán Csilla, a törökkanizsai község elnökhelyettese volt, úgy értékelte, hogy a legjobb ételt az oroszlámosi Igor Krstić főzte. A második helyre a majdányi Ábrahám Csaba, a harmadikra pedig az ugyancsak majdányi Kántor Andrea főztjét taksálta. Különdíjat kapott a rábéi származású, Franciaországban élő Falusi Mihály, aki gulyásszerű sertésételt készített, de pirospaprika helyett két liter igazi francia vörösbort használt fel hozzá. A valamikor több mint egy évtizedig idegenlégióskodó Mihály szakácsnő képesítésű francia feleségével érkezett, és a találkozót kihasználva meglátogatta jövőre 80 éves édesapját, aki ma is Rábén él. A díjazottak egyébként értékes tárgynyereményekben részesültek, de a szervezők tombolával is kedveskedtek a megjelenteknek.

A csókai Molnár Károly 1967-ben, fiatal házasként, a jobb megélhetés reményében hagyta el a faluját. Előbb az építőiparban dolgozott, majd vállalkozó lett, közben aktívan muzsikált a jó nevű Hangulatos hatos lakodalmi zenekarban. Fuvarozó cégét a fia vette át, de Károly még ma is néha a volán mögé ül és besegít a fiának. Ő nem főzött a találkozón, de nagyon örült, hogy újra találkozhatott régi ismerőseivel, de mint mondta, előfordul, hogy olyanokkal is összefut, akiket két-három évtizede vagy régebb óta nem látott.

A Kultúrotthon nagytermében nagyszerű hangulatban telt az est, a régi ismerősök jóízűen beszélgettek és mosolyogva emlékeztek a régi szép időkre. Nehéz volt az élet akkor is itt a „végeken”, ahogy ők mondták. Sajnos ma is az, de legalább egy évben egyszer, ezen a találkozón elfelejtik azt a sok gondot és nehézséget, amiért elmentek, és őszintén tudnak örülni egymásnak.

Bödő Sándor


Forrás:vajma.info
Tovább a cikkre »