Ellenzéki körképünk: a Fidesz csak magát verheti meg

Ellenzéki körképünk: a Fidesz csak magát verheti meg

Ha nem történik valami rendkívüli, 2018-ban maximum harminc százalék az esély a kormány megbuktatására egy ellenzéki politikus szerint. Az MSZP-ben, a DK-ban és az Együttben sok gondot látnak – a többieknél. A Jobbikban örülnek, hogy őrzik támogatottságukat. Körkép szezon előtt.

Ha valóban olyan állapotban vannak az ellenzéki pártok, ahogy egymást látják kívülről, már most feladhatják a reményt, hogy a 2018-as választásokon bármilyen sikert elérhetnek. Balliberális és jobbikos politikusokkal folytatott háttérbeszélgetéseink legáltalánosabb tanulságát ugyanis egyetlen mondatban össze lehetne foglalni: mindenki úgy látja, hogy a másik súlyos belső problémákkal küzd.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a baloldalnak úgy kellene a négy évvel ezelőtti vitákat, marakodásokat nélkülözve megegyeznie valamilyen koordinált indulásról, hogy – egy MSZP-s vezető elismerte – mára az országban sok helyen annyira elmérgesedett a viszony a szocialisták és a belőlük öt éve kivált Demokratikus Koalíció tagjai között, hogy szinte nem is beszélnek egymással, arról pedig egy DK-s vezető beszélt munkatársunknak, hogy például azért sem támogatja az előválasztást a balliberális oldalon, mert a kampányban „úgyis csak még jobban összevesznének”.

Nyilván ennek is tulajdonítható, hogy az őszi szezonkezdetet elemző kétrészes cikksorozatunk első részében nyilatkozó fideszes politikusok mind úgy látták, gyakorlatilag csak magukat verhetik meg 2018-ban. Ilyet természetesen egyetlen ellenzéki vezető sem mond, még háttérbeszélgetéseken sem, de azt például a balliberális oldal egyik meghatározó vezetője is elismerte, hogy „jelen állás szerint, ha nem történik valami rendkívüli, maximum harminc százalék a nyerési esélyünk”. Igaz, abban mindenki lát esélyt, hogy a kvótanépszavazás nem lesz érvényes, sőt, négymillió embernél számottevően kevesebben mennek el, és akkor ez „nagyon erős pozíciót jelenthet az ellenzéknek”, mert elmondhatják, hogy „a magyarok nagy része a hónapokon át tartó sokmilliárdos kampány és agymosás ellenére sem kér Orbánék játékaiból Brüsszellel”. A DK-ban egyenesen úgy látják: mivel ők kampányolnak a legegyértelműbben a maradj otthon mellett, ha alacsonyabb lesz a részvétel, az elsősorban az ő sikerük lesz.

  Fotó: Marjai János / MTI  

 

A legfrissebb felmérések valóban azt mutatják, hogy inkább csökken, mint nő a részvételi hajlandóság, ettől függetlenül jó eséllyel sokan mennek majd el. Már csak azért is, mert – mint egy MSZP-s vezető elismerte a Magyar Nemzet Magazinnak – saját szavazóik is megosztottak. Igaz, ebben benne van az is, hogy főleg a kistelepüléseken félnek: ha otthon maradnak, esetleg hátrány érheti őket.

– Most úgy látom: a nagyvárosokban és Budapesten általában nem mennek majd el a támogatóink, a kisvárosokban, falvakban viszont más a helyzet. Ott az lesz a siker, ha magas lesz az érvénytelen szavazatok aránya – mondta a szocialista politikus.

Érdekes, hogy a Jobbik ugyanakkor a kormánnyal együtt aggódik az érvényesség miatt, de teljesen más szempontból: miként azt Vona Gábor pártelnök a parlamenti szezonnyitón is elmondta, ha érvénytelen lesz a referendum, az hivatkozási alapot teremthet Brüsszel részére, hogy „a magyarok mégsem szavazták le a kvótát”. (Igaz, azóta Jean-Claude Juncker uniós bizottsági elnök már sokadszor egyértelművé tette: nincs javaslat a kötelező kvótáról, ráadásul az ügyben úgyis a tagállamok kormányaié a végső szó.)

Érdekes, hogy az általunk megkérdezett minden politikus kapásból fel tudott sorolni egy-két súlyos belső problémát – a másik háza tájáról. Csak egyetlen szocialista volt, aki arról is beszélt: Molnár Gyula elképzelései a párt működéséről a parlamenti ciklus hátralévő idejében megosztják az MSZP-t. A nyár elején megválasztott pártelnök ugyanis kevésbé a parlamenti munkára, mint inkább a törvényhozáson túli, választókerületi aktivitásra koncentrálna, úgy képzeli el az építkezést, a parlamentben csak néhány nagyobb ügyre (egészségügy, oktatás, korrupció) összpontosítanának. Molnár maga sem képviselő, így érthető a szándéka, főleg, hogy forrásunk szerint ez a cél az MSZP tagságának többsége számára is támogatható.

– Parlamenti képviselőinknek ez érthetően nem tetszik, de a legtöbbnek nincs is egyéni körzete, a nélkül pedig tényleg nehéz – véli a fönt idézett, egyébként erős helyi támogatással rendelkező képviselő. – Ráadásul Gyula azt szeretné, hogy a 2018-as pártlistára is csak olyanok kerüljenek föl, akik egyéniben is indulnak, ez még sokaknak főleg nem tetszik.

Ugyanakkor ez a képviselő mondja azt is, hogy szerinte a Demokratikus Koalíció alig működik pártként, nincsenek testületi ülések, döntések, alapvetően Gyurcsány Ferenc akarata érvényesül, máig nem tudott a DK valódi párttá válni, megmaradt Gyurcsány egyszemélyes projektjének. Szerinte ez problémákat okozhat még, hiszen abban nagyjából egyetértés van, hogy a volt kormányfő nem szerepelhet az esetleges közös pártlistán, márpedig így kérdéses, miként tud pártja érdekében hatásosan kampányolni.

Egy DK-s forrásunk viszont még azt sem zárja ki, hogy ha Molnár Gyula nem képes valamilyen teljesítményt felmutatni, jövő tavasszal újra elnökválasztás lesz az MSZP-ben.

– Tagjaink időnként eljárnak helyi fórumokra, amelyeket szocialista képviselők tartanak. Néhányan nagyon keményen ekézik Gyulát – mondja a politikus. Erre viszont az MSZP-ben azt mondták, Molnár megválasztásával nyilván háttérbe szorult néhány olyan szereplő a párton belül, akinek ez nem feltétlenül tetszik, így érthető, hogy kritikus. Egy szocialista vezető pedig azt mondta, a mostani időszakot nem is kell feltétlenül az új elnökhöz kötni.

– Gyula megörökölte ezt az egész népszavazást, ő eleve úgy számol, hogy „valódi” elnöksége október 3-án kezdődik, akkor látszik majd igazán, mit is szeretne a párttal – mondja, hozzátéve, Molnártól a népszavazás másnapján várható „egy nagy beszéd”.

Abban legalább az MSZP-ben és a DK-ban is egyetértenek, hogy a balliberális táborhoz sorolt két kis párt is nehéz helyzetben van. A legnagyobb problémájuk természetesen, hogy önállóan meg sem közelítik a parlamenti küszöböt, sőt a jobb esetben két százalék körül (azaz a mérhető kategóriában) álló Együtthöz képest a Párbeszéd Magyarországért konkrétan mérhetetlen támogatottsággal bír. Az Együttben ugyanakkor egy párton kívüli forrásunk szerint okoz némi feszültséget, hogy a budapesti belváros ügyeit folyamatosan és látványosan napirenden tartó, az interneten remekül kommunikáló Juhász Péternek láthatóan pártelnöki ambíciói vannak, ugyanakkor Szigetvári Viktor jelenlegi elnök is maradna. A DK nyitottabb a kicsikkel való együttműködésre, az MSZP-ben viszont a közvélemény-kutatási adatokat látva általános a vélemény, hogy az új balliberális erők létrehozásának projektje megbukott.

– Bárki bármit mond, a számok egyértelműek: a baloldalon csak az MSZP és a belőle kivált, szavazóiból táplálkozó DK létezik. Nem szabad a baloldali szimpatizánsokat sem abba az illúzióba ringatnunk, hogy a többiek életképes pártok, és egyszer majd átveszik a helyünket a baloldalon, mert ők is csalódni fognak – mondja a már idézett MSZP-s vezető, ami azt vetíti előre, hogy a 2014-es választással ellentétben ezeknek az alakulatoknak jóval kisebb szelet juthat bármilyen együttműködés esetén. Már csak azért is, mert a szocialisták úgy látják: a rendszerváltás óta először teljesen új helyzet állt elő azzal, hogy másfél év különbség lesz a parlamenti és helyhatósági választások között, így ezek nem tavasz-ősz ritmusban követik egymást.

– Eddig volt értelme úgy megegyezni, hogy tavasszal az egyik enged, majd ősszel visszakapja a gesztust, de ekkora időbeli eltéréssel ennek nincs racionális indoka – mondja imént idézett szocialista forrásunk. A DK-ban ugyanakkor megértőbbek az Együtt-tel és a PM-mel kapcsolatban.

Az első tapogatózások a 2018-as választási együttműködésre ennek ellenére is megindultak már, mert abban azért mindenki egyetért, hogy az az egyetlen esély a jobb szereplésre. Ebben az sem akadály, hogy a szocialisták már bejelentették, tavaszig mind a 106 körzetben megnevezik saját jelöltjüket.

– Ezzel nincs semmi baj, mindenki alkupozíciót akar teremteni azzal, hogy hivatalos jelöltet állít, nálunk is van már 52-53 jelölt. Mindenki nevezze meg őket, és akkor lehet majd tárgyalni – mondja DK-s forrásunk.

Abban minden megkérdezett egyetértett, hogy az ősz a népszavazással, az eredmény magyarázatával telik el mindkét oldalon, majd jön október 23-a, amikor a Fidesz „szemkilövetőzhet”, ami ellen nem nagyon tudnak mit tenni. A DK-ban ugyanakkor arra számítanak, a forradalom 50. évfordulójával szemben, amikor (kordonok mögött ugyan) több mint száz állam- és kormányfő, király, uralkodó és más magas rangú vezető látogatott Budapestre, most jóval kevesebben jönnek, és ezzel demonstrálhatják, „mennyire elszigetelt nemzetközileg Orbán Viktor”.

A szocialisták figyelnek azért a közvélemény-kutatásokban velük többé-kevésbé azonos támogatottságú Jobbikra is, igaz, úgy látják, a (már nem is annnyira?) radikálisok is belső problémákkal küzdenek.

– Vona Gábor berohant középre, csak aztán hátranézett, és nem látta maga mögött a tábort – fogalmaz egy szocialista. – Elindultak egy irányba, de megtorpantak, ez a legrosszabb, amit tehettek. Jöhetnek még vezetői válságok a Jobbikban.

A Jobbikban természetesen teljesen másképp vélekednek erről. Egy ottani vezető azt mondja a Magyar Nemzet Magazinnak, hogy a „konszolidálódás” mára lezárult, „mindenki számára világos lehet, hogy ebben meddig mentünk el, és hol húzódnak politikánk új határai”.

A Jobbikban is október 2-a után kezdődik a „főszezon”, ekkor indítja be a párt saját nemzeti konzultációját az egészségügy, az oktatás, a korrupció témakörében, ezenkívül az általános béremeléssel próbálják nyomás alá helyezni a kormányt. (Volner János frakcióvezető legutóbb személyesen javasolta ezt Orbán Viktornak, ám mint közösségi oldalán megírta, a kormányfő visszautasította az ötletet.) A konzultációra országjárást is építenek, ha egy-egy településre, régióba kiküldik az íveket, a párt ismert politikusai is odalátogatnak. Az ívek kitöltésére bőven hagynak majd időt, így kiértékelésükkel akár 2017 elejéig is várhatnak.

Jobbikos forrásunk szerint egyébként pozitívum a 2010–2014-es időszakhoz képest, hogy a párt támogatottsága most sem esett a választásokon elért eredmény alá, a ciklus közepén is sikerült tartani a szintet. A Jobbikban ezért abban bíznak, erről az alapról be tudják bizonyítani 2018-ra, hogy ők a Fidesz valódi kihívói.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 17.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »