Elhunyt Farkas Mária M. Margaréta nővér

Elhunyt Farkas Mária M. Margaréta nővér

Farkas Mária M. Margaréta Boldogasszony iskolanővért 83 évesen, szerzetességének 59. évében szeptember 10-én az Úr magához szólította.

Hálaadó szentmisék keretében búcsúznak tőle a Boldogasszony Iskolanővérek: a szegedi Karolina-iskola kápolnájában (Szentháromság utca 70–76.) október 6-án 16.30-kor,  a budapesti Patrona Hungariae Gimnázium kápolnájában (IX. kerület, Knézich utca 3–13.) pedig október 11-én 17.30-kor. Hamvait október 12-én, szerdán 11.45-kor temetik el a Rákoskeresztúri új köztemetőben.

Farkas Mária M. Margaréta hatgyermekes hívő családban nőtt fel Szegeden, óvodás korától kezdve hatottak az iskolanővérek; polgárista diákként kérte felvételét a rendbe. A fiatal jelöltet az 1948-as államosítás után kizárták a rend egykori saját tanítóképzőjéből, majd 1950 júniusában a nővérekkel együtt hurcolták el a ludányhalászi internálótáborba. Innen elöljárói parancsra hazaszökött, és amint lehetett, jelentkezett az újonnan szervezett debreceni nővérközösségbe. A Svetits Gimnáziumban érettségizett, hogy a kémia–fizika szakra felvételizhessen az egyetemre. 1956-ban diplomázott, a forradalom már a budapesti noviciátusban érte. 1957-ben tette le első fogadalmát, elkezdett tanítani a nővérek budapesti gimnáziumában, majd a Svetitsbe került. Itt volt osztályfőnök, szaktanár, kollégiumi igazgató, igazgatóhelyettes, végül 1978 és 1986 között igazgató.

Ezután ismét a Patrona Hungariae Gimnáziumba került Budapestre, ahol osztályfőnökséget vállalt. A rendszerváltást lelkesen fogadta, és mikor lehetőség nyílt rá, hogy a rend visszatérjen Szegedre, aktív tagja lett az újraalapító közösségnek. Nagy örömmel kezdett hozzá a szegedi ház történetének kutatásához, régi rendi és iskolai emlékek gyűjtéséhez. E szenvedélyes munka gyümölcseként először egy kétkötetes könyv született, később pedig, amikor véglegesen Budapestre került, rendi archívum és egy örökségszoba is létrejött.

Bár természettudományi tantárgyakat oktatott, humán érdeklődésű volt. Szerette a zenét, a történelmet, az irodalmat, színdarabokat rendezett. Szoros lelki kapcsolat fűzte a rendalapítóhoz, Boldog Terézia anyához. Az ő kezét fogta minden nehéz helyzetben, akkor is, amikor halála előtt egy hónappal bekerült a kórházba. Érdekelték a világban, az egyházban és a rendben zajló történések. Haladó szellemiségével támogatta az újításokat, bátorította a fiatal rendtársakat. Szeretettel őrzik emlékét a Boldogasszony Iskolanővérek, a családtagok, a barátok, egykori tanítványok.

Forrás és fotó: Boldogasszony Iskolanővérek

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »